Tímár György (FKGP)
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a mai munkanap már igen hosszúra nyúlik, engedtessék meg nekem, hogy ne a tőlem talán megszokott szép körmondatokban és részletes kifejtéssel tárjam önök elé a gondolataimat, hanem mindannyiunk idegeinek megfelelő kondícióban tartása végett is csupán slágvortonként ellentételben viszont azt kérem képviselőtársaimtól, hogy akkor ne próbáljanak a szavaim mögé olyan értelmet tulajdonítani később, amit én nem mondok, és amit nem fejtek ki most itt részletesen.Nemcsak mint a Független Kisgazdapárt képviselője állok önök előtt és fejtem ki a gondolataimat, hanem mint a Holocaust Áldozatai Magyarországi Szövetségének elnöke is. Kérem, rá kell mutatnom, hogy diszkrimináció nem érvényesülhet állampolgárokkal vagy jogalanyokkal szemben. Sajnos, az a törvény, amelyet első menetben, úgy tudom, az én indítványomra, majd ehhez csatlakozva több más állampolgár indítványára is helyezett hatályon kívül részben az Alkotmánybíróság, tehát az 1992. évi XXXII. törvény, sajnos, olyan súlyos diszkriminációkat tartalmaz, olyanokkal jellemezhető, amely az Alkotmánybíróság határozatának szöveges részéből is kitűnően igen nehezen lenne elhatárolható, mondjuk, egy IV. számú zsidótörvény megbélyegző jelzésétől.
Úgy gondolom, hogy azok a törvényalkotók, akik annak idején részt vettek a normaszöveg megfogalmazásában, nem jártak el kellő körültekintéssel, és nem feltételezve semmilyen rossz szándékot, de objektív következményt azért megállapítva ki kell jelentenünk: nem véletlenül történt, hogy az Alkotmánybíróság ezt a módosítást előírta a parlamentnek, amelynek a tárgyalása végett most itt vagyunk.
Elsősorban ott látom a diszkriminációt, hogy teljesen téves az az álláspont, amely bírói hibát másnak minősít, mint az államhatalom vagy államigazgatás egyéb résztvevőinek kezétől származó hibát vagy bűnt. A hatályos polgári vagy büntetőjogunk teljesen azonos szintre emeli a két fórumot, tehát megalapozatlan a vitatott törvénynek azon klauzulája, amely csak a bírói megalapozatlan ítéletek áldozatai részére jelez reparációt bizonyos mértékig, míg az államhatalom politikai főirányában eljáró hivatalos közegek vagy a hivatalos közegek által hatalomgyakorlásra feljogosított egyéb személyek által elkövetett inzultusokat nem olyannak tekinti, mint amelyek kárt okozóak, tehát amelyekért reparáció jár.
(19.30)
További most már más szempontból, tehát nem jogász szempontból értékelt diszkriminációja a joganyagnak, hogy bár rendkívül ügyes megoldással, de mégis , kirekeszti a kártérítésre vagy kárpótlásra érdemes személyek köréből azokat, akiket a fasizmus idején faji, felekezeti hovatartozásuk miatt értek atrocitások. De nem tudom figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ebbe a körbe beletartoznak azok, akik hogy úgy mondjam külfölddé vált magyar föld egy helyben utazóiként minősíthetők, tehát azok, akiket kényszerűségből magára hagyott a hazaföld, bár talán ki sem mozdultak, mint ahogy a szóbeszéd járja, Ungvár városából.
Úgyszintén ebbe a kategóriába tartoznak azok a polgártársaink, akiket holmi Indiából való eredetük miatt ért inzultus a holocaust alatt. Rá kell mutatnom, hogy a második világháborút követő periódus embert nyomorító, megalázó kényszerintézkedései áldozatai is megalapozottan tarthatnak igényt a reparációra.
Ami az itt elhangzott vitát illeti, egy momentumra szeretnék rámutatni. Többen hivatkoztak arra, hogy az államkassza jelenleg sajnálatos helyzetben van, tehát jut, ami jut. Elismerték a teljes kártérítésre vonatkozó igény elvi megalapozottságát. Rá kell mutatnom arra, hogy sajnos olyan csatornákon keresztül is szivárgott el az állami vagyon itt holmi privatizációs anomáliákra gondolok , amelyeket ha meggátol az akkori hatalom, akkor lett volna miből a teljes kártérítésre. Számomra mint jogász számára érthetetlen az, hogy miért volt egyrészt olyan felelőtlen, prodigus az államhatalom a privatizáció csatornáival kapcsolatban, és miért volt annyira szűkmarkú, szándékosan lassú a károsultak vonatkozásában.
Ami a károk összemérhetőségét illeti: emberélet emberélet, bármelyik templomban is tisztelte az áldozat ugyanazt az Istent. A fájdalom is fájdalom. Nem lehet semmilyen diszkriminációt alkalmazni, de a diszkrimináció tilalma magában foglalja a reparáció azonos jellegét és mértékét is.
Miután én a magam részéről nem szeretném mint ahogy elöljáróban mondtam , huszonötödik előadóként elmondani ugyanazt, nem akarom az időt pocsékolni, szeretnék pusztán csak egy dologra rámutatni: akkor, amikor itt hivatkoznak az államkassza sanyarú helyzetére, akkor ebből egyrészt az következik, hogy a kárpótlás mint folyamat nem zárható le mindaddig, amíg meg nem szűnik a rossz gazdasági helyzetre való hivatkozás, hogy ezért nem tudják kielégíteni a károsultakat, másrészt ahelyett, hogy csupán merő panaszokat tárnék az igen tisztelt képviselőtársaim és a kormány elé, én szeretnék egy ma még el nem hangzott nóvumot önök figyelmébe ajánlani. A holocaust áldozatai részére a nyugatnémet állam az úgynevezett luxemburgi egyezménnyel bizonyos nyugdíjjellegű reparációs kötelezettséget vállalt. Ez azt jelenti, hogy annak, aki már akkor élt, már akkor ki volt téve bármilyen oknál fogva az akkori népirtás borzalmainak, annak részére a német állam bizonyos kárrendezést vállalt és folyósít is. Én úgy gondolom, hogy a magyar kormányzatnak alkotmányos kötelezettsége lenne a polgárai gazdasági helyzetének javítása keretén belül minden lehetséges eszközt megragadni, hogy ezt a bizonyos luxemburgi egyezményt honosítsa. Magyarul: a Magyarországon élő, veszélyzetben volt, vagy mondhatom úgy, hogy károsultak részére is érje el a jelenlegi német államtól ezt a kárrendezést már csak azért is, mert akár mulasztásos alkotmánysértésnek is minősíthető lenne egy olyan magatartás, amikor e beszéd elhangzása után a magyar kormányzat haladéktalanul nem kísérelné meg ennek az érvényre juttatását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én kérem önöket, hogy felszólalásomat a korábbi, ebben a témakörben elhangzott gondolataimmal együtt értékeljék, és én a magam részéről nem azért szólalok fel, hogy pusztán kárhoztassam egy megelőző parlamenti periódus kormányzatát, hanem az ő hibájukra való rámutatással próbáljam elérni, ösztökélni a jelenlegi hatalmat gyakorló kormánynak, a hatalom letéteményes kormányának a célszerű és haladéktalan intézkedését ennek a megkezdésében, végrehajtásában magam, a Független Kisgazdapárt, illetőleg a HÁM szervezete nevében a teljes együttműködést ajánlom fel. Minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel együttműködünk a holocaust és az egyéb népnyomorítás mindennemű áldozatának az emberhez méltó kárrendezési ügyében. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)