Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Napirend előtt kívánok szólni egy olyan országos problémáról, amely ugyan nem viszi közvetlen demonstrációkba az embereket, de amely megoldatlanságával lassan ássa alá a társadalmat, a jövőt; ez a lakásépítés. A lakásépítés mellett a lakásfenntartás problémái is egyre súlyosabbá válnak. Mindezt a fiatalok lakáshoz jutására különös tekintettel vetjük fel. Ez a hosszú idő óta halmozódó feszültségek egyik gócpontja.
Tényként kell leszögezni, hogy a lakásgazdaság belső egyensúlya megbomlott, egyes társadalmi rétegek kiszorulnak a lakáspiacról, az épületfenntartások elmaradnak a szükséges mértéktől, a lakásfenntartások és -üzemeltetések költségei egy átlagos család jövedelmének ötven százalékát is elérik. Önkormányzati bérlakások gyakorlatilag nem épülnek, a meglévők fenntartását, felújítását a lakások, üzletek bérleti díjából, az eladásokból kell fedezni, ezek a források azonban erre nem elegendőek. A magántulajdonú építésekhez igénybe vehető kedvezmények, hitelek mértéke nem kedvező, a szükséges saját rész egyre kevésbé teremthető elő. Az OTP-nél gyakorlatilag csak az juthat hitelhez, akinek nem létkérdés a hitel megszerzése. Pedig a felnövekvő új generáció szinte lakásépítési kényszerbe kerül, hiszen bérlakásokat sem az állam, sem az önkormányzatok gyakorlatilag nem építenek, a vállalkozói jellegű bérlakásépítés pedig még nem jelent meg kialakuló piacgazdaságunkban.
Ezért sürgősen el kell készíteni egy, a mára kialakult lakáshelyzetet átfogóan vizsgáló lakáskoncepciót, mely megjelölné a bizonyára hosszú időt igénybe vevő kiutat is. Ez sürgős és fontos kormányzati feladat. Elkerülhetetlen a kormányzaton belüli felelős kijelölése. A koncepcióban véleményünk szerint az építésnek és a fenntartás-felújításnak egyenrangú szerepet kell kapnia. Biztosítani kell egy egységes lakásügyi adat- és információs rendszer kiépítését, meg kell vizsgálni a külföldi segélyprogramok bevonásának lehetőségét, az előtakarékosság és a lakásépítési, -vásárlási hitelkonstrukció jelenlegi helyzetét.
Az ifjúság lakáshoz jutási esélye igen szomorú képet mutat. A családalapító réteget gyermeknevelésre elfogadható szinten alkalmas lakáshoz kellene segíteni. Felül kell vizsgálni azt a kritériumrendszert, mely a nagyvárosi lakások jelenlegi árszintjén már semmilyen támogatást nem nyújt a gyermeknevelésre alkalmas két és fél, háromszobás lakások vásárlásához, mivel azok valóságos költségszintje jóval magasabb, mint a méltányolható lakásigényhez szabott bekerülési összeg felső határa.
Sajnos a városokban magas telekárak miatt a hagyományos családi ház már nem elérhető a fiataloknak. Nem megoldott a tulajdonosok és bérlők közt feszülő probléma sem. Az elmúlt években családi, baráti összefogással, igen nagy erőfeszítésekkel még épültek magántulajdonú családi házak, s ezek valamennyire még most is folytatódnak. Ezek az eljövendő polgári lét kis szigetecskéi, melyeknek összefüggő földdarabbá kellene válniuk.
E kérdések megoldásáért sürgősen össze kellene fognia a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, és egy öntevékeny, s maga előtt jövőt is látó társadalomnak.
A lakáshelyzet rendezettsége lét- és jövőfeltétel. A Bokros-csomag bírálatánál kiemelten annak családellenes, jövőnket veszélyeztető lépéseire mutattunk rá. A lakáshelyzetről szólva is ezt tesszük. Elő kell segíteni, hogy a fiatalok családot alapíthassanak, gyermekeket neveljenek, s ehhez mindenképpen alapvető feltétel, hogy megfelelő körülmények között lakáshoz juthassanak.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)