Gellért Kis Gábor (MSZP)
GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Persze, itt bárkire bármit lehet mondani... Nagyon sajnálom, hogy így alakult a dolog. Őszintén mondom, nagyon sajnálom. Ebből az egészből az a tanulság, hogy ha valamit félre akarnak érteni, akkor azt félreértik. Megsajnáltam, és őszintén mondom, a legszívesebben visszavonnám az ügyrendi javaslatomat; nem azért, mert a tartalmát visszavonnám, hanem mert nem gondoltam volna, hogy ennyire személyeskedésbe fordul. Az a legegyszerűbb, hogy Torgyán képviselő úr egy szófordulatot kádárinak minősít mintegy stíluselemként. Mondjuk, voltak Kádárra jellemző stíluselemek; az éppen, amelyet én mondtam, a legkevésbé sem. De ez egy más kérdés, ugyanis nem rendszerhez kötődik egy-egy stíluselem, hanem személyhez. Azt hiszem, felesleges volt ebbe belemenni.
A másik dolog, amit Torgyán képviselő úr észrevételezett, az az én kétperces megszólalásaim. Volt egy időszak, amikor tágan értelmezve a Házszabályt olyan dolgokhoz is kértem hozzászólási időt, amelyek nem tartoznak a bizottság illetékességi keretébe. Amióta ezt nekem éppen Kónya Imre szóvá tette, szigorúan tartom magam ahhoz, hogy csak a bizottságunk illetékességébe tartozó ügyben szólaljak meg. Úgy gondolom, hogy erre a Házszabály viszont lehetőséget ad, hiszen ha jól emlékszem a házbizottság úgy értelmezte az állandó bizottság elnökét, hogy az illetékes állandó bizottság elnöke. Ehhez tartom magam, és a továbbiakban is ekként szeretnék eljárni.
Visszatérve: azt akartam az indítványommal elérni, hogy a négy jelző, amely az ügy előtt áll, egyenértékűen használva, kezelve vizsgáltassék meg. Az "országos jelentőségű", a "napirenden nem szereplő", a "halaszthatat-lan" és a "rendkívüli" közül néhány pontosan értelmezhető; tudni lehet, hogy melyik nem napirend előtti vagy melyik az; tudni lehet, hogy mi a rendkívüli; és azt is lehet tudni, hogy melyik a halaszthatatlan. Az a halaszthatatlan, amelyik holnap, tegnap, előző héten, jövő héten, előző hónapban, jövő hónapban nem volna igazán megtárgyalható...