Isépy Tamás (KDNP)
DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólások: Nincs hang. A képviselő asztalára tesznek egy hordozható mikrofont.)Tisztelt Országgyűlés! Gazdasági ügyekben járatos egyik képviselőtársammal a napokban még a pénzügyminiszter urat megelőzően látogatást tettünk a MTESZ-nél. Mielőtt bárki megkifogásolná a felszólalás Házszabály-szerűségét, készséggel elismerem, hogy ez a látogatás nem országos jelentőségű ügy, csak azt szeretném, ha nem lenne rendkívüli, hanem rendszeressé válnának a pártok és a civil szervezetek közötti kapcsolatok, mert jogot alkotni csak a tényállás ismeretében lehet, és az adatokat legjobb közvetlenül a forrásnál beszerezni, nem pedig a pataknak azon a részén, ahol már egy tehéncsorda megfürdött benne és beszennyezte.
A napirend előtti felszólalás országos jelentőségét az indokolja, hogy az úgynevezett reálértelmiség neves képviselőitől elkeserítő adatokat kaptunk a magyar innováció jelenlegi válságos helyzetéről, és ha nem történik sürgős intézkedés, akkor becsapódik a világra nyíló kapu és ránk borulhat a sötétség. Ugyanis közhely, hogy egy ország gazdasága, ipara, mezőgazdasága függvénye a műszaki fejlesztésnek. Közhely az is, hogy versenyképes gazdaság csak akkor tud kialakulni, ha vannak olyan termékei, amelyekkel meglepetésszerűen meg tud jelenni a piacon.
Köztudomású tény az is, hogy a fejlesztés forrásigényes, és a versenyképesség növelése érdekében még a közepesen fejlett demokratikus államok is állami eszközökből finanszírozzák az ilyen jellegű hosszú távú stratégiai tevékenységet.
Hogyan állunk mi ezen a területen? Rosszul, sőt ki lehet mondani azt is, hogy pocsékul. Az 1994-ben hivatalba lépett kormány az első intézkedések között megszüntette az egyetlen, a hazai műszaki fejlesztésért felelős intézményt, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságot, az OMFB-t, annak az önállóságát, és alárendelte az ipari miniszternek, a műszaki fejlesztési keretet pedig ötödére csökkentette. A kockázati tőke finanszírozása a részben erre a célra elkülönített források, részben a kockázatitőke-finanszírozást szabályozó törvény hiánya miatt gyakorlatilag nulla.
A korábbi kormány által 1993-ban elfogadott határozat alapján a GDP 1,5-2,5 százalékát kellett műszaki fejlesztésre fordítani. Ez a szám mára 0,7 alá került. Más országok a GDP másfél-két és fél százalékát fordítják kutatásfejlesztésre, amihez hozzá kell adni az ipar hozzájárulását, ami nálunk az iparvállalatok jelenlegi helyzete miatt lehetetlen. A kormány a költségvetésben 19 elkülönített alap közöttük a Központi Műszaki Fejlesztési Alap, a Felzárkózás az Európai Felsőoktatáshoz Alap, az Országos Tudományos Kutatási Alap megszüntetésére készül, holott ezek tették lehetővé a hosszú távú, a mindennapos politikai kötélhúzás hatásaitól mentes stratégiai tervezést.
Az elkülönített alapok szerepe ma különösen azért jelentős, mert az új felsőoktatási finanszírozási rendszer nem biztosít forrásokat az egyetemi alapkutatásnak. Az akadémiai kutatóhálózat súlyos vérveszteségeket szenvedett, az ipari kutatóintézeteknek pedig csak a maradványai vannak.
Tudom, hogy az ilyen tartalmú felszólalásra általában az a sztereotíp kormányzati válasz, hogy jelöljem meg a forrást, ahonnan a kívánt összeg átcsoportosítható. A forráskutató műszer azonban jelenleg nem az ellenzék, hanem a kormány birtokában van, tehát neki kellene jól alkalmaznia. Az ellenzék csak azt a megalapozott félelmet tudja megfogalmazni, hogy ha gyorsan nem találják meg a forrást, akkor a többi forrás is kiapad, és éltető víz nélkül az egész gazdasági élet kiszárad és Szaharává változik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)