Sebők János (MSZP)

1995. szeptember 18.

SEBŐK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Érdekes vita bontakozott ki az általános vita délelőtti szakaszában, ami úgy hiszem, hogy bizonyos meg nem értésből adódott, illetve abból, hogy egyes felszólalók talán két területről nem rendelkeznek kellő ismerettel vagy nem végezték el elmélyült elemzését. A két terület egyike a kicsi, de korszerű haderő megteremtésének szükségessége és lehetősége, a másik terület az ország biztonságpolitikai helyzete, az ebből adódó lehetőségek.

Úgy hiszem, kormánypárti és ellenzéki képviselők között nincs vita a tekintetben, hogy nekünk meg kell teremteni a kicsi, de korszerű haderőt, hiszen ez nemzetközi tendencia. Ha mi Nyugat felé akarunk haladni, akkor elsősorban a nyugati országok gyakorlatát kell figyelembe venni.

Lányi képviselőtársam sorolt fel adatokat. Én Nyugatról más adatokat sorolok fel. Egy kivételével NATO-országok lesznek, és nem jellemző a nagy haderő. Ha Ausztriával kezdem, a béke létszámát 15 ezer főre csökkenti, és úgy hiszem, hogy az általa mondottak, az hogy ez a lakosság létszámához viszonyítva 0,6 százalék nem pontos, ha azt vesszük hogy körülbelül 8 millió lakosról van szó.

De menjünk tovább. Németország most csökkenti harmincezerrel a haderejét. 330 ezer lesz, 80 milliós nemzet, tessék kiszámolni a százalékát: 0,4 százalék. Belgiumban negyvenezer fő a létszám, sőt ha pontos akarok lenni a szárazföldi erők és légierő létszáma 37,5 ezer, mert ott haditengerészet is van, nálunk nincs, a lakosság létszáma 10 millió, az szintén 0,4 százalék. Ha Hollandiát veszem, a 14 milliós lélekszámú nemzet hadereje 49 ezer fő, az előbbihez hasonló a lakosság létszámához viszonyítva.

Tehát ez általános tendencia, és ez az általános tendencia nemcsak a béke-haderőre vonatkozik, hanem a háborús haderőre is.

(18.40)

És ezért helyes az a miáltalunk elfogadott már azért helyes, bár én vitattam, de most nem arról a vitáról beszélek, ami a kormányhatározat és az én határozati javaslatom között volt az a 88/95. számú határozati javaslat, mert a békelétszám mellett csökkentette a hadilétszámot is.

Nos, ezért nem is értem, hogy miért a vita, hiszen ez egy részhatározati javaslat, részfeladat, amely adódik a 88-as határozatból, amelyben az Országgyűlés, mindannyian elfogadtuk, hogy 1998. december 31-éig a Magyar Honvédség békelétszámát 60 ezer főre kell csökkenteni. Ezt senki a mai napig vissza nem vonta, tehát itt vita csak a csökkentés részarányáról lehet.

A haderő technikai fejlesztése: kérem, ez már egy kicsit zsebbe nyúló és komolyabb dolog. Hiszen ha bárki kiszámolná azt, hogy mennyi pénzre lenne szükség csak az ezredfordulóig, nem is rövid ideig, hogy modern haderőt hozzunk létre, tehát modernizáljuk, akkor nem tudom, ha válasz elé állítanák, melyiket választaná: hogy a huszonhét költségvetési fejezet kiadásait minden évben erőteljesen csökkenti, vagy több tízmilliárdos nagyságrendű külföldi kölcsönt vesz föl. Úgy gondolom, hogy az ország gazdasági helyzete jelenleg egyiket sem engedi meg.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebből amit mondottam a gazdasági helyzetről nem célszerű és nem is ildomos szinte minden nap a honvédelmi minisztert fölszólítani, hogy mondjon le azért, mert nem tudja úgymond a kormánytól kikövetelni a Magyar Honvédség számára szükséges a "szükséges" idézőjelbe téve összeget.

De azért azt is hozzátenném mivel itt elhangzott, hogy valamelyik felszólaló.., pedig írtam a felszólalásokat, de most nem érdekes a név , elhangzott, hogy azért nem történik a létszámarányos csökkentéssel modernizáció. Hát kérem, éppen az előbb fogadtuk el, konszenzussal, egyhangúlag ezzel csak arra célzok, hogy bizonyos megegyezés volt, megbeszélés e tekintetben , hogy azt a területet, amely éppen a NATO-hoz való csatlakozásunk szempontjából nagyon fontos a rádiólokációs felderítő, információs és vezetési rendszert , igenis modernizálni kell, sőt a földközeli és a kismagasságú légvédelmi rendszert is modernizálni kell.

Tehát történik fejlesztés, sőt én azt mondom és erre itt a kormány figyelmét szeretném fölhívni , ha olyan pályázati rendszerben és kedvező fizetési feltételekkel, mint ebben a két határozati javaslatban tervezve van fizetési moratórium, nyolc-tizenkét éves vagy tíz-tizenkét éves visszafizetési lehetőség , ha ilyen szerződést tud kötni a Wallenberg-csoporttal, akkor ahogy a sajtóból értesültem, hogy gondolkodnak azt mondom, ne gondolkodjanak egy percig sem, kössék meg a szerződést, mert nekünk igenis szükségünk van a légvédelem repülőoldalról való erősítésére is. És kérem, a Gripen-repülő több rendeltetésű repülő, és ha azt vesszük, hogy a 2000. évfordulóra nekünk csak a MIG-29-esek maradnak, mert a többit ki kell vonni műszaki ok miatt természetesen , akkor viszont ténylegesen még inkább szükség van arra, hogy a légierő oldaláról a légvédelmet erősítsük. Sőt, ha negyven-ötven gépet megvásárolunk, akkor állítom, hogy a magyar fegyveres erők béke- és hadilétszámának az igényét hatvan-nyolcvan darab repülőgép ki fogja elégíteni.

A másik oldal: az ország biztonságpolitikai helyzete. Kérem, kellő biztonsággal ki lehet jelenteni azt, hogy Magyarországot a szomszédjai részéről hosszú ideig fegyveres támadás veszélye nem fenyegeti ez az egyik. A másik: Magyarország ellen a szomszédjai váratlan fegyveres támadást nem tudnak intézni.

Ez a két tény, kérem, már eleve azt mondatja velem, hogy igenis van idő, ebből adódik a lehetőség, hogy a biztonság kockázata nélkül mivel ilyen a gazdasági helyzet, amilyen el tudjuk húzni a haderő modernizálását tíz-tizenöt évre. És itt jön, ugye, újra vissza az előbbi "létszámdolog": hogy a létszámot igenis lehet minden veszély nélkül csökkenteni 1998-ig. De a modernizálást a mostani megkezdéstől kezdve csak tíz-tizenöt év alatt lehet végre elvégezni! De még egyszer hangsúlyozom: ezt az idézőjelbe tett veszélyt lehet vállalni, mert az ország biztonságpolitikai helyzete adja ezt.

Kérem, én megmondom, csodálkozom azon, amikor egyes politikusok itt olyan nagy zajt csapnak a délvidéken történt eseményekkel kapcsolatosan. Ugye, elhangzott az a sajtóból értesültem , hogy az egyik képviselőtársunk Perry védelmi miniszter úrhoz fordult azzal, hogy Magyarországot azonnal vegyék fel a NATO-ba; vagy elhangzott az, hogy a magyar kormány milyen súlyos hibát követ el azzal, hogy csökkenti a Magyar Honvédség létszámát akkor, amikor erősödik a háború kirobbanásának veszélye. Kérem, azért azt tudni kell, hogy átsodródások történhetnek, különösen ha a baranyai háromszögben kirobbannak a harcok, de ez csak pár ember-, raj- vagy szakaszerőben történhet meg. Ezért voltam megnyugodva, amikor a honvédelmi bizottsággal lenn jártunk Siklóson és Beremenden: a magyar kormány megtette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyeket a helyzet követelt és semmivel sem többet, ez a jó. Ugyanis sem a szerb haderőnek, sem a horvát haderőnek nem célja mert nincs indoka az, hogy Magyarország ellen fegyveres támadást indítson. De ha figyelembe veszik az eddigi figyelmeztetést, akkor még inkább ügyelni fognak arra, hogy sem a reguláris, sem az irreguláris alakulatoktól ne történhessen meg, hogy Magyarország határát szándékosan megsértik mert ennek nyilván következményei vannak. Itt már nem következhet be a '91-es vagy '92-es határátlépések tárgyalássorozata, hanem vagy elfogják őket, vagy megsemmisítik őket. Ez a lehetőség áll fenn, és ezt kell az ott lévő magyar határvédelmi állománynak megtennie. Ez az a bizonyos egyenlő távolságtartás mindkét fél felé a magyar kormány részéről.

Hangoznak el nagyon sokszor olyan ködös valamik, hogy Magyarországot innét-onnét támadás veszélye fenyegeti.

(18.50)

Hölgyeim és Uraim! Ne szelleműzéssel foglalkozzunk, hanem akkor mondja ki mindenki nyíltan és két kérdésre adjon nekem választ, mert csak akkor lehet ténylegesen vitatkozni: ki az vagy melyik ország az, amely Magyarországot meg akarja támadni? Ez az egyik kérdés. A másik kérdés, amelyre választ kérek: milyen indokkal akarja Magyarországot megtámadni? Ha ugyanis erre a kettőre választ adnak, akkor lehet indokolni és érveket felsorakoztatni, hogy miért nem teszi vagy nem tudja megtenni. De látatlanban..! Remélem, azt senki nem képzeli el, hogy az űrből jövő hadsereg ellen kell a magyar fegyveres erőknek harcolniuk. Mert akkor a kérdés úgy merülne fel, hogy a sok ország közül miért Magyarországot választják?

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez az, amit természetesen mindenkinek értékelnie, elemeznie kell. Arról már nem is beszélek, hogy miért nem fogják azonnal felvenni Magyarországot a NATO-ba. Mert nyilvánvaló, az képtelenség, hogy fölveszik, mert egy magyar politikus kérte, hogy azonnal vegyék fel. Kérem szépen, mert ott nem hasból és nem érzelemből elemzik és értékelik a biztonságpolitikát, hanem konkrét tények alapján. És ezért ott is nagyon jól tudják, hogy Magyarországot semmiféle fegyveres támadás veszélye nem fenyegeti. Sőt megmondom, a három futkosó országot, sem Lengyelországot, sem Csehországot, sem Magyarországot nem fenyegeti senki részéről háborús veszély.

S higgyék el nekem, Magyarországnak és a többi országnak nem is azért kell a NATO-ba belépni, mert fegyveres támadás veszélye fenyegeti. Tehát ezzel már kimondtam azt, hogy igenis be kell lépni az európai országoknak a NATO-ba. Azért kell belépni, mert egyedüli az a politikai és katonai szervezet, amelyre épülve meg lehet teremteni a kollektív európai biztonsági rendszert. Márpedig a cél az, hogy ez a rendszer megteremtődjék, rendelkezzék olyan politikai és katonai erővel, amely garancia lesz arra, hogy nem fognak sehol hitlerek, mussolinik és sztálinok felnőni, nem fognak ilyen diktatúrákat bevezetni, mert a kollektív erő fogja megfojtani ezeket. Ezért kell a NATO-ba belépni, hangsúlyozom, és nem azért, mert támadás veszélye fenyeget bennünket. Ezért kérem, senki ne is számoljon azzal, hogy a következő napokban fölvesznek bennünket.

Arról már nem beszélek, hogy van egy érzékeny pont is. Mégpedig van egy, ha nem is gazdasági, de egy katonai nagyhatalom Európában, amelynek az érzékenységére igenis, attól függetlenül, hogy bármit mondanak, hogy ki nem vétózhat, hogyan vétózhat, erre, kérem, oda fognak figyelni!

Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, ezért én a kormánynak az eredeti beterjesztett javaslatát elfogadom, és úgy hiszem, a Magyar Szocialista Munkáspárt... (Derültség az FKGP padsoraiban. Szórványos taps.).., a Magyar Szocialista Párt már én is belekeveredek képviselőcsoportja egyöntetűen elfogadja, és azt kérem önöktől, hogy ezen változtatás ne legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)