Akar László
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslattal egy külgazdasági szabályozási szerepében megerősített és jelenlegi szabályozási szintjéről megfelelő rangra emelkedő gazdasági joganyag törvénybe foglalását indítványozza. A beterjesztett javaslat tükrözi a vámszabályozás sajátos reneszánszát, amit az ezredfordulón terveink és reményeink szerint részvételünkkel kiteljesedő európai integrációs folyamat elősegítésének igénye hívott életre.A vámtörvényjavaslat az Európai Unió vámkódexében vállalt harmonizáció teljesítésének első, ugyanakkor határozott, iránymutató lépése, ami kifejezi, illetve tükrözi külgazdasági politikánk európai integráció iránti elkötelezettségét. Abból indul ki, hogy nem a fejlett piacgazdaságok érdekeit kifejező, illetve védő szabályozás változatlan formában történő, azonnali átvétele, hanem a fokozatos harmonizáció elve biztosítja a mielőbbi felzárkózás esélyét.
A törvényjavaslat bemutatása előtt, úgy vélem, hasznos lehet egy kis történelmi kitekintés a vámjogi szabályozás mintájaként követendő európai vámkódex megszületésének körülményeiről. Engedjék meg, hogy egy kevesek által ismert tényre hívjam fel a figyelmet. Az 1968-ra vámunióvá vált Közös Piac csak 1994. január 1-jétől léptette hatályba az egységes vámkódex előírásait, tehát huszonhat évvel az egységes vámterületté nyilvánított vámunió létrejötte után. Addig a közösen alkalmazott külső vámok és gyakorolt kereskedelempolitika mellett a tagállamok vámrendszere alapvetően megőrizte nemzeti jellegét. Az egyes országok vám- és fiskális határai továbbra is fennmaradtak, amelyek átlépésekor a vámszervek kivetették a forgalmi adókat. Következésképpen egészen '94. január 1-jéig minden belső, egymás közötti vámhatáron szolgálatot teljesítő vámtiszt a nemzeti érdeket szolgálta és a nemzeti törvényeket, jogszabályokat alkalmazta. Huszonhat évnek kellett ahhoz eltelni, hogy az egyes nemzeti vámszabályokat is fokozatosan összehangolják.
A közösség szakemberei szerint a vámunió eddigi legambiciózusabb szabályozási projektje az egységes vámkódex, aminek eredményeként a jelenleg már Európai Unió-beli polgár a belső határokon történő ellenőrzés és adókiszabás nélkül viheti át az áruját. Történelmi kihívás az ehhez a rendszerhez való csatlakozás, amire az Európai Unióhoz szerződéssel társult országoknak lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésükre, mint erre a közel azonos fejlettségi szintű közös piaci országoknak lehetősége volt.
A történelmi távlatokban sürgős alkalmazkodás kötelezettsége azért is nehéz, mert a jogharmonizáció köztük a vámrendszerbeli és vámjogi harmonizáció teljesítése mellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az intézményi rendszer fejlesztésének jól felfogott gazdasági érdekünkben sem rendelhetjük alá a gazdasági felzárkózás esélyét. Ez pedig egészen pontosan azt jelenti, hogy a jogharmonizációs lépéseinknél mindig mérlegelni kell azt is, hogyan tudjuk elősegíteni azok révén egyidejűleg gazdasági fejlődésünket és nemzetgazdaságunk stabilizálását mert ez utóbbi követelmények ugyancsak a csatlakozás feltételeként nyertek az Európai Unió részéről megfogalmazást.
Tisztelt Ház! A beterjesztett vámtörvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy visszakanyarodjak a közel ezeréves múltra tekintő magyar vámjogi szabályozáshoz, amelyen belül a vámunió gyakorlására is volt már alkalmunk. E század elején Európa legkorszerűbb törvényi szintű vámjogi szabályozását tudhattuk magunkénak az 1924. évi XIX. vámtörvény megalkotásával, amely egészen 1951-ig volt hatályos.
A jelenlegi vámjogi szabályozás már 1966-os születési dátumát idézve is önmagát minősíti; végrehajtási rendelete ugyancsak közel húszéves. Ez a kor nyilvánvalóan hányatott sorsot takar, hiszen mindannyian emlékszünk a miniszteri szintű vámjogszabály évenként többszöri módosítására, aminek alapján joggal fogalmazódott meg a kritika, hogy már csak a folyamatos változása tekinthető állandónak.
(17.20)
Sajnos el kell ismerni, hogy a nyolcvanas évektől egyre inkább jellemzővé vált a vámjogszabállyal történő gazdaságpolitizálás és nem egy esetben a szociálpolitizálás is. Sok esetben hangulatjavító célként módosultak az utasforgalmi szabályok. Mindannyian vissza tudjuk még idézni a bevásárló turizmust ösztönző nyolcvanas évek végi helyzetet, a ma már említett Gorenje-divatot, a rokkantkocsik vámmentességével kapcsolatos társadalmi méretű mozgalmat, vagy a roncsderbik behozatalát lehetővé tevő szabályozás időszakát. Sokak kedvencévé vált a kedvező vámjogi eljárást élvező lízingkonstrukció is, amellyel Európában szinte egyedülálló lehetőséget teremtettünk az autókereskedelem e típusa számára.
Az említett mellékvágányok érzékeltetik a nehézséget is, amelyet a külkereskedelem állami monopóliumából alanyi joggá vált külkereskedelem a vámjog számára előidézett.
A nemzetközi összehasonlításban is példátlanul gyors külkereskedelmi liberalizáció olykor szinte megoldhatatlan problémákat okozott a vámjog számára. A külkereskedelmet alanyi jogon, szakmai tudás és megfelelő tőkeerő nélkül bonyolító új vállalkozók 1992 elejére óriási vámhátralékot halmoztak fel, a vámhatóság képtelenné vált a folyamatok követésére is, miközben az adós ügyfelek fizetőképessége és fizetőkészsége rohamosan romlott. Ebben az időszakban a vámjogi szabályozás különösen elszakadt a valós élettől.
A vámjog, mint a vámrendszer szükségszerűen előtérbe kerülő eleme, az új helyzetben, az elmúlt években alapvető módosításokat élt meg. Ezek közül a vámfizetés rendje 1992. augusztusi változtatásának volt a vámtörvény szempontjából is meghatározó jelentősége. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az azonnali vámfizetési rendszer néven ismert szabályozás a gazdaság egészét átszövő fizetésképtelenség révén megnövekedett pénzügyi kockázat csökkentésére mintegy a vámtörvényjavaslat előrehozott szabályozásaként került be a vámjogszabályba, és azóta igazolta is létjogosultságát. Felszínre kerültek természetesen a hiányosságai is, amelyek a vámtörvényi szabályozással megoldhatók.
Meg kell mondani, hogy a vámtörvényjavaslat előkészítési folyamatában kifejezetten jót tett az elmúlt évek útkeresése. Ennek köszönhető ugyanis, hogy ma egy letisztult, az autonóm gazdasági érdekeket is felismerő és azokat kezelni tudó vámtörvényjavaslatot lehetett előterjeszteni.
Tisztelt Ház! Hogy milyen a vámtörvényjavaslat, azt bizonyosan volt alkalmuk már részleteiben is megismerni. A hozzácsatolt indokolás alapos háttér-információkat nyújt a szabályozás céljának és lényegének megértéséhez is. Úgy gondolom, hasznosítani tudták a törvényjavaslat indokolásához csatolt, jogharmonizációt bemutató mellékletet, amit külön is szíves figyelmükbe ajánlok, mert az pontos iránytűként mutatja az Európai Unióval vállalt jogharmonizáció fokát.
A benyújtott vámtörvényjavaslattal egy korszerű gazdasági alaptörvényt kezdtünk el tárgyalni, amelynek meggyőződésem szerint legfőbb erénye, hogy egy stabil, áttekinthető, nyelvezetében is könnyen érthető, a gyakorlat szempontjából jól kezelhető joganyag váltja fel a jelenleg többszintű és áttekinthetetlenné vált szabályozást.
A javaslat alapfilozófiája liberális. Ennek köszönhetően jelenik meg a szabályozásban a bizalmi elv érvényesítése, az egyszerűsített eljárások lehetősége. Ugyancsak ezzel indokolható a vámtörvényi kedvezmények és mentességek sokak által vitatott széles köre is. A liberális szabályozási elvnek egyáltalán nem mond ellent az a tény sem, hogy a vámbevételek biztosítása oldaláról a szükségszerűen szigorú szabályozást törvényerőre javasolja emelni. A vámkódexhez hasonlóan csak annyira lehet liberális, amennyiben a vámbevételek pénzügyi és ellenőrzési oldalról biztosíthatók. A vámbevételek, illetve a törvény fogalmaival élve, a vámhatóság által kivetett és beszedett vámteherbevételek biztos és tervezhető forrását képezik a költségvetésnek, de csak akkor, ha a vámtörvény és az egyéb vámterheket meghatározó törvények pontosan és egymással is kellően összehangoltan szabályozzák az anyagi kötelezettségek rendjét mind a gazdálkodók és az egyének, mind a hatóságok számára.
Joggal kérdezhetik önök, miben lelhető fel a javaslat liberális szelleme. A már említett anyagi jogi kedvezmények lehetőségén, illetve megőrzésén túl elsősorban az Európai Unió vámkódexéből kölcsönzött úgynevezett gazdasági vámeljárások jogintézményének vámtörvényi meghonosításában. Elsőként a vámeljárásokról rendelkező előírások tekintetében szeretnénk ugyanis érvényesíteni azt a felismerést, hogy a vámtörvénynek fokozottabb külgazdasági szabályozó szerepet kell vállalnia.
Itt kell figyelmükbe ajánlanom a vámraktározás jelenlegihez képest mindentudó rendszerének lehetőségét, amely a gazdálkodók likviditási gondjain segítő jogintézmény. A vámraktárba felvett vámáruk vámterhét ugyanis csak akkor kell megfizetni, ha azt a raktárból kiveszik. Ezzel mód nyílik a termelésükhöz importanyagot felhasználó gazdálkodóknak a takarékosabb készletgazdálkodásra is.
A termelési típusú nemzetközi kapcsolatok szabályozására is alkalmasabbá válik a jogszabály. A bérmunkakapcsolatok szabályozása, vámtörvényi kézben tartása nemcsak a hazai munkaerő-gazdálkodás szempontjából fontos, hanem gazdasági és piaci kérdésként is mérlegelendő.
A vámjogilag különös státusszal rendelkező vámszabadterület lehetőségét megőrizve a javaslat egyértelműen szabályozza újra annak a belső piaccal való kapcsolatát és tevékenysége megfelelő ellenőrzését.
Tisztelt Ház! A liberális szellem érvényesítését tükrözik a törvényben biztosított kedvezmények, mentességek is. E kérdésre azért kívántam visszatérni, hogy egyértelművé tehessem azt a vámrendszer vámtörvényen túlmutató szélesebb összefüggésében is.
A vámkedvezmények mint ismeretes többfélék. Egy részüket a kereskedelempolitikai tárgyalások eredményeként, az exportpiacra jutási feltételek biztosításáért cserébe kínáltuk fel a szabadkereskedelmi szerződéses partnereknek. A vámtarifatörvény alapján közzétett vámtételekből, a hazai termelési és piaci szempontok mérlegelésével, további vámtarifa-kedvezmények adhatók, amelyek feltételeit és eljárásrendjét ugyancsak a vámtarifatörvény alapján kiadott rendeletek szabályozzák.
A vámtörvény az említett kedvezmények igénybevételének ellenőrzését biztosítja, egyrészt a szerződéses kedvezmények feltételéül szolgáló származási bizonyítványok ellenőrzésével, másrészt a nemzeti hatáskörbe tartozó, meghatározott felhasználáshoz kötött vámtarifakedvezmények igénybevételének felügyeletével.
(17.30)
A vámtörvényben részletezett vámmentességek a javaslat révén szigorodnak, amennyiben elfogadásra kerül ajánlásunk a nemzeti hatáskörbe tartozó vámmentességek igénybevételének feltételhez kötésével. Ezzel is azt szeretnénk biztosítani, hogy a mentességet tényleg kizárólag a kedvezményre jogosult személy vagy intézmény hasznosítsa. A törvényben meghatározott célokhoz kötött kedvezmények igénybevétele utóellenőrzés keretében ellenőrizhető.
A vámterhek megfizetésére is tartalmaz kedvezményt a javaslat. Nem szándékunk ugyanis a kereskedelem lassítása. Ellenkezőleg: a vámszempontból megbízható ügyfelek számára fennmarad a halasztott vámfizetés jogintézménye. A megfelelő pénzügyi garanciától természetesen nem tekinthetünk el.
Meggyőződésünk, hogy egy komoly gazdálkodónak nem okozhat gondot az éves vámteherfizetési kötelezettség 8 százalékának megfelelő nagyságú garancianyújtási kötelezettség, amit jelenleg is alkalmazunk. Feltételezem, illetve remélem, hogy abban is egyetértünk, hogy a jövedéki termékeknél meglévő nagyobb kockázat nagyobb garanciát igényel.
A javaslat eszerint rendelkezik, amennyiben jelentősen megnöveli a jövedéki termékekkel kereskedők halasztott vámfizetési kedvezményének garanciális fedezetét; a biztosíték mértéke ezt követően az éves vámteherfizetési kötelezettség 25 százaléka lenne.
Itt szeretném hangsúlyozni azt is, hogy a törvényjavaslat mint ahogyan eddig is többféle vámbiztosíték-nyújtási lehetőségre ad módot, így a készpénzletét mellett kezességvállalás igénybevételére, közraktárjegy letétbe helyezésére. Természetesen nem vitatom, hogy ezek a megoldások a hazai viszonyok közepette költségesek, de a jogszabályi lehetőségek alapos ismerete és az import körültekintő lebonyolítása lényegesen mérsékelheti a garancianyújtással járó terheket.
Ezen kívül sok tartalék rejlik a gazdálkodók, illetve a vámügyfelek és a hatóság közötti kapcsolatban is, amely kapcsolat feltételeit a javaslat világosan taglalja.
A törvény vámigazgatást és együttműködést szabályozó fejezetei többek között arra hivatottak, hogy a vámhatóság végrehajtó szerepe mellett alkalmazza ügyfélszolgálati szerepét is. Ez elengedhetetlen feltétele az áruforgalom gyorsításának és az ügyfelekkel való tényleges partneri viszony kialakulásának, különösen a vámszempontból megbízható ügyfelekkel, akik az egyszerűsített eljárásokkal és halasztott vámfizetési jogosítvánnyal is élvezhetik a bizalmi elv érvényesítésének előnyeit. Nem szabad azonban elfeledni, hogy a partneri kapcsolat záloga az, hogy az ügyfél is tudomásul vegye a vámteher létét, a vámszervezet szerepét, ellenőrzési jogosultságát és a kedvezmények feltételeinek való megfelelés kötelezettségét.
Tisztelt Ház! A vámtörvényjavaslat kapcsán még szólnom kell néhány egyéb, az anyagi és eljárásjogon túlmutató szabályozási elemről is. A vámtörvényi szabályozás alkalmát felhasználva mód nyílik a szabályozás profiltisztítására is. Így például a hazai jogrendben történő eligazodást szolgálják a vámtörvény olyan rendelkezései, mint a vámteher fogalmának bevezetése, amely világossá teszi, hogy a különböző jogszabályok révén milyen pénzügyi terheket kell a vámhatóságnak kivetni és beszedni.
Az áruk nemzetközi forgalmát érintő vámon kívüli korlátozások, tilalmak szabályaitól viszont megszabadulhat a vámtörvény, hiszen ezek szabályozása az illetékes szakhatóságok hatáskörébe tartozó kérdés. Amennyiben ilyen szabályok végrehajtásának ellenőrzésére a vámszervezetet felkérik, a jövőben sem zárkózik el ettől. Természetesen a vámigazgatás bármilyen, vámtörvényben nem szabályozott feladattal történő ellátása vagy megbízása csak a pénzügyminiszter egyetértésével történhet, hiszen ennek finanszírozási, létszám- vagy egyéb vonzata is lehet, ami a vámszervezet alaptevékenységének ellátását is befolyásolhatja.
A vámtörvény nyilvántartást, adatszolgáltatást szabályozó fejezetének jelentőségére is szeretném a tisztelt Ház figyelmét ráirányítani. A vámáru-nyilatkozatok adataiból keletkező vámadatok ugyanis kettős szerepet is betöltenek. Egyrészt az adótitokhoz hasonló információkat tartalmaznak, másrészt a külkereskedelmi statisztika alapjául is szolgálnak. Ezért vált különösen fontossá annak szabályozása, hogy ki és milyen feltételekkel juthat hozzá a vámadatbázis információihoz.
Úgy ítélem meg, hogy a vámtörvényi szabályozás e két tekintetben példaként is szolgálhat arra, hogyan lehet az adatvédelmi törvénnyel összhangba hozni az egyes adatrendszerekből szükségszerűen felhasználandó információk átadását.
A vámtörvényi szabályozástól joggal várják el többek között azt is, hogy eredményesebb fellépést biztosítson a feketegazdaság elleni harcban. Véleményem szerint a javaslat ennek az elvárásnak is megfelel, ilyen célzatúak a törvényjavaslat vámérték-felülvizsgálatot megerősítő rendelkezései és a vámjogi kedvezmények feltételeinek megerősítése, jövedéki termékek esetében szigorítása. A törvény előírásainak betartását ösztönző új pénzügyi szankció a vámigazgatási bírság bevezetése.
Fontos lehet a vámtartozások keletkezését akadályozó zálogjog és biztosítékrendszer megerősítése, a vámtartozások esetén a végrehajtási eljárás szabályainak vámtörvényen belüli szerepeltetése, továbbá az utóellenőrzési tevékenység eddig hiányzó törvényi szabályozása. Az ellenőrzési vagy adózási szempontból különös figyelmet igénylő áruk, így a jövedéki termékek szakosított vámkezelőhelyen történő vámkezelésének lehetősége ugyancsak előbbre visz a feketegazdaság elleni harcban.
A vámszervezet ellenőrzési jogosítványainak szabályozása, valamint hivatásos állományú tagjainak intézkedési jogosultságát, kötelezettségeit szabályozó előírások szintén a szervezet hatékonyabb és egyidejűleg törvényességi szempontból is megalapozott fellépését segítik.
A vámtörvényjavaslatról tehát elmondható: amellett, hogy megfelel a nemzetközi és hazai jogharmonizációs követelményeknek, figyelembe veszi a hazai gazdasági és pénzügyi környezet adottságait, valamint a feketegazdasággal szembeni fellépés sürgető követelményeit is. Ugyanakkor az állampolgárok, illetve az utasok figyelmébe is szeretném ajánlani a törvényjavaslatot.
Az utasforgalmi szabályok a vámtörvényi fogalmak szerint nem olyan élesen elkülönültek, mint eddig, hiszen a javaslat csak kereskedelmi és nem kereskedelmi forgalmat ismer. Nem korlátozza a vámtörvény a behozható áruk értékét és a devizatörvénnyel összhangban nem vizsgálja a vámkezelt áruk devizafedezetét sem. Ezen belül is lényeges könnyítést jelent, hogy a nem kereskedelmi forgalomként vámkezelhető áruk értéke az Európai Unió vámelőírásaival teljesen egyezően 1025 ECU-értékhez igazodóan kerül szabályozásra, amely érték már jelenleg is meghaladja a 150 ezer forintot. A nem kereskedelmi forgalomban érvényes vámtétel az árukör zömében egységes, mértékét a törvény rögzíti és a vámkezelés is egyszerűsített eljárás szerint folytatható.
Az állampolgárnak az említett értékhatár felett is lehetséges a vámkezelés, ha az áru nem engedélyköteles. Ez esetben a kereskedelmi forgalom szerinti pénzügyi terheket kell megfizetni. Az állampolgárnak tehát joga lesz a devizafedezet ellenőrzése nélkül bármelyik forgalom lebonyolítására, ha egyébként a törvényi feltételeknek megfelel.
Végezetül szeretném kiemelni, hogy a vámtörvényjavaslat a vámigazgatás szervezetének újraszabályozását is érinti. Így tartalmaz rendelkezéseket a vámbevételi és -ellenőrzési szervezetre vonatkozóan is, ugyanakkor nyitva hagyja, illetve a kormány és a pénzügyminiszter hatáskörébe utalja a vámbevételi szervezetre vonatkozó részletszabályok kidolgozását.
Mint közismert, foglalkozunk az adó- és vámszervezet tevékenységének összekapcsolásával és esetleges integrálásával, de fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nincs végleges kormányálláspont az ügyben. Ennek kidolgozására csak az elindított részletes szakmai vizsgálatok lezárását követően kerülhet sor. A kérdésben fennálló bizonytalanság a vámigazgatás működésének törvényi szabályozását nem akadályozza.
Tisztelt Ház! Reményeink szerint sikerült önökkel érzékeltetnem, hogy mennyire széles hatókörű gazdasági törvény tárgyalásába kezdtünk. Mint azt a bevezetőben is hangsúlyoztam, a vámtörvényjavaslat elfogadása esetén érdemi lépést teszünk az Európai Unió egységes belső piacához történő csatlakozás útján. A vámsorompó ugyanis mindaddig a csatlakozás útjában áll, amíg az egymás közötti vámlebontás teljesítésén túl át nem vesszük a külső vámtarifát és az egységes európai vámkódex minden rendelkezését. Addig pedig a vámtörvénynek azt a célt is szolgálnia kell, hogy segítse a felzárkózást, a szabályozott piac kialakulását, a vámfizetési fegyelem megszilárdítását, az áruforgalom egyszerűsítését és gyorsítását.
Az átmeneti, átvezető időszak kezelése bonyolult feladat, különösen ha azt is mérlegeljük, hogy a csatlakozási feltételek teljesítéséhez történelmileg nagyon rövid idő áll rendelkezésünkre. Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot az indokolásban foglaltak és az általam elmondottak alapján fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)