Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Sepsey Tamás iménti felszólalásában egy tekintetben bizonyosan joggal marasztalt el, éspedig hogy képviselőtársaim emlékezetére hagyatkoztam frakciónk szavazását illetően. Az emberi emlékezet gyarló. Magam is gyarló voltam, amikor nem néztem utána. Megtehettem volna. Sajnálom, hogy így történt. A másik két, engem illető megjegyzésével azonban már bajok vannak, mert Sepsey Tamás vagy nem olvasta el figyelmesen a jegyzőkönyvet, vagy ugyancsak a maga gyarló emlékezetére hagyatkozott. Szó szerint ezt mondom: "Egy márciusi becslés volt ez, de úgy gondolom, hogy mindenki, akit érdekel, jogosult megtudni: idén kárpótlás céljaira a magyar költségvetés 17 milliárd forintot fizet ki." A bevezetőben hozzátettem, hogy ez a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal adata. Nem azt mondtam, hogy ennyit fizet ki: ez a becslés, hogy ennyit tartoznék kifizetni a hivatal.
A másik pedig a kifejezéseimet illette, hogy "fájdalmas örökség". Én ilyet nem mondtam, hogy a kárpótlás fájdalmas örökség volna. Hogy megint idézzem a jegyzőkönyvet mégiscsak az a hiteles: "Ezen amúgy sem túl irigylésre méltó örökség..." már amit a kormány átvett "... egy különösen fájdalmas eleme maga a kárpótlás." Ez nem ugyanaz, mint amit Sepsey Tamás a szememre hányt. Ismét azt hiszem, jobb lett volna, ha a jegyzőkönyvre hagyatkozik.
És most nagyon röviden:
Az Európa Tanácsban talán nem egészen véletlenül a hozzászólás maximált időpontja öt perc. Ha Sepsey Tamás ilyen, meglehetősen... (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.)... Igen, egy pillanat, egy utolsó mondat:... terjedelmes hozzászólás helyett beismerte volna azt és nem bizonyítványmagyarázatba fog , hogy miért is vette munkába az Alkotmánybíróság ezt a törvényt és mondott róla ítéletet a maga határozatával, talán többre juthattunk volna. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)