Tokár István (MSZP)
TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt mint azt Körösfői László, a párt e témában illetékes vezérszónoka kifejtette nagy jelentőséget tulajdonít a szakképzési törvény megvalósulásának és a most beterjesztett módosító javaslatoknak. Nagy jelentőségű a módosítás, mert nagy létszámot érint az iskolarendszerben tanulók közül, nagy hatással van a gazdaságra, és megítélésünk szerint egyre nagyobb jelentősége lesz a felnőttképzésben, a második vagy a harmadik szakképesítést szerzők körében. A fentiek bizonyítására egy, a közeli napokban átélt esetet említek. Egy német világcég egy új beruházással megvalósult üzemet avatott Magyarországon, és ez alkalomból ideérkezett a cég elnöke, akit a gazdasági bizottság fogadott, és volt szerencsém e fogadáson részt venni. Ugyancsak részt vett ezen az üzem magyarországi képviselője, akitől érdeklődtünk a beruházás tapasztalatairól, a vámokról és egyebek között a rendelkezésére álló munkaerő minőségéről. A cég magyarországi képviselője elmondta, hogy a magyar munkaerő alapképzettsége jó, hamar beilleszkedtek a környezetbe, de a legújabb technika kezelésére, a technológia elsajátítására át kellett képezniük őket. Megemlítette e téma kapcsán, hogy jó lenne, ha a területi munkaügyi tanácsok segítenék az átképzést, illetve elébe mennének ennek az átképzésnek, melyhez felajánlotta anyagi támogatását is.
A fentiek is bizonyítják, hogy a szakképzésre való nagyobb odafigyelés, az ellenőrzés nem öncélú dolog. Nemcsak az egyén boldogulása és mobilitása, választási lehetősége függ tőle, hanem ennél jóval szélesebb összefüggése, hatása van és lesz a gazdaságra.
A korszerűen képzett emberek ugyanolyan feltételei a tőke beáramlásának, mint az infrastruktúra és a jogbiztonság. Ha az a kép alakul ki rólunk és azt tapasztalják, hogy sokoldalúan képzett és rugalmas munkaerőt talál a működőtőke Magyarországon, akkor ez az egyik húzóerő lehet a számunkra. Ehhez persze az szükséges, hogy a szakképző iskolák ezt felismerjék, felülemelkedjenek napi túlélési érdekeiken, és előrelátóan gondolkodjanak és tervezzenek.
Ahhoz, hogy ez a szemlélet meghonosodjon, szükséges, hogy a gazdasági kamarák az eddigieknél jobban bekapcsolódjanak a szakképzés és a vizsgáztatás folyamatába. Szükséges, hogy a szakképzésért érzett és viselt felelősség decentralizálódjon; a felelősség területi viselője pedig nem lehet más, mint a szakmailag illetékes kamara. A jelenleg tervezett jogosítvány, miszerint tanulói szerződéseket köthet, ellenőrizheti a gyakorlati képzőhely kiválasztását, a képzés helyét és színvonalát, egyben azt a felelősséget is jelenti, hogy ez az önkormányzat nem engedheti meg, hogy a gyakorlatban alulképzett, szakmától idegen foglalkoztatású, a szakmában elhelyezkedni képtelen emberek szerezzenek szakképesítést.
A vitában kritikaként hangzott el Győriványi Sándor képviselőtársam részéről, hogy e törvénytervezet nem foglalkozik azzal, hogy a szakképesítés milyen irányba menjen el, és e tekintetben megállapította, hogy ez koncepciótlanság. Úgy érzem, bár kétpercesben egy képviselőtársam erre válaszolt, ez a kérdés nem ennek a törvénynek a keretében kell hogy eldőljön.
Feladata lesz majd a megerősödő kamaráknak, hogy felmérjék területük szakképesítési igényét, és ehhez igazodva kezdeményezzék egy-egy szakképzés beindítását. Ez a szakképző iskolák számára is új helyzetet, új feladatot fog jelenteni. Nagyobb rugalmasságot, több alkalmazkodóképességet kíván majd tőlük.
A kamarák imént említett felelőssége és leendő feladata megkívánná, hogy már e törvény módosítása kapcsán is kapják meg azt a lehetőséget, ami később a gazdasági kényszer hatására úgyis az ő feladatuk lesz. Nevezetesen: helyesnek tartanám, ha a kamarák a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás során jogosítványt kapnának arra, hogy a vizsgabizottság elnökét is kijelölhessék.
Ez mindenképpen a kormányzat azon szándékát jelezné, hogy a szakképzés fő gazdájává és felelősévé a kamarákat kívánja tenni. Ugyancsak a fenti szándékot jelzi, ha a mestervizsgák követelményének meghatározása egyértelműen kamarai feladat marad. Ne lehessen a felelősséget megosztani e kérdésben, a mestervizsgáztatás követelményeiért, a vizsgáztatás és a megszerzett tudás színvonaláért viseljék a felelősséget a kamarák.
Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni, nevezetesen az iskolarendszeren kívüli szakképzéssel. A munkanélküliség növekedését kihasználva, látszólag az elhelyezkedési esélyeket növelő szándékkal, de igazából attól messze elmaradó eredménnyel hirdették meg a szakképesítést adó tanfolyamokat, úgy, hogy ezeket az állam magas összegekkel támogatta. A végeredményért, az elhelyezkedés lehetőségéért semmilyen felelősséget nem viseltek a tanfolyamok szervezői. Nagyon fontosnak tartom az 52. § (3) bekezdése e) pontjának módosítását e tekintetben. Az eredeti törvényszöveg csak a képzésben résztvevők mulasztása esetén adott szankcionálási lehetőséget, míg e módosítással a szakképzést folytató intézmény mulasztása esetén is van erre lehetőség. E tekintetben a végrehajtási utasításban kell szempontokat adni, milyen következményei lehetnek annak, ha a piacot fel nem mérő, hangzatos, drága tanfolyamot hirdetve feleslegesen töltetik el az időt az átképzésre szorultakkal.
Ugyancsak e témához tartozik, hogy a képzőközpontoknak felügyelőtanácsot kell létrehozniuk. Az eredeti szövegben ez úgy szerepelt, hogy "létrehozhatnak". E tanácsokban a kamarai jelenlét ugyanazt a célt és felelősséget szolgálja, mint az iskolarendszerű képzés esetén.
Természetesen a törvénymódosítás egy keretet és lehetőséget teremt a munkahelyeknek, a szakképzést végző iskoláknak, kamaráknak és felügyelőtanácsoknak. A tartalmát, a képzés színvonalát nekik kell megteremteni. A Szocialista Párt nevében abban a reményben támogatom a törvénymódosítást, hogy ezzel a lehetőséggel lelkiismeretesen fognak élni azok, akik erre felhatalmazást kapnak. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)