Bálint György (SZDSZ)
DR. BÁLINT GYÖRGY, a mezőgazdasági bizottság előadója: Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A mezőgazdasági bizottság szeptember 13-án tartott ülésén megtárgyalta a szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló T/1094. számú törvényjavaslathoz eddig beérkezett módosító javaslatokat, és azok közül nyolc javaslattal egyetértett.A vita alapján megállapíthatjuk, hogy az alaptörvény keretjellegű, és a módosítások útján lehetőséget nyújt az ágazati sajátosságok érvényesítésére, a törvény módosításának, az igénynek a szükséges és elégséges aktualizálását teszi lehetővé.
Tisztelt Ház! A mezőgazdasági tevékenységben az elméleti ismeretek mellett rendkívül nagy fontossága van a gyakorlatnak, amelyet a szakképzésben részt vevő tanulók a tanüzemekben szerezhetnek meg. Az elmúlt néhány évben az állami gazdaságok és a mezőgazdasági szövetkezetek átalakulása, valamint az élelmiszer-ipari üzemek privatizációja következtében a gyakorlati képzésre alkalmas helyek sajnos jelentős mértékben szűntek meg. Az átalakult és az újonnan alakuló vállalatok jó része nem képes ma már vállalkozni a gyakorlati képzés megszervezésére, a tanüzemek fenntartására és működtetésére. Ezért ennek a törvénymódosításnak egyik nemes feladata az, hogy ösztönözze a gazdálkodószervezeteket és az agrárvállalkozókat is arra, hogy a gyakorlati oktatásnak aktív részeseivé váljanak és vegyenek részt a felnövekvő nemzedék gyakorlati, szakmai felkészítésében.
A magam és a bizottság részéről rendkívüli fontosságot tulajdonítunk a szakképzés gyakorlatiasságának és annak, hogy ehhez korszerű eszközökkel felszerelt tanüzemek álljanak rendelkezésre. Ez sajnálatosan korántsem mondható általánosnak, bár szép számmal akadnak olyan intézmények, ahol kiváló tanüzemek segítik elő a tanulók gyakorlatias szemléletének kialakulását. A legkiválóbbak közül hadd említsem meg a vépi szakképzési intézményt, amely immár 341 hektáros tangazdasággal rendelkezik, és ahol többek között mezőgazdasági gépkarbantartó, gépjavító, gépszerelő és gépüzemeltető műhelyben szerezhetik meg a tanulók a legkorszerűbb gyakorlati ismereteket. Magam is tapasztaltam, hogy innen olyan kiválóan képzett fiatalok kerülnek ki a gyakorlatba, hogy kapkodnak értük az üzemek. De említhetem a szabadkígyósi mezőgazdasági és élelmiszeripari szakközépiskolát és szakmunkásképző intézetet, amely ugyancsak 51 hektáros tangazdaságot üzemeltet, de az általános kertész-, szőlő-, gyümölcstermelő-, zöldségtermelő-képzés mellett sütőipari, élelmiszer-tartósító és parkgondozó szakképzettséget nyújt az itt tanuló fiataloknak.
Igen lényegbe vágó a törvény 3. §-ának módosítása, mert a szakmai sajátosságok érvényesítésére ad lehetőséget. Vannak olyan szakképesítések, amelyek szakmai előképzettség nélkül nem szerezhetők meg. Ezek az úgynevezett ráépülő szakmák. A szakképzésnek egyébként régi dilemmája, hogy általános felkészítést adjon vagy konkrét, azonnal alkalmazható, tehát szűk szakmai területre szorítkozzék a képzés. A ráképzés, illetve az előzetes szakmai ismeretek megkövetelése ezt az ellentmondást feloldhatja.
Azután vannak olyan szakképesítések, amelyek megszerzéséhez bizonyos életkor elérése szükséges. Ilyen a növényvédő- és méregraktár-kezelő szakképesítés, amelynek megszerzéséhez a tanulónak be kell töltenie a 18. életévét. Az alaptörvény módosítása ezt az ellentmondást is megoldáshoz segíti.
Nem ennek, hanem a közoktatási törvénynek a feladata meghatározni, hogy mi számít első, második és további szakképesítésnek. De itt is szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a második szakképesítés fogalmát nem szabad mechanikusan értelmezni. Nem tekinthető ugyanis második szakképesítésnek, ha valaki továbbképzéssel éri el azt, hogy szakmáját magasabb színvonalon folytassa.
A szakmai szintek egymásra épülését az általánostól a speciálisig, illetve a szűkebb szakmai ismeretektől az átfogóbb, szélesebb szakmai látókört biztosító ismeretek megszerzéséig lehetővé kell tenni anélkül, hogy az anyagilag többletterhelést jelentene a tanulni vágyó fiatal vagy felnőtt számára.
Fontosnak tartjuk az alaptörvény 5. §-ának módosítását. Az ugyanis alapkövetelmény, hogy a képzés piacorientálttá váljék, valamint az is, hogy a különböző képzési színtereken például állami, alapítványi, egyházi iskolákban, képzési központokban, oktatási intézményekben és egyesületekben kiadott oklevelek, bizonyítványok egyenértékűségét az állam, illetve a törvény szavatolja. Szükség van az egységes szabályozásra, a szakmai, a vizsgáztatási követelmények mindenki számára egyformán hozzáférhető, tehát rendeleti úton történő szabályozására.
Az alaptörvény 7. §-a a kamarák hatáskörébe utalt mesterképzés szakmai követelményeinek meghatározására a szakképesítésért felelős minisztert, a kamarákkal egyetértésben, hatalmazza fel. S ez így helyénvaló. A mesterképzés ugyanis nem a szakma alapjait kell hogy megtanítsa, hiszen erre az országos képzési jegyzékben szereplő szakképesítések készítik fel a tanulóikat, hanem a már számottevő gyakorlattal rendelkező szakemberek tudását kell bővítenie számviteli, marketing, pénzügyi, vezetési, sőt netán pszichológiai ismeretekkel is. Vagyis arra kell törekedni, hogy a "mester" jelző valóban a szakmáját magas színvonalon művelő szakembert illesse meg. A magunk részéről tehát egyetértünk a Magyar Agrárkamarának azzal a javaslatával, hogy a kamarák kapjanak törvényi kompetenciát a mestervizsgák területén.
Végül arra szeretném a tisztelt Ház figyelmét irányítani, hogy a szakképzésnek, jelesül a mezőgazdasági szakképzésnek nálunk még nincs meg a megfelelő gazdasági és társadalmi rangja. Számos országot ismerek, ahol az örökösödésben, a hitelek igénybevételében, a gazdasági szerződések lebonyolításában előnyt élveznek azok a gazdák, akik szakképesítéssel rendelkeznek. Dániában egy bizonyos méreten felül családi birtokot nem is vezethet olyan személy, aki a megfelelő szakképesítéssel nem rendelkezik. Ha nem is ebben a jogszabályban, de a belátható jövőben máshol, a szakismeretekben való jártasságot bizonyító szakképesítés társadalmi rangját is ki kellene fejezni, és ezzel a jelenleginél több tekintélyt kellene adni a tanulási erőfeszítéseknek és az azt megkoronázó szaktudásnak és szakképesítésnek. Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)