Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Miután itt az elmúlt felszólalásokban a munkaszolgálattal kapcsolatos észrevételek hangot kaptak, szeretném röviden elmondani esetleg megelőzendőn a további vitát , hogy az Alkotmánybíróság határozata önmagában nem azt jelenti, abból nem az következik, hogy a munkaszolgálat általában önkényes eljárás lett volna az állam részéről, és talán még ez is megkockáztatható, hogy miután azt mondja, hogy a következő szöveggel marad hatályban és közli a szöveget -: c) munkaszolgálat, ez utóbb a törvényalkotó által nem is módosítható.Szeretném, ha erre figyelnének képviselőtársaim márcsak azért is, hiszen Sepsey Tamás maga is mondta, és ő igazán érti a kárpótlás történeti hátterét, elég részletesen felsorolta, hogy '39-42 között nem volt olyan esemény a munkaszolgálatosok életében, amely indokolttá tette volna az utólagos elmarasztalást, hozzátéve mindehhez, hogy maga a munkaszolgálat mint katonai kisegítő szolgálat a korban egyáltalán nem volt egyedülálló Európában, mert volt Németországban is munkaszolgálat, volt Olaszországban is munkaszolgálat és hogy ne csak totális rendszereket említsek Franciaországban is volt munkaszolgálat. Tehát ez önmagában a korban értelmezve nem különösség. Arra azonban felhívnám a figyelmet, hogy a munkaszolgálattal kapcsolatos megítélésünknek valami olyasmi kell legyen az alapja, hogy az érvényes jogszabályokat beleértve, a honvédség szolgálati szabályzatát figyelembe véve, vagy azok ellenében használták fel a munkaszolgálatot és a munkaszolgálatosokat, s ebben a tekintetben bizony minőségi különbség van az egyes munkaszolgálatok között. Köszönöm.