Gyimóthy Géza (FKGP)
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Több képviselőtársam elmondta azokat az általános indokokat már részletekbe menően is , hogy miért nem tartják időszerűnek a kárpótlási folyamat lezárását, és kérték a tisztelt igazságügy-miniszter urat, hogy ne fejeződjön be, hiszen itt a társadalmi csoportok elég széles köre érezheti magát diszkrimináltnak a törvényjavaslat elfogadása után is.
(19.20)
Ahogy e kormány által beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában olvashatjuk, hogy a javaslat az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján szükséges törvényalkotást indítványozza, valamint ebben a körben eleget kíván tenni a kormány által vállalt azon kötelezettségnek, hogy a kárpótlási folyamat a társadalmi megelégedést szolgálva lezáruljon úgy, hogy a sérelmet szenvedettek a kárpótláshoz minél előbb hozzájuthassanak.
Amit most felolvastam az általános indoklásból, én azt hiszem, abból nagyon sok minden nem valósul meg. Nyilván az Alkotmánybíróság kötelezte a kormányt arra, hogy beterjessze a parlament elé, ezt szeptember 30-áig megtette. Ez valóban megtörtént. De amit Hasznos Miklós képviselőtársam és Lányi Zsolt képviselőtársam is elmondott, az valóban súlyos diszkrimináció a Rákosi-korszak munkaszolgálatosaival szemben és itt egy pillanatra meg kell állni.
A kormánypárti képviselők és az előterjesztő is mindig az ország gazdasági helyzetével, az ország pénzügyi lehetőségeivel söpri le ezeket az érveket, amikor mi ellenzéki képviselők mondjuk, hogy nemcsak a náci Németország bűneit, hanem a szovjet hatóságok bűneit és az itteni, magyar kommunista vezetők bűneit is ki kell mondani egyszer az Országgyűlésben, akik kiszolgálták e vörös fasiszta ideológiát, és azoknak az embereknek, akik ma már nagyon idősek, valószínűleg mind 60-70 évesek vagy még idősebbek, akik a Rákosi-kor munkaszolgálatosai voltak, mindenképp elégtételt kell szolgáltatni.
Mindig az ország pénzügyi helyzetére hivatkozunk, de azért itt, barátaim, egyet meg kell említeni. Magyarországon talán annyi tábornok van, mint Amerikában, az Egyesült Államokban. Amíg a Rákosi-korszakban ifjú katonatisztként vagy rendőrtisztként élő emberek, akik végrehajtották a vörös fasizmusnak ezeket az embertipró rendelkezéseit, a kuláklistára tett emberek megszégyenítését, ma hatalmas nyugdíjakat élveznek. Ki kell mondani, hogy igenis az a tábornoki kar és az a kedvezményezett kör, akik a kommunizmus kedvezményezettjei voltak, hatalmas nyugdíjakkal és egyéb előjogokkal élnek lehet, hogy a rablott lakásokban élnek ma is, nagyon jó helyeken. De azok az emberek, akik rongyokban, munkaszolgálatosként építettek Kazincbarcikán, később aztán már bányákban dolgoztak, Oroszlánytól Komlóig elmondhatjuk a munkaszolgálatos területeket , egészségileg tönkremenve, borzasztó kevés nyugdíjjal, életlehetőséggel várják azt, hogy valami történjék az életükben.
Sajnos igazságot, teljes igazságot nem lehet szolgáltatni, de ahogy Csapody Miklós képviselőtársunk is elmondta, ahogy Csehszlovákiában, az akkori Csehszlovákiában kitelepített magyarságnál történt erős diszkrimináció, itt egyértelműen a munkaszolgálatosokat értjük ez alatt, a Rákosi-korszak munkaszolgálatosait.
Kérem tisztelt miniszter urat, hogy így, mivel mi, ellenzék nem tudjuk megszavazni ezt a törvényjavaslatot, mindenképp dolgozzák át, hogy egyformán érjen minden embert, egyformán kaphassa meg mind azt az elégtételt, amelyet ez a törvényjavaslat céljául kitűzött.
Az a kárpótlási jegy, amelynek egy ezer forintos címlete most 214 forintot ér, nem nagy örömet jelenthet emberek számára. De ennek a törvényjavaslatnak azt a szándékát mindenképp dicséretesnek tartjuk, pozitívan értékeljük, hogy a kárpótlásra jogosultak ismét választhatják, kevés adminisztratív kötelezettséggel választhatják az életjáradéki formát a kárpótlási jegy helyett. Azt semmiképp sem, hogy a Rákosi-kor munkaszolgálatosait kizárták ebből a lehetőségből.
Itt fölvetődik a kérdés: van egy bizonyos összeg az ország részére. Ez a törvényjavaslat azt mondja, a mostani javaslat, ha elfogadásra kerülne, körülbelül 20 milliárd forintba kerülne az országnak. Nem lehet így felfogni azt a kérdést. Amikor 16 millió forintos végkielégítések vannak, különböző kedvezményezettek, az állam önök, szocialista érzékenységre nemigen szert tevő képviselők és kormányzat elnézi a korábbi menedzser-szerződése-ket és mindent, amit a '88. évi VI. számú törvény, a gazdasági társaságokról szóló törvény megengedett ennek az országnak, ezeket a rabló-kapitalista vonásokat, amelyek ma az országban élnek, nem tudják megérteni a társadalom bizonyos csoportjai. Azt a diszkriminációt, hogy még egyszer célzok rá a kommunista korszak kedvezményezett tábornokai, tisztjei, akik gyakorlatilag őrizők voltak, a pandúrok, azok a személyek még most is tízszer-tizenötször több nyugdíjat kapjanak, mint azok a szerencsétlen, rongyokba burkolt munkaszolgálatosok.
Ezért nem tudja a Független Kisgazdapárt így támogatni ezt a törvényjavaslatot, s kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is, hogy ők is így gondolják meg, és ezt csak átdolgozás után lehet újra tárgyalni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.)