Raskó György (MDF)
DR. RASKÓ GYÖRGY, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A Magyar Demokrata Fórum hasonlóan pozitívan értékeli és üdvözli ezt a törvényjavaslatot lévén mindenképpen történelmi, legalábbis gazdaságtörténeti jelentőségű azáltal, hogy a forint konvertibilisé tételéhez vezető úton egy nagyon nagy lépést teszünk előre.Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat vitára és elfogadásra is általában alkalmas, mégis szeretnénk néhány aggályunkat is közölni a képviselőtársakkal, ami elsősorban nem a törvény normaszövegével, nem a koncepciójával kapcsolatos, hanem azzal, hogy egy ilyen törvényt el lehet fogadni, de egy ilyen törvényt és annak szakaszait be kell tudni tartatni és itt vannak aggályaink, hogy vajon ma a magyar gazdaság, a pénzügyi szféra először is technikailag van-e olyan fejlett, hogy ezt a törvényt valóban következetesen be lehessen tartani.
Mindjárt kezdeném az első észrevételemmel, ami gyakorlatilag a feketegazdasághoz kapcsolódik.
(16.20)
A törvény úgy fogalmaz, hogy a devizahatóságnak lehetősége van arra, hogy állandó hatósági ellenőrzést végezzen. A bevezetőben, a 33. pontban meg is jelöli ezt a hatóságot: a Magyar Nemzeti Bankot. Úgy gondolom, hogy a Nemzeti Bank apparátusa sem a személyzet állománynagyságát, sem technikai fölszerelését illetően nincs abban a helyzetben, hogy ezt az ellenőrzést preventív módon meg tudja tenni. Utólagos beavatkozásnál amikor az átváltott devizának már hűlt helye van, mert valamelyik országba át van utalva bizony maximum tényeket lehet megállapítani, de ez a vizsgálat sokat nem fog érni.
Itt arra szeretnék utalni, hogy Magyarországon, amely minden bizonnyal a közép-európai térség egyik legstabilabb gazdasággal rendelkező országa, más kelet-európai állampolgárok akik különböző üzleti tevékenységüket hozzák át Magyarországra rendkívül kedvező feltételeket élvezhetnek egy ilyen törvény elfogadása után a forint, illetve egyéb, más, nem biztos hogy legális vállalkozások bevételének konvertibilis devizává történő transzferálásával és ennek az összegnek a kiutalásával. Az, hogy mind a belföldiek, mint a külföldiek vállalkozásaikat illetően szabad átválthatósággal bírnak majd, ez a spekulációt mindenképpen fel fogja erősíteni az elkövetkezendő időszakban. Természetesen nem az a célunk, hogy emiatt egy törvényjavaslatot elutasítsunk, de úgy gondoljuk, hogy az illetékes hatóságoknak erre föl kell készülniük, különösen akkor, amikor a feketegazdaságnak Magyarországon ilyen nagy súlya van, és ilyen nehezen tudunk ellene harcolni.
Üdvözöljük egyébként a törvényjavaslat azon filozófiáját és azon szándékát, amely a forint konvertibilisé tételéhez vezető úton gyakorlatilag fontos pontot jelent. Azt gondoljuk és itt egyetértek Bauer Tamás képviselőtársammal , hogy az a korlátozás, amely a természetes személyekre vonatkozik, igazából értelmetlen, ugyanis azoknak az állampolgároknak, akiknek ennél jóval több tehát mintegy évi 1500-2000 dollárnál több devizára van szükségük, azt minden további nélkül be fogják tudni szerezni. A magyar lakosság döntő hányadának ennek az összegnek az esetleges megvásárlása is igen komoly gondokat fog okozni, tehát van egy természetes korlát a kereslet oldalon. Aki pedig nagyobb összeget vált be, az úgyis gazdasági társasági, tehát jogi személyiségű társasági formában teszi. Tehát mi is úgy gondoljuk, hogy ez a korlátozás különösebb plusz biztosítékokat ezen a területen nem fog adni.
Hangsúlyozni szeretnénk: az, hogy lesz egy korszerű devizatörvényünk, az önmagában véve üdvözlendő, de nem biztos, hogy önmagában oly sokat fog adni, ha a makrogazdasági feltételek és más törvények ezzel a törvénnyel nincsenek összhangban. Úgy gondolom, hogy a devizáról szóló törvényt az értékpapírtörvénnyel, a befektetéseket szabályozó törvényekkel, a pénzintézeti törvénnyel mindenképpen összhangban kellene tárgyalni és együtt kellene elfogadni, ezek között nagyon logikus és szoros összhangnak kell lenni.
A kérdés az, hogy ezek a törvények, törvényjavaslatok vagy -tervezetek milyen állapotban vannak. Úgy tudom, hogy a pénzintézeti törvény még ugyancsak alapos átdolgozásra szorul, és várjuk az értékpapírtörvény tervezetét is.
A továbbiakban arra szeretnék utalni, hogy ez mindenekelőtt bizalmi kérdés. Mind az ország lakosságának, mind a vállalkozói szférának azzal a bizalommal kell rendelkeznie az ország gazdasági fejlődése, jövője iránt, amelyet jelen pillanatban nem nagyon látok. Egy ennyire liberális devizatörvény egész biztosan szabad fantáziát és szabad teret enged különböző vállalkozói kezdeményezéseknek akkor, ha a forint értékállóságát nem látják biztosítva; akkor, ha inflációs várakozások melyek napjainkban bizony jogosak fennmaradnak; és akkor, ha a kormány gazdaságpolitikája nem kiszámítható, nem konzekvens, és nincs meg az a stabil közép- és hosszú távú program, amelyhez nemzetközi szervezetek is pozitív áldásukat adják, vagy legalábbis olyan irányban formálják véleményüket, amely azt sejteti, hogy ezt a gazdaságpolitikát és a kormánynak ezeket a pénzügyi gazdasági intézkedéseit el tudják fogadni és azt támogatni tudják.
Ha mindez nincs meg, ha a külföldi befektetők szemében Magyarország továbbra is ebben a bizonytalan állapotban marad, akkor nagyon nagy a veszélye annak, hogy a túlságosan liberálisra sikerült devizatörvény egy olyan spekulációt eredményez, amelyet utána a Nemzeti Bank súlyos milliárdokkal kell hogy ellensúlyozzon. Ezért az a legfontosabb a számunkra, hogy a törvény bevezetésével párhuzamosan a kormány valóban olyan konszenzuson a két koalíciós párt és a társadalom konszenzusán alapuló gazdaságpolitikai programmal jöjjön elő, amely oldja ezt a feszültséget, enyhíti vagy csökkenti azt a bizalmatlanságot, amely ma a kormány gazdaságpolitikájával szemben megvan. Ha a kormány ezeken a területeken előre tud lépni, ha ennek a gazdasági stabilitásnak az alapjai mindenki számára láthatóak és hihetőek lesznek, akkor ez az egyértelműen liberális devizatörvény valóban meg fogja állni a helyét a magyar gazdasági törvények között.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)