Farkas Gabriella (MDF)
DR. FARKAS GABRIELLA, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony.Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Rég várt, hiányt pótló törvényjavaslatot tartunk a kezünkben ez kétségtelen. Több évtizede nem törvény szabályozza ezeket a nagyon fontos pénzügyi, jogi, közgazdasági kérdéseket. Mégis azt hiszem azonban, hogy nem volna jó, ha az Albániával folytatott versenyfutásban annyira akarnánk győzni, hogy elébe szaladnánk megoldatlan kérdéseknek.
A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja úgy látja és ezt bizottsági előadóként már jeleztem , hogy talán célszerű lett volna feltenni a kérdést: nem akkor kellene-e ezt a törvényt elővenni és nem úgy itt nem az időpont a lényeg , amikor a társadalombiztosítás reformjának legalább az alapkérdéseit jól ismerjük?
(11.20)
Nem tudom, hogyan tudjuk majd ezt egy kész törvénnyel, egy kész biztosítási törvénnyel illeszteni, hogyan tudunk most előre gondolni azoknak az érdekeknek az irányába.
Most mégis itt van a törvény. A bizottságok általános vitára alkalmasnak találták, és most megkezdtük a tárgyalását. Azt gondolom tehát, ebben az esetben az a fontos, hogy minden olyan pontot megkeressünk benne, amelyen mód van javítani és módosító indítványokkal korrigálni. Képviselőcsoportunk a részletes vitában meg fogja tenni ezeket az észrevételeit, meg fogja tenni számos módosító indítványát, ezért most idő hányában én csak néhány alapkérdésről szeretnék beszélni és néhány nagyon fontos, módosításra szoruló kulcspontról.
A 11 részből és 173 paragrafusból álló törvénytervezet elsősorban a biztosítási jog közjogi elemeire van tekintettel. Normáiból kiolvashatóan a biztosítási tevékenység folytatásának szervezeti, működési feltételei az állam pénzügyi, gazdaságpolitikai követelményeinek kell hogy megfeleljenek. A megjelenő biztosításfelügyeleti állami kontroll terjedelmében és mélységében is igen-igen részletekig hatoló, de mind szervezeti, mind fórumrendszerében, mind pedig jogosítványaiban rendkívül nehezen átlátható.
A Biztosításfelügyelettel foglalkozó 8. rész láthatóan a legkidolgozottabb. Tessenek ezt idézőjelben érteni mint véleményt. Egyértelmű a tekintetben, hogy az Állami Biztosításfelügyelettel részletekig hatolóan kívánja gúzsba kötni a biztosítási tevékenység folytatásának feltételeit. Olyan mértékű jogosítványhalmaz áll a Biztosításfelügyelet rendelkezésére, amelynek segítségével bármikor és bármilyen módon beavatkozhat a biztosító életébe. Ezek a szabályok egyoldalúan felépítettek és a garanciák csak igen halványan látszanak.
Egyetlen konkrét kérdésre hadd utaljak. A tervezet 143. §-ában szereplő felszámolási eljárás felügyelet általi megindítását képviselőcsoportunk nem tartja indokoltnak. A felszámolási eljárás bíróság általi elrendelésének több a garanciája, és a felügyelet számára elegendő jogosítvány volna a felszámolási eljárás kezdeményezése.
Szétesőnek és bonyolultnak érezzük az állami kontroll rendszerét. Az Állami Biztosításfelügyelet, a Biztosításfelügyeleti Bizottság, a Magyar Biztosítási Tanács főleg a két első hatásköre összemosódik, a felelősségi határok nem egyértelműek. Különösen súlyos ez a kérdés és ezt a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem tudja elfogadni a Pénztárfelügyeletnek a Biztosításfelügyeletbe történő beolvasztása következtében. Szereptévesztést jelent, hogy a törvény átfogó jellegűnek szeretne mutatkozni, miután integrál, nézetem szerint sokszor összekever és részben szabályoz biztosítási és nem biztosítási jellegű tevékenységeket, továbbá más, jelenleg autonóm biztosítási piachoz ugyan kapcsolódó, közelálló pénzügyi szférába tartozó intézményeket és piaci szereplőket, mint például a nonprofit szférába tartozó egyesületeket, társadalombiztosítást kiegészítő feladatokat. Ugyanakkor ez utóbbiakat nem dolgozza ki, a kapcsolatrendszereket elnagyolja.
Ennek a szakmai hiányok mellett az a társadalmi veszélye is megvan, hogy a problémamegoldást átmossa a nonprofit szférából a profitorientált területre, kockázatközösségre hivatkozva mellőzi a szolidaritást, ezáltal mélyít nagyon súlyos már meglévő, most is meglévő ellentéteket. Nem indokolt a társadalmi öngondoskodás olyan szegmenseit is a biztosítási törvény hatálya alá vonni, amelyekre a biztosítási tevékenység nem vonatkoztatható. Ezúton nem valósítható meg a társadalombiztosítás reformja, annál inkább a szétverése.
A másik terület, amiről beszélnék, egy fő hiányossága a tervezetnek. Rendkívül kevéssé érvényesülnek fogyasztóvédelmi szempontok annak ellenére, hogy a preambulum első francia bekezdése ezt mondja ki. Amikor ezt láttam és utána elolvastam a tervezetet, úgy éreztem, hogy ez egy farizeus megoldás. Törvénybe iktatom, hogyne, természetesen, meg is tette, de néhány kérdésben vázlatosan fel fogom sorolni, hogy mégsem tette.
Fő hiányossága a tervezetnek, hogy nem tartalmazza kodifikáltan a biztosítási alapelveket. Huszonkét pontban fogalommeghatározásokat ad, enciklopédia- vagy értelmezőszótár-szerűen, ezekre is szükség van, nem biztos, hogy ilyen terjedelmesen. De hogy egy ilyen nagyobb területnek az alapelveit a törvényben ne lássuk, ez nagy hiányosság! Gondolok itt a biztonsági elvre, a bizalmi elvre, a jóhiszeműség, az együttműködés és az érdekösszehangolás elveire. Ezeknek az elveknek nagyon lényeges garanciális szerepe lenne, erősítenék a biztosítási jogban a fogyasztóvédelmi szempontokat.
Nagyon keveset mond a törvényjavaslat a biztosító-ügyfél kapcsolatról. A tervezet inkább a biztosítók, a biztosítási szféra belső ügyeiről szól. Az ügyfelek érdekvédelme elsősorban a szolvenciakontrollra, a biztosítók működőképességének garantálására irányul. Az ügyfélforgalommal kapcsolatos szabályok terjedelmesek a titokvédelemre vonatkozóan, viszont nagyon soványak az ügyfelek tájékoztatása tekintetében.
Az egész tervezetből hiányoznak a határidők.
Azt gondoljuk, hogyha a biztosítási törvény valóban szolgálni akarja a biztosítottak, vagyis a fogyasztók érdekeit, akkor a hangzatos preambulum szövegen túlmenően konkrét jogintézményeket is meg kell fogalmaznia. Így fogyasztóvédelmi szempontból nagyon fontos lenne kimondani a biztosítási törvény szövegében azt, hogy a polgári törvénynek az általános szerződési feltételekre vonatkozó 209. §-a a biztosítók szabályzataira is vonatkozik, hiszen a biztosítók szabályzata is lényegében az általános szerződési feltételek közé tartozik.
Fontos, hogy a biztosítási törvényben legyen olyan szabály, amely egyértelművé teszi, hogy a polgári törvénykönyv 209. §-a amely az általános szerződési feltételek használata révén gyakran indokolatlan, egyoldalú előnyt realizáló erős felekkel szemben biztosít megtámadási lehetőséget a biztosítók szabályzataival szemben is alkalmazható legyen. A biztosítási törvénynek korrigálnia kell tehát azt a torz, visszás helyzetet, ami a joggyakorlatban a Ptk. 1977-es novellájának miniszteri indoklása miatt alakult ki. Ez a bírósági gyakorlat által meglehetősen respektált indoklás azt tartalmazza ugyanis, hogy nem állapítható meg az indokolatlan egyoldalú előny olyan általános szerződési feltételek esetében, amelyek megfelelnek a központi állami szerv által kellő formában jóváhagyott szabályzatnak (például pénzintézeti szabályzat, Állami Biztosító szabályzata).
Amint láthatjuk, ez a miniszteri indoklás lényegében kivette a biztosítók szabályzatait a Ptk. 209. §-ának hatálya alól. A biztosítási törvény tegye egyértelművé, hogy a polgári törvénykönyv 209. §-a által biztosított jogvédelem a biztosítókkal szemben is megilleti a fogyasztókat. Ha ez megvalósul, akkor már beszélhetünk fogyasztóvédelemről.
Engedje meg a tisztelt Ház, hogy még egy nagyon fontos kérdésről beszéljek. Arról a kérdésről, amely a szakosított biztosítóintézeteket, jelesül elsősorban a mezőgazdasági termelők biztosítási lehetőségét érinti.
(11.30)
A tervezetben ez nagyon súlyos helyzetet teremt a mezőgazdasági termelők számára. A mezőgazdasági termelők pénzügyi gazdálkodási helyzete, a biztosításra fordítható pénzügyi eszközök szűkössége, a nehezen biztosítható károk gyakori jelentkezése kritikus állapotot idézhet elő a gazdaságokban.
A nehéz körülmények között a mezőgazdasági termelők megtalálták a választ erre a kihívásra. Ez a válasz a mezőgazdasági nonprofit egyesületek megszervezése, egységes hálózatként való működtetése és minden nehézség ellenére történő fejlődése. Mivel többek között az egyesület működtetési költségei minimálisak, a kárelbírálásnál a tagok nagyon szigorú kontrollja érvényesül, ezért ez a biztosítási forma jóval kedvezőbb lehetőségeket nyújt a nehezen biztosítható mezőgazdasági károk esetében.
Nemzetközi tapasztalatok szerint mintegy 40 százalékkal kedvezőbbek a nonprofit szektorban kialakított díjak. A tagoknak ki kell fizetniük a biztosítási matematikus által kalkulált biztosítási díjat, a rájuk eső egyszeri alaptőke-hozzájárulást és az éves tagdíjat. Mivel változatlan áron öt év alatt a biztosítási díjak mintegy ötödükre csökkentek, nehezen képzelhető el, hogy a termelők plusz teherként vállalhatják, vállalni tudják a jelenlegi 500 ezer forint alaptőke felemelését 1 millió 500 ezer forintra. Ugyanis a tervezetből, ha nemcsak a 43. §-t olvassuk, hanem a többit is, akkor kiderül, hogy 500 ezer forint organizációs tőke és minimálisan 1 millió forint biztonsági tőke szükséges.
Ez az emelés egyébként felesleges is. Felesleges azért, mert az Állami Biztosításfelügyelet eddig is egyesületenként bírálta el az engedélyeket, és viszontbiztosítással együtt az egyesületek stabilitása egyértelmű. Az egyesület a tagok saját biztosítótársasága, amely kedvező káralakulás esetén tartalékot képez, illetve az eredmény egy részét visszajuttatja a tagokhoz.
Kérem képviselőtársaimat, bármelyik frakcióhoz tartozzanak is, hogy ezt a nagyon fontos kérdést mérlegeljék, és segítsenek abban, hogy a mezőgazdasági bizottság, illetve a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának álláspontja módosító indítvánnyal kifejezésre jusson.
Ha azokat az anomáliákat, amelyeket felsoroltam ebben a rövid keretben, ki tudjuk küszöbölni módosító indítványokkal a részletes vita során, akkor tudja a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja elfogadni ezt a törvényt. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)