Aszódi Ilona Katalin (MSZP)

1995. szeptember 17.

ASZÓDI ILONA KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az a törvényjavaslat, ami most előttünk van, "A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról" című, ez egy jelentős törvényjavaslat, annak ellenére, hogy szám szerint elég kevés embert érint az országban. Azért jelentős, mert a természetvédelemről van szó, és a természetvédelem kérdése pedig kardinális kérdés Magyarországon, főleg Magyarországon, ahol eddig ezzel a kérdéssel nem foglalkoztunk a súlyának megfelelő mértékben.Ez a törvényjavaslat azonban olyan hibákat rejt magában, amilyeneket ezt el lehet mondani nagyon sok törvényjavaslat. De sajnálatos, hogy éppen a természetvédelemmel kapcsolatos törvényjavaslatot nem sikerült olyan szellemben megfogalmazni, amely kielégítette volna, mégpedig egyöntetűen, a különböző munkabizottságokat, a képviselőházat.

Nem véletlen, hogy megoszlottak a vélemények, tudniillik maga a törvény szelleme olyan, amiről úgy gondolom, sokunk számára elfogadhatatlan. Kicsit előrébb megyek. Ugye, tudjuk mindannyian: az Alkotmánybíróság határozata kimondja, hogy a természet védettségének szintjét nem lehet csökkenteni. Azt hiszem, ezt mindannyian el tudjuk fogadni. Vajon ez a törvényjavaslat ebben a szellemben íródott-e?

A törvényjavaslat maga azokkal szemben, akik védik a természetet, kifejezetten bizalmatlan. Azt gondolom, hogy egy olyan törvényjavaslat, amely bizalmatlan azokkal szemben, akik a természetben élnek, ott dolgoznak, alkalmatlan arra, hogy a természetet magát megvédje. Azt gondolni, hogy a paraszt, aki a földeken gazdálkodik, a természetnek, a természet állagának a megrontója, elpusztítója lenne, ez egy olyan tévedés, ami egyszerűen megengedhetetlen. Megengedhetetlen azért, mert mindannyian tudjuk, hogy a parasztember, legközelebb állva a természethez, szereti a környezetét, szereti a földjét, az őt körülvevő erdőt és legelőt, mezőt. S azt gondolom, súlyos vétek, súlyos tévedés azt gondolni, hogy éppen a parasztemberek fogják majd a természetet tönkretenni.

Tisztában vagyok természetesen azzal, hogy mindig, mindenütt, ahol az emberek a törvényt betartják, lesznek olyanok is, akik nem fogják betartani lesznek a parasztság körében is ilyenek. De hadd kérdezzem meg: vajon, ha állami tulajdonba kerülnek, ha a nemzeti parkok tulajdonába kerülnek, ott nem emberek lesznek? Ott nem történhet meg hasonló dolog? Tehát nem történhet meg az, hogy a nemzeti parkban is lesznek majd olyanok, akik megszegik a törvényt? Azt gondolom, ez mind a két helyen elképzelhető.

A másik probléma az, hogy ez a törvény a nemzeti parkok peremén lévő területek kérdését rendezi. Ha nem sikerül az ott élő emberek megelégedésére rendezni ezt a kérdést, abból nagyon komoly és súlyos problémák következnek, pontosan a természetvédelemre vonatkozóan. Tudniillik elképzelhetetlennek tartom, hogy olyan helyen komolyan lehet gondolni a természetvédelmet egy nemzeti parkban, ahol azt ellenséges, a természetvédelemmel szemben álló, dacos, azt nem akaró vagy éppen a természetvédelmi törvény által érdeküket nem kellően figyelembe vevő emberek és közösségek veszik körül.

Én tehát mindenképpen azt javasolnám, hogy ezt a törvényt ilyen formában semmiképpen se fogadjuk el, hiszen nem érdekünk, hogy a természetvédelem sérüljön azáltal, hogy azt olyan emberek veszik körül, akik elégedetlenek, akik nem tudják elfogadni a természetvédelemre vonatkozó törvénykezést.

Azt hiszem, azzal is egyet lehet érteni, hogy a természetvédelemben prevencióra van szükség, tehát meg kell előzni a környezeti károkat. Nekem meggyőződésem, hogy a környezeti károkat semmilyen más módon nem lehet megelőzni, mint úgy, ha a törvényeket végrehajtjuk és a végrehajtást ellenőrizzük. Ebben a dologban nem vagyunk erősek ma Magyarországon, más törvények vonatkozásában sem, de ha ez a természetvédelemben is így fog zajlani, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy nem számíthatunk preventív természetvédelemre. Ha ugyanis a természetvédelmi hatóság ott van, rendszeresen jelen van és képviseli a törvényt, akkor a lakosság pontosan fogja tudni azt, hogy figyelnek rá, hogy azokat a szabályokat, amelyeket az ő érdekében is hoztak, be kell tartani, azokat van, aki betartatja, és ráadásul ez nagyon-nagyon fontos ezek a törvények mindenkire egyformán vonatkozzanak mert ez sincs mindig így.

További probléma a törvénnyel maga a megfogalmazás módja. Erről már többen beszéltek itt az általános vita kapcsán. Sajnos nem úgy fogalmazódott a törvény, hogy ez érthető legyen azok számára, akiknek szól. Ha ez a parasztemberekhez is szól és mindenképpen hozzájuk is szól , azért úgy gondolom, igyekezni kellett volna legalább olyan megfogalmazásban írni, hogy nagyjából érthető legyen.

(19.50)

Megmondom őszintén, hogy a különböző üléseken, ahol erről a törvényről vitáztunk és beszélgettünk, nagyon sokan egyszerűen nem értették adott esetben, pontosan mit is akar a törvény, miről szól maga a passzus. Több ilyet tudnék idézni, például a 3. § is ilyen, az 5. § is ilyen. Többen összejöttünk, és nagyon nehezen tudtunk rájönni, hogy egyáltalán mit ért alatta a törvényalkotó.

Arról van szó, hogy a védett természeti területek egy nagyobb részét az állam kisajátítaná. Természetesen szükség van a kisajátításra, hiszen a kisajátítás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos fokozottan védett területeken a természetvédelem hatékonyabban történjen, hatékonyabban folyjon. Azonban meggyőződésem, és sokunk meggyőződése: a kisajátítás nem az egyetlen lehetősége annak, hogy természetvédelmet folytassunk. Meg vagyok győződve arról is, hogy nem az állami tulajdon az az egyetlen tulajdonforma, amelyben természetvédelmet lehet folytatni. Úgy gondolom, azután, hogy 40-50 éven keresztül túlnyomórészt állami tulajdon közepette éltünk és a gazdaságunk is e szerint működött, öt év elteltével súlyos feledékenység azt gondolni, hogy az állami tulajdonban majd jobban fognak menni a dolgok, mint mondjuk a magántulajdonban. Nem erről szól a dolog, nem az a lényeg, hogy milyen tulajdonban van, hanem, hogy milyen szabályok vonatkoznak az adott területre. Hadd térjek ki erre a kérdésre! Vajon milyen szabályok vonatkoznak arra, hogy hogyan védjük a természetet? Ki volt, aki eddig is megfogalmazta ezeket a szabályokat? Nem tudok erről. Egyetlen paraszt engem nem tudósított arról, hogy kézbe kapott volna valamifajta leírást arra vonatkozóan, hogy milyen természetvédelmi szabályokat kell betartani. Ilyen nem forog közkézen, pedig szükség van rá. Tudniillik nagyon-nagyon sok fórumot tartottam, nagyon-nagyon sok emberrel beszéltem, és bizony egyetlenegyszer föl nem merült annak a kérdése, hogy a természetvédelemre nincs szükség. Minden fórumon, ahol parasztemberek jelen voltak, megértették, elfogadták a természetvédelem szükségességét. Szükségesnek tartották azt, hogy megkapják pontosan, milyen szabályok vonatkoznak rájuk, mi az, amit majd megkövetel tőlük a hatóság, de abba nem tudnak beleegyezni, hogy ez feltétlenül és minden esetben a kisajátítással együtt járna. Ezzel én magam sem tudok egyetérteni.

Nem beszélve arról, hogy a törvényjavaslat megfogalmazza a kisajátítás keretidejét. Ez a keretidő öt, illetve tíz év. Nagyon szívesen megkérdezném a törvény alkotójától, hogy hogyan gondolta ezt a dolgot. Tíz éven keresztül gyakorlatilag magántulajdonban lenne, illetve használatban lenne ez a terület. Ez alatt az idő alatt nyilvánvalóan gazdálkodás folyik ezen a területen. Ez alatt az idő alatt be kell tartani a természetvédelmi szabályokat. Ha tíz éven keresztül az illető tulajdonos vagy a tulajdonlásra jelölt betartja ezeket a szabályokat, akkor szeretném föltenni a kérdést, mi szükség van a kisajátításra. Ha tíz éven keresztül lehetséges megvédeni a természetet, akkor minek kisajátítani ezeket a földeket? Azonban ha tíz éven keresztül, ez alatt a hosszú-hosszú idő alatt nem sikerül, netán szabályszegő az illető, nem bír vele a természetvédelmi hatóság, akkor pedig megkérdezem, hogy mi lesz ebből a területből tíz év múlva. Tehát egyáltalán nem tudok ezzel a keretévvel sem egyetérteni.

Módosító javaslatokat fogalmaztunk a mezőgazdasági munkacsoportban, és ezek között a módosító javaslatok között az is szerepel többek között, hogy lehetőség legyen a magántulajdonban tartás mellett osztatlan közös tulajdonba vételre. Ezt azért mertem a magam részéről javasolni, mert mint mondtam, sok fórumon vettem részt, és ezeken a fórumokon felmerült ez a kérdés, és a parasztok számára kompromisszumként elfogadható. Amennyiben ez elfogadható lenne az előterjesztőnek és a parlament számára is, az a költségvetést nagyon sok költségtől kímélné meg, és nagyon sok dühös embertől kímélné meg a nemzeti park, illetve a természetvédelem saját magát. Mindkettő nagyon fontos, és nagyon fontos lenne az is, hogy ez a megkímélt pénz, illetve egy része átirányítható lenne a természetvédelmi effektív munkára. Tehát nem arra folyna ki, hogy kifizetjük az adott területeket, hanem a valódi természetvédelmi munkára folyna. Azt gondolom, ez kifejezetten előnyös mindenkinek.

Egy dolgot még szeretnék megemlíteni. Nyilvánvaló, hogy már a törvény készítője is érezte hiszen a dologgal kapcsolatosan tájékozódtam , hogy nem teljesen úgy sikerült ez a törvényjavaslat, ahogy az elvárható lett volna. Ennek hatására és bizonyos nyomásra belefogalmazódott a törvényjavaslatba, hogy bizonyos esetben megfogalmazódik úgy, hogy tájidegen fafajú mesterséges vagy rontott erdők , amikor természetvédelemre kevésbé alkalmas területekről lenne szó, a miniszter egyetértésével mégis csak magántulajdonba lehetne adni ezeket a földeket. Ezt semmi egyébnek nem minősítem, mint kiskapunak. Ez egy olyan kiskapu, amin megint csak nem a paraszt fog járni, hanem azok az emberek fognak járni, akiknek lehetőségük lesz rá. Azt hiszem, okom van a mai állapotokat tekintve azt gondolni, hogy bizony ezt a kiskaput megint csak olyanok fogják járni, akiknek esetleg a birtokában nem is ilyen rontott és kevésbé védett területek vannak, hanem ki tudja, valamilyen más szempontok szerint lehet majd dönteni. Tehát nem tartom jónak, hogy ilyen lehetőségeket iktatunk be, amivel csak néhány kivételezett ember tud majd élni. Ez ma, amikor óriási probléma a korrupció kérdése, óriási probléma minden vonatkozásban, akkor éppen a természetvédelem ügyébe ezt a kérdést ilyen formában semmiképpen nem kellene belevinni.

Arra kérem a tisztelt Házat azok, akik még itt vannak, gondolom érdeklődnek a téma iránt, és miután sokakkal beszéltem ebben a témában, tisztában vagyok vele, hogy nagyon sokan hozzám hasonlóan gondolkodnak , tiszteljék meg ezt a törvényjavaslatot jó, jobbító szándékú módosító javaslatokkal. Szükség van ezekre a módosító javaslatokra.

Csak azzal tudom zárni ezt a mai fölszólalásomat: bízom benne, hogy a gyakorlattal ellentétben ezúttal sokkal nagyobb nyitottsága lesz az előterjesztőnek ezekre a módosító javaslatokra. Azért bízom ebben, mert erre több helyről jelzéseket is kaptam. Magam is módosító javaslatokkal próbálom ezt a törvényt elfogadhatóbbá tenni még egyszer mondom: mindannyiunk érdekében és a természetvédelem érdekében egyaránt. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)