Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A Kolozsvárról szeptember 8-án indult kerékpáros ifjúsági karaván tagjai a mai napon, délelőtt 11 órakor beléptek az Európa Tanács épületébe Strasbourgban. A karaván ötszázezer aláírást vitt az anyanyelvű oktatásért, amiért szombaton is tüntettek Magyarországon. Már a fizikailag elvégzett teljesítmény maga megérdemel egy főhajtást a magyar parlamentben. De vajon eléri-e a célját a menet az egyesülés felé haladó új Európában? A történelmi tapasztalatok szerint erre nincs sok esély. Nekem az oly sok sikertelen segítséget kérő küldetés jut eszembe, melyet Európába küldtünk a történelem folyamán, és II. Rákóczi Ferenc, aki annyira bízott a francia udvarban és végül az akkori háborúkat lezáró békekötésekben meg sem emlékeztek rólunk. Talán kevéssé ismert, hogy a vezérlő fejedelem szívét végrendelete szerint mégis a Párizs melletti kamalduli kolostorba vitték, mintegy szimbolizálva, hogy Európához tartozunk.
Úgy vélem, most ismét szorongatott helyzetben vagyunk, és minden történelmi kudarcunk ellenére ki kell fejeznünk Európába vetett hitünket és bizalmunkat , hiszen ezért is mentek oda a kerékpárosok. Mi innen is arra kérjük a kormányt, erőteljesebben képviselje nemzeti érdekeinket, nyújtson hathatósabb segítséget az egyre szaporodó vészhelyzetekben. Ilyen a vajdasági magyar etnikum helyzete is, amint azt az ottani polgármesterek budapesti látogatása is aláhúzta, és mely kérdéssel tudomásunk szerint az Európa Tanács szintén fog foglalkozni.
Mindezek mögé egy erős, az alapvető kérdésekben egységes ország kellene. Engem nagyon képviselői pályám alatt talán a legjobban megragadott az a légkör, melyben az erdélyi fiatalokat, pártállástól függetlenül, fogadtuk itt, a Parlament előtt és a Delegációs teremben. Ezért kellene a parlament, az ország légkörét is jobbá tenni.
A Bokros-csomag a gazdasági kényszertől függetlenül, indokolatlanul és mint kiderült alkotmányellenesen vágott bele a társadalom testébe. Nem tartjuk helyesnek azt a kormánynyilatkozatot amelyről az előbbiekben itt már szó volt , mely szerint az Alkotmánybíróság rontja a gazdasági stabilizáció feltételeit, erről külön már beszéltünk. Nem értjük a társadalmi feszültség indokolatlan előidézését olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy. Itt nem gazdasági kényszerek átvezetéséről, hanem alapvető kormányzati hibákról, a társadalommal való szót nem értésről van szó.
Nem véletlen, hogy a világbanki delegáció is felkereste a Pedagógusok Szakszervezetét. Az már sajnos történelmi tény, hogy a kormány nem tud gazdasági-társadalmi megállapodást kötni, de a radikális fellépésekről beszélő érdekképviseletekre jobban oda kellene figyelnie! Felhívjuk a figyelmet, hogy a társadalmi feszültség inflációs tényező is, és ez minden kedvező trendet megfordíthat.
E rövid időkeretben arra szerettem volna rámutatni, hogy az európai integráció az egész magyarság szempontjából milyen fontos. Minden felelősségteljes politikai tényezőnek arra kell törekednie, hogy az ország megerősödjön, stabillá váljon, a társadalmi feszültségek csökkenjenek; azaz a Strasbourgba megérkezett kerékpárosok mögött álljon minél egységesebb, minél erősebb ország!
Egyben hitemet is szerettem volna kifejezni, hogy az új, az egyesülés felé haladó Európa az emberi méltóság talaján lehetőséget fog találni a kisebbségek tragikussá váló helyzetének orvoslására. Európa legnagyobb kisebbségéről van szó, de nemcsak a romániai, hanem a határainkon túl élő többi magyar kisebbségről is.
Ha mindez megvalósulna ami lehet, hogy álomnak tűnik, de efelé kell törekednünk , akkor az erdélyi fiatalok talán mégsem hiába kerékpároztak Strasbourgba. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)