Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A devizáról szóló törvényjavaslatot több szempontból kívánjuk értékelni. Alapjában azonban három oldalról: múltunk, jelenünk és jövőnk függvényében. E két utóbbinál elsősorban azt kell vizsgálnunk, hogyan illeszkedik gazdaságpolitikánkba, európai integrációnk folyamatába, hogyan függ össze társadalmi feszültségeinkkel, mi benne a kockázat. Mindezek alapján kívánunk állást foglalni hasznosságáról és támogatásáról.
(16.50)
Múltunkra tekintve a törvényjavaslat várva várt nagy jelentőségű elfogadása és megfelelő funkcionálása valóban mérföldkőnek tekinthető.
Emlékszünk még Mindszenty József bíboros hercegprímás perére, akit többek között deviza-bűncselekményért ítéltek el teljesen alaptalanul, de jellemzően az akkori helyzetre. A drótkerítések mellett a devizagazdálkodás is falat emelt belföld és külföld közé. Később megérlelődött az a felismerés, hogy egy ilyen nyitott gazdaságban a forint és a devizamozgások összekapcsolása elkerülhetetlen. Amíg azonban a hivatalos árfolyamot nem a piac, hanem a központi akarat szabta meg, még igen messze voltunk a kibontakozástól. Ugyanakkor eladósodásunkhoz nagymértékben hozzájárult, hogy a magyar vállalatok előszeretettel építettek be nem konvertibilis exportukba konvertibilis valutáért vásárolt anyagot és alkatrészt.
A valós devizahelyzet ismerete nélküli gazdálkodás vezetett aztán ahhoz a csődtömeghez, melynek terheit ma is nyögjük. A szabadság korszakának beköszöntése máig sem tudott elszakadni az öröklött tehertől, sőt a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlása még múltbeli nosztalgiákat is ébreszt. Ezért is van az, hogy egy ilyen, régen álomnak tűnő törvény ma már nem okoz osztatlan lelkesedést, a létminimum alatt vagy táján élő széles tömegeket nem lelkesíti az, hogy ezentúl a gazdagabbak immár könnyebben jutnak valutához. Gazdasági szempontból pedig a kétségtelenül pozitív elemek mellett a jelenlegi helyzet függvényében inkább a "menekülés előre" kategóriájába tartozik a törvényjavaslat, ami persze lehet jó is, ha végül is a gazdaság odaér. Ilyen értelemben akár előrehívó is lehet ez a törvény. Ezért rendkívül fontos, hogy a devizakorlátozások felszámolása reális árfolyamokkal párosuljon, s hogy a törvény nem pusztán a devizagazdálkodás egy liberálisabb változatának megfogalmazása legyen, hanem a maga eszközeivel a forintvalutába vetett bizalom erősítésévé váljon.
Értékeljük, hogy a törvényjavaslat minden módon láttatni kívánja a külföld-belföld közötti forgalmat. Mindenki előtt ismert, hogy a múltban nem valós külkereskedelmi ügyletek számláival valójában ellenszolgáltatás nélküli egyoldalú transzferekre is lehetőség nyílt, a tőkemenekítés egy külföldi partnercég, esetleg fantomvállalat segítségével olyan veszély, amit teljesen ki kell küszöbölni.
Az elmúlt időben sokat fejlődött a magyar bankrendszer, de talán nem annyit, hogy ezek az aggályok fölöslegesek lennének. Az állampolgárok szempontjából mindenesetre nyitás és könnyítés, hogy forintkártyával is igénybe vehetők majd külföldön turista jellegű szolgáltatások.
Üdvözölnénk a lakossági valutakeret feloldását is. Ezzel persze egy láthatatlan import keletkezik, normális körülmények között nem kell ennek az importnak a felfutásával számolni. Annak azonban megvan a reális veszélye, hogy ha az ország fizetőképességében meginog a tehetősebb, valutával rendelkezők bizalma, akkor nem a magyar bankrendszerben kívánják majd pénzüket tartani. A bankrendszerbe vetett bizalmat pedig a bankcsődök kezelése körüli problémák eléggé megviselték.
E törvényjavaslat épít az állampolgárok józan ítélőképességére, érdekeire és jogkövető magatartására, azaz nem kényszeríti ki a devizák számlán tartását, hiszen az a kamatjövedelem miatt az állampolgárnak is érdeke. Ez azonban csak akkor működik, ha a pénzügyi politika mindent megtesz a bankrendszerbe vetett bizalom megerősödéséért, különben életbe lép a szalmazsák szindróma.
E törvény nem tudna működni olyan légkörben, amikor az emberek azt kérdezgetik, hogy nem fagyasztják-e be a devizaszámlákat, mint ahogy ez ebben a ciklusban már előfordult. Az emberek persze nem szoktak indokolatlanul pánikba esni, viszont politikai feszültségek is befolyásolhatják ezt, s a nemzet bizalmi tőkéjét forró pénzzé tehetik.
E törvényjavaslat elfogadása a kormány felelősségét nagyban növeli, hogy ne keletkezzenek társadalmi feszültségek, s a gazdaságpolitika végre az egyensúly-javítás mellett a növekedés irányába mozduljon. A nemzetközi munkamegosztásban részt venni kívánó országok számára döntő fontosságú a valutakonvertibilitás. Ez feltétele az olyannyira fontos tőkebeáramlásnak, mert a tőke biztos akar lenni abban, hogy nemcsak bejöhet, de ki is mehet. Nyilvánvaló érdekünk a bejövetel, s az, hogy a külföldiek tartsák pénzüket itt, Magyarországon a konvertibilis számlán, hiszen ez kvázi hitel is az országnak.
Nemzetközi integrációnk szempontjából mindenképpen üdvözlendő ez a törvényjavaslat, mely végső soron az IMF alapokmánya 8. cikkelye szerinti konvertibilitást kívánja megvalósítani, melynek lényege a folyó műveletek korlátozásmentes lebonyolításának lehetővé tétele.
A napokban lezajlott mallorcai csúcs után felgyorsulni látszik csatlakozásunk az Európai Unióhoz, folyamatban van OECD-tagságunk is. Ezekhez a folyamatokhoz nyilvánvalóan illeszkedik ez a teljes konvertibilitás felé teendő komoly lépés, melyet mi is támogatunk. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a devizaliberalizálás sikerének alapfeltétele a higgadt belső gazdaságpolitika. A belső bizonytalanság az így kinyitott észak-nyugati átjárót egykönnyen további szegényedésünk ösvényévé teheti. A devizatörvény sikere a belső gazdaságpolitikától, s nem túlzunk, ha azt állítjuk, az ország stabilitásától függ.
Összefoglalva: A törvényt, mely a forintvaluta erősödését, a gazdaság ésszerű nyitottsága melletti hatékony döntéseket hivatott szolgálni elsősorban s a realitásoktól való nagy elrugaszkodásokat elkerüli, aktuális és fontos törvénynek tartjuk. Ugyanakkor az a liberalizálás, amit előirányoz, egy kicsit kockázatos gyógyszer. Ha a gazdaság egészében pozitív folyamatok kibontakoznak és ez a kormányzat felelőssége , a belső pénzügyi helyzet kontroll alatt tartható, a törvény jó eredményt is hozhat. A keretfeltételek, a kormány gazdaságpolitikája, a társadalmi feszültségek növekedése azonban aggódóvá tesznek, nehogy a beteg a jó terápiát ne élje túl. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)