Kovács Kálmán (KDNP)

1995. szeptember 11.

DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Egyetértek Kiss Gábor képviselőtársam azon kijelentésével, hogy adott esetben rossz ideológiai alapról is lehet jó és helyes eredményeket elérni, de szeretném folytatni ezt a mondatot: adott esetben jó célok megfogalmazásával, jó ideológiai alapról is érhetünk el helytelen, gyenge és nagyon rossz eredményeket. Ebben az esetben pontosan ez történik. Mert az előttünk fekvő országgyűlési határozatban megfogalmazott célok, alapelvek, óhajok, vágyak stb. nemcsak hogy elfogadhatók számunkra, kereszténydemokraták számára, hanem üdvözlendők is. Üdvözölnénk akkor, ha ebben meg lenne fogalmazva az, hogy milyen módon, hogyan, miképpen és főképp milyen garanciákkal kívánjuk elérni ezeket a célokat. Nem szeretnék visszatérni a vezérszónoklatomban említett vitára amelyben a törvény és az országgyűlési határozat vitáját kívántam feleleveníteni , de hadd tegyem hozzá, hogy ebben a helyzetben, a magyar viszonyok között, az előzmények után feltétlenül a felsőoktatás ledegradálását jelenti az, hogy hosszas tervezés után a fejlesztési törvény helyett egy országgyűlési határozatot nyújtott be a kormányzat, egy olyan országgyűlési határozatot, amelyben a vágyait, elképzeléseit, óhajait végül is megfogalmazza; de hogy mit kell tenni azok elérése érdekében, abból semmi sem fogalmazódik meg, azt majd rábízza a miniszterre, aki aztán úgy igazítja az elképzeléseihez a törvényeket és úgy cselekszik, ahogy azt az MKM egyéves működése során megtapasztaltuk. Erre is fogok majd néhány bizonyítékot hozni, hiszen magam eddig közel tíz alkalommal bizonyítottam az elkövetett törvénytelenségeket az MKM munkájában.

Külön aktualitása van a mostani helyzetnek azért, mert a múlt héten hallottuk, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter úr Debrecenben állítólag azt mondta, hogy a kormányzat nincs abban a helyzetben, hogy a felsőoktatást támogassa, hanem csak a közoktatást fogja támogatni. Nem tudom, ez alatt mit kell érteni, de annyit hadd tegyek hozzá, hogy amikor a kormánykoalíció két pártja vagy akár a kormányon belül a miniszterek között kemény csatározások folynak és megy a hatalmi harc belül és kívül az ország nyilvánossága előtt, akkor igencsak el kell marasztalnom a Művelődési Minisztérium vezetését, hogy nem lépett fel és nem nyilatkozott azonnal, hogy egy pénzügyminiszter sem tehet olyan kijelentést, hogy a kormányzat nem kívánja támogatni a felsőoktatást. Azt hiszem, nincs a világon olyan ország, ahol a kormányzat ne támogatná a felsőoktatást. Az állam nem vonulhat ki a felsőoktatás támogatásából!

Mindezek után szeretném ismertetni a felsőoktatás fejlesztésének néhány általános aspektusát a Felsőoktatás fejlesztésének irányelvei címszó alatt megfogalmazott, egyébként általunk jónak és helyesnek tartott elképzelések kapcsán.

A minőség az egyik kitüntetett fejlesztési érték. Azt hiszem, a jelenlegi helyzetben, amikor ilyen mértékű leépítések folynak, amikor a felsőoktatási intézményekben jelentős oktatói elbocsátások történnek, akkor egy országgyűlési határozatban talán finoman fogalmazva is álszent dolog minőségről papolni, minőségről beszélni az előzmények és a kormányzat ténykedésének ismeretében. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak az ellenzéki képviselők szokásos ellenkezéséről, szokásos kritikájáról van szó, hiszen az egész országban az érdekeltek professzorok, egyetemi tanárok, főiskolai tanárok, rektori konferencia, főigazgatói konferencia, HÖKOSZ stb. intézményei mind-mind nagyon keményen bírálják, nagyon komoly szakmai bírálatokat hangoztatnak és alternatívákat adnak azzal a programmal szemben, amit mi, kereszténydemokraták csak úgy tudunk megfogalmazni, hogy az, ami előttünk fekszik, a felsőoktatás visszafejlesztésének programja.

A nyitottság és szabad választás kérdésköre: ezekkel az elképzelésekkel természetesen egyetértünk, de éppen az előző kormányzati intézkedések tükrében ennek a jelentőségéről ugyanazt kell mondjam, mint az előzőekről.

Esélyek kiegyenlítése, méltányos tehermegosztás: A tandíj bevezetésével amely eredetileg 2000 forintról indult, ma már 2000 forint plusz 8000 forint kiegészítő tandíjról van szó , az esélyek kiegyenlítődése, a méltányos tehermegosztás a mai viszonyok között szintén illúzió, és így az helytelen lépés. Pontosan a tehetséges, de szociálisan nem megfelelő helyzetben lévő tanulók fognak kikerülni az egyetemekről, főiskolákról. Hadd utaljak egy szegedi felmérésre, amelyben körülbelül 12 százalékra teszik azoknak a hallgatóknak a számát, akik kénytelenek lesznek kimaradni a tandíj bevezetése után. És ezek a felmérések 2000 forintos alaptandíjra vonatkoztak

Az autonómia kérdése: Nem tudom nem megtenni, de azt hiszem, jogos is részemről az, hogy mindenkor emlékeztessem kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy az egyetemi autonómia érdekében pontosan én interpelláltam. Interpellációmra akkor egy kioktató választ kaptam, és utána a parlament kormánypárti többsége elfogadta a miniszteri választ. Az már az én javaslatom, interpellációm szakmai megalapozottságát bizonyítja, hogy rá két hétre az Alkotmánybíróság törvénytelennek minősítette a minisztérium eme intézkedését, amellyel keményen megsértette az egyetemi autonómiát. Mindezek figyelembevételével hadd marasztaljam el most az ország nyilvánossága előtt mindazon kormánypárti képviselőtársaimat, akik akkor a miniszteri választ megszavazták. Ha figyelmesebbek, ezt a választ nem szavazzák meg, mert láthatták volna, hogy itt egy súlyos törvénytelenségről van szó, és akkor rákényszeríthettük volna a művelődési kormányzatot arra, hogy az amúgy is megszokott és általuk oly gyakran elkövetett törvénytelenségektől, szabálytalanságoktól némileg eltérjen és megpróbálja visszafogni magát.

Mindezek figyelembevételével nézzük tovább az alapelvekben megfogalmazottakat. A hallgatói létszám jelentős növelésével kapcsolatban mi is kívánatosnak és elfogadhatónak tartjuk, hogy a hallgatói létszámot a jelenlegi 16-17 százalékról 30 százalékra emeljük.

(12.30)

Azonban ennek nem az az első lépése, hogy elküldjük az oktatókat, jelentős oktatói leépítést végzünk, mert ezáltal a színvonal csökkenését fogjuk elérni.

A másik fontos dolog, hogy itt van egy látszatmegoldás is, nevezetesen az anyagból kiolvasható, hogy a postsecondary képzést illetve a későbbiek folyamán majd rátérek a levelező és esti képzésre is megpróbálják a felsőoktatás egészében úgy feltüntetni, mintha annak a létszámnak az emelése egyértelműen a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának emelését jelentené. Meg kell gondolni és aki ismeri ezt a képzési formát, meg kell gondolnia , hogy a postsecondary képzésnek mely formáit és milyen módozatait vegyük be a felsőoktatás fejlesztésébe, és melyeket tekintsünk szakképzésnek; hiszen ezt már Dobos Krisztina elmondta, itt zömében az első szakma megszerzéséről van szó.

Az esti és levelező tagozattal kapcsolatosan hadd ne említsem meg, hogy a félelmünk nem indokolatlan; nevezetesen, hogy majdan esti és levelező képzési formákban, az állam kivonulásával, kisebb költségráfordítással látszatdiplomákat, szakmai tudással nem megalapozott diplomákat kívánunk adni, ezáltal a szakmai színvonal ugyan jelentősen csökkenni fog, de meglesz a diplomások száma. Ezt nem tartjuk járható útnak. Azt látjuk járható útnak az esti, illetve levelező képzésben, amikor a már megszerzett diploma esetében további diplomákat szerez meg valaki, vagy kiegészítő ismereteket szerez és így tovább.

Az önálló hallgatói munka szükségességén, azt hiszem, senki nem vitatkozhat. Egy leépülőben lévő és egzisztenciális félelmektől, egzisztenciális létbizonytalansággal fenyegetett egyetemi és főiskolai oktatói gárdától nem várhatjuk el, hogy kellőképpen tudják támogatni az önálló hallgatói munkát. Hiszen az önálló hallgatói munka jelentős infrastruktúrát feltételez, és jelentős oktatói plusz terheket feltételez.

A kreditrendszerről nagyon sokat beszéltek. Én itt egyetlen veszélyre szeretném felhívni a figyelmet. Próbáljunk nagyon odafigyelni: ha parttalan kreditrendszert, parttalan módon és mindenhová mindenkor, mindenféle módon átszámítható kreditrendszert dolgozunk ki, akkor az ismételten jelentős színvonalcsökkenést fog eredményezni. Hiszen a kreditek és az egyetemek közötti átjárhatóságnak vannak ésszerű korlátai. Azt hiszem, senki nem gondolhatja azt, hogy adott esetben, egymástól távol álló szakok vonatkozásában az átjárás minden további nélkül megoldható lenne.

Szeretnék még néhány szót szólni a tandíjkérdésről. A tandíjak jelenlegi bevezetése rendkívül hibás módon történt. Már elmondtam a parlamentben, de még egyszer elmondom: 1994 őszén a kormányzat választási megfontolásokból az előző kormány által elfogadott és már megkezdett munkálatokat megszakította, akkor olyan ígéretet tett, hogy 1996-tól vezetik be a tandíjat majd puccsszerűen visszahozta 1995 márciusában. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti kétezer forint immáron nyolc-tízezer forintra emelkedett. És még egy nagyon fontos dolgot el kell hogy mondjak: azt, hogy az akkori elképzelésekben a feltételrendszer benne volt. Nem én találtam ki, szíveskedjenek a kormányprogramot megnézni, abban benne van a feltételrendszer kidolgozása.

Tehát nem az ellenzéki vagy nem a kereszténydemokrata program megvalósításáról szólok, amikor a feltételrendszerről beszélek, és azt kérem én önöktől számon. Azt a kormányprogramot, amelyet önök szavaztak meg; nem mi szavaztunk meg.

Ebben szerepel a feltételrendszer, a feltételek megteremtése és annak figyelembevétele. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti elgondolásban a beszedett tandíjak teljes egészében a felsőoktatás fejlesztését célozták. Mára már ez megszűnt, a felsőoktatás fejlesztése elmúlott, és maradt a költségvetés hiányainak betömködése, pótlása. Nem a felsőoktatásból való elvonással kell a költségvetés egyensúlyát megőrizni.

Még egy dologra hadd utaljak: a tanárképzésre és ezzel összefüggésben erre a lépcsőzetes vagy nem is tudom, hogy hogy nevezzük felépítésre. Nagyon komoly értékek alakultak ki a magyar tanárképzésben, a tanárképző főiskolák gyakorlatában. És nem hiszem, hogy ennek a tanárképzési gyakorlatnak... Arról nem is beszélve... Egyetlen adatot, egy szegedi adatot hadd mondjak el önöknek: volt szerencsém a bölcsészkar dékánjával beszélni az elmúlt időszakban, ő említette, hogy a bölcsészkaron tanárszakon végzettek legfeljebb 20-30 százaléka megy el tanítani, a többiek más pályát választanak. Feltételezem, hogy Budapesten ez a helyzet még rosszabb.

Ilyen előzmények után és ilyen körülmények figyelembevételével még inkább meggondolandó és még inkább oda kellene figyelni arra, hogy milyen módon, hogy kívánjuk megszüntetni a tanárképző főiskolákat, vagy milyen módon próbáljuk beintegrálni. Hiszen mi magunk, kereszténydemokraták is egyetértünk azzal, hogy az integrációra szükség van. Meg kell próbálni a széttagolt intézményrendszert valódi egyetemekké tenni. De valódi egyetemekké, és nem olyan módon, ahogy a kormánykoalíció ezt meg kívánja tenni.

Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt a felsőoktatás visszafejlesztéséről szóló ezen irányelveket nem fogja megszavazni, és nem tudjuk támogatni, hogy Magyarországon szándékosan, koncepciózusan visszafejlesszék a felsőoktatást. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps.)