Csapody Miklós (MDF)

1995. szeptember 24.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amint az előbb jeleztem, két módosító indítványom van még mind a kettő a Magyar Köztársaság zászlajáról, illetve zászlóiról szól, e zászlók használatához kapcsolódik. Az első az ajánlás 12. és 34. pontjában található, a második zászlókról, közelebbről: honvédségi csapatzászlóról és a hadihajókról pedig az ajánlás 10., 20. valamint 23. pontjában van ilyenfajta szétbontással beszerkesztve.A zászlóról és a zászlóhasználatról szóló részhez az 5. §-hoz való csatlakozásomban voltaképpen egy szövegkiegészítést, illetőleg egy indoklást adok. A szakértők egy része azt mondja, hogy amikor idézem az alkotmányból azt a mondatot, hogy "A Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld színű, vízszintes sávból áll.", valamint hozzáteszem azt a saját javasolt mondatot, hogy "A fehér sáv közepén a Magyar Köztársaság címere foglal helyet.", akkor itt egy burkolt alkotmánymódosításról van szó. Nyilván ez az egyik lehetséges megközelítés. Az én álláspontom szerint azonban az még nem tekinthető burkolt alkotmánymódosításnak, ha egy általunk megalkotandó törvény szövegébe szó szerinti idézettel a hatályos magyar alkotmánynak egy, a tárgyhoz szorosan hozzákapcsolódó mondata kerül.

Ennek a javaslatnak tehát a lényege az, hogy a Magyar Köztársaság zászlaja három egyenlő szélességű sávjának függőleges használata esetén a Magyar Köztársaság címerét ugyancsak a fehér sáv közepén kell elhelyezni. A címerrel el nem látott zászló pedig a magyar nemzet jelképe szemben az előbb említett köztársasági jelképpel , és a címerrel el nem látott zászló amelynek a magyar nemzethez tartozás kinyilvánítása céljából való használata elfogadott egyének és közösségek számára egyaránt megengedett. Ezt javasolja a módosító indítvány, a törvényjavaslatnak éppen abból a megkülönböztető álláspontjából kiindulva, hogy a középkor óta a címerhasználat, a címer az, ami inkább az államhoz, az országhoz, ahhoz a területhez kötődik, és ez az, amit éppen ezért szorosabban szükséges szabályozni. Viszont a nemzeti színek használata és pusztán a nemzeti színekből álló magyar trikolór, tehát az állami címerrel el nem látott magyar trikolór pedig alkalmas a magyar nemzethez való tartozás kinyilvánítására, ami mint a javaslat szól egyének és közösségek számára egyaránt megengedett.

Ennek a javaslatnak az indoklásából legyen szabad csupán két mondatot idézni. Jelen módosító javaslat célja a föntiek figyelembevételével az állami zászló és a nemzeti zászló, valamint ezek használatának a törvényjavaslatban rögzített elvek szerinti megkülönböztetése. A javaslat lényege tehát, hogy a Magyar Köztársaság állami zászlaja hordozza a Magyar Köztársaság címerét is, melyről az alkotmány 76. §-a rendelkezik. E zászló a törvénytervezet elvei szerint használandó. A magyar nemzeti trikolórt pedig a címer nélkül a nemzeti jelképeknek kijáró megfelelő tiszteletadás, azok tekintélyének megőrzése mellett szabadon használhassa bárki és bármely magyar nemzeti közösség, aki és amely a magyar nemzet egészéhez tartozónak vallja magát.

Az a mostani politikai viszonyok és térségünk furcsa fordulata, hogy a közelmúltban ennek a javaslatnak aktualitást adtak azok a szomszédos országok egyikében-másikában feltűnt jelenségek, amelyek, úgymond, az idegen zászlók, idegen címerek, idegen himnuszok használatának kemény korlátozását, Btk.-ba ütköző és súlyos börtönbüntetési tételekkel történő korlátozását tűzik ki célul. Arra csak felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy amennyiben azok a tervek meg nem változnak , ha mi különbséget teszünk a Magyar Köztársaság zászlaja és a magyar nemzet zászlaja között, akkor pusztán ezek az európai elvekhez, európai sztenderdekhez egyáltalában nem illeszkedő ottani elképzelések nem érintik a magyar nemzethez való tartozás jelképeként szabadon használható piros-fehér-zöld zászlót. Elvileg érinthetik a Magyar Köztársaság zászlaját, a címeres zászlót; bár meg kell hogy mondjam, nyilván problémákat vet fel az, hogy, mondjuk, a bukaresti magyar nagykövetségen látható piros-fehér-zöld, egyébként címerrel ellátott változatú zászló használata felvetne ilyen aggályokat; vagy felvetne bizonyos aggályokat az, hogy a magyar zászlót honnan nézzük, mert kellő figyelmetlenség esetén olasz zászlónak is tekinthető. Viszont az a kérdés is fölmerül, hogy például nemzetközi vendégek által is lakott szállodák akkor használhatnak-e különféle, esetleg az ott lakó, idegen országok polgárainak nemzeti jelképeit és zászlait.

(18.40)

No de a magyar nemzeti zászlóról beszélvén, a megkülönböztetésnek a lényege tehát az, hogy tegyük lehetővé a magyar nemzethez való tartozás szabad kinyilvánítása érdekében minden magyar számára azt az egész világon, még akkor is, ha a magyar törvényhozás eredményei, tehát egy magyar törvény kizárólag a Magyar Köztársaság területére érvényes, azonban összhangban a hagyományokkal és a történelmileg kialakult szokásokkal, heraldikai összefüggésekkel, tegyünk különbséget még egyszer mondom az állami zászló és a nemzeti zászló között.

Az utolsó javaslat, amelyet védeni szeretnék, a zászlóról, közelebbről a honvédségi csapatzászlóról, a hadilobogóról, illetőleg a honvédség hadihajóiról szól. Amennyire tisztában vagyok vele, és vannak ismereteim az alkotmányügyi bizottság idevonatkozó vitájának részleteiről, itt furcsamód bizonyos szakértői nemtetszéseket az úgynevezett farkasfogak vagy ékek, vagy háromszögek használata, pontosabban ezek elnevezésére irányuló módosító javaslatok váltottak ki. Az én javaslatom az, hogy a honvédségi csapatzászlóról a következő mondat szóljon a törvényjavaslatban: "A honvédségi csapatzászló fehér színű, közepén címer van, amelyet jobbról cserfaág, balról olajág övez. A zászlót négy oldaláról váltakozó, háromszög alakú, piros és zöld ékek sora keretezi."

A honvédség hadihajóival kapcsolatban pedig a következő javaslatot tettem: "A Magyar Honvédség hadihajói nemzeti hovatartozásuk jelzésére hadilobogót használnak. A hadilobogó fehér színű, az árboc felőli részen címer van, amelynek függőleges tengelye a lobogót harmadoló képzeletbeli függőleges vonallal esik egybe." S itt egy kiegészítő mondat: "A hadilobogót négy oldaláról váltakozó, háromszög alakú, zöld és piros ékek sora keretezi." Ennek pedig az volt az indoka, hogy az eredeti szöveg első bekezdésében emlegetett, idézőjelben említem: "zöld lángnyelvek" pontatlan leírás véleményem szerint, ezért félrevezető. Senkit nem fogok most egy heraldikai eszmefuttatással untatni, de azt azért meg kell említenem, hogy a XVI. században használatos magyar hadizászlókon valóban voltak lángnyelvek, de azok nem zöld-, hanem aranyszínűek voltak, valószínűleg a szentlélek szimbólumaiként. A honvédségi csapatzászlón és a hadilobogón egyaránt használatos a zászló fehér mezőjével együtt , a nemzeti színeket összegző piros és zöld ékek pedig az 1848-49-es hadizászlók óta ismeretesek. Ezeket szokás farkasfogaknak is nevezni, de csak akkor, ha nem egyenlő szárú háromszögekről van szó. A jelen esetben ezért a megfelelő kifejezés véleményem szerint az ék, mégpedig a törvényszöveg egységességének érdekében mindkét zászló esetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bár fáradtak vagyunk a legtöbben, és most nem az egyenlő szárú háromszög és az ékek alakja közti összefüggést szeretném taglalni, azonban ezek a javaslatok, amelyeket magam és más képviselőtársaim is beterjesztettek, véleményem szerint egy alapjában jól előkészített törvényszöveg konkrét pontjaihoz kapcsolódtak és magyar heraldikusokkal való konzultáció után kerültek papírra.

Éppen ezért nem kis meglepetéssel olvastam az alkotmányügyi bizottság jegyzőkönyvében, hogy az egyik szakértő kénytelen vagyok mind a két idézőjelet igen határozottan hangsúlyozni az ékekkel kapcsolatban a következőt mondta: "Ha ék, akkor háromszögekre gondolnak..." szó szerinti idézet ".., ezek pedig határozottan ilyen lángnyelv alakú lángnyelvek." Kérem szépen, körülbelül ilyen háttérrel, körülbelül ilyen argumentációval, körülbelül ilyen alapossággal és figyelmességgel, ilyen szakértelemmel kerültek a javaslatok az alkotmányügyi bizottság elé, ami egyszerűen mélyen sérti a tárgyat, azt a tulajdonképpeni tárgyat, amelyről beszélünk, és ez a tárgy nem más, mint a lobogók és a nemzeti jelképek kérdése.

Nagyon érdekes, hogy Szabad György képviselőtársam megpróbált birokra kelni ezzel a döbbenetes közönnyel és felkészületlenséggel a bizottságban, és meg merészelte említeni azt, hogy azért el kellene dönteni, hogy a jelképek használatának ezen részében tehát farkasfog vagy nem farkasfog most a '48-as hagyományhoz tér-e vissza a magát heraldikai szakértőnek nevező jelenlevő, illetve a bizottságban jelenlevő, vagy pedig a '930-as évek hagyományaihoz tér-e vissza. A bizottságban a jegyzőkönyv tanúsága szerint egyöntetű egyetértés mutatkozott abban és ez pártsemleges álláspont volt , hogy mégis talán inkább az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc jelképi hagyományához, annak eszmei és politikai üzenetéhez volna célszerű visszatérni, semmint a '31-es zászlóhoz. És itt jött egy újabb meglepetés! Szerencsére számomra csak a szövegben, mert nem voltam jelen a bizottság ülésén: az egyik fő indok az volt, hogy igen, de már így alakult ez ki, és egy ilyen zászló, kérem szépen, 50 ezer forintba kerül. Hát akkor el kellene dönteni, hogy most akkor hagyunk mindent úgy, ahogy van, mert egy zászló 50 ezer forintba kerül, vagy pedig komolyan vesszük a szakértő heraldikusok javaslatait, és nem söprünk le tréfálkozva és felkészületlenül olyan kérdéseket, hogy ezek ilyen ék meg lángnyelv, meg ilyen lángnyelv, meg lángnyelvnek látszó lángnyelvek... Szóval én azt hittem, hogy ez egy kicsit nagyobb erőfeszítések és konkrétabb előkészületek után történik.

Számomra aktualitást ad és ez az utolsó aktualitás ma este a részemről az ékek ügyéhez az, hogy például a főváros XI. kerülete, amelynek magam is képviselője vagyok, vasárnap a páneurópai fesztiválon mutatta be a kerület lakóinak éppúgy, mint az ország nyilvánosságának a saját kerületi zászlaját és címerét, amelyet az önkormányzatokról szóló törvény szellemében éppúgy maga jogosult összeállítani, meghatározni, statútumában rögzíteni, mint például a fővárosi zászlót. Kérem szépen, a XI. kerület zászlaja több szimbólum mellett, mint például a hét liliom, a nyitott kapu fehér alapú, és arany-zöld-kék, illetőleg piros-zöld-kék farkasfogak szegélyezik. Ezt pusztán azért említem, mert úgy tűnik, hogy a XI. kerület valószínűleg más heraldikus szakemberekhez fordult, mint a jelen törvényjavaslat előkészítői.

Végezetül szeretném megemlíteni, bár ezt a vita általános szakaszában is elmondtam, a főváros zászlaját. Tudom, hogy a főváros zászlajával foglalkozni éppen az előbb idézett önkormányzatról szóló törvény előírásai alapján az Országgyűlés mint olyan nem jogosult, hiszen az csak a főváros képviselő-testülete által állapítható meg, rögzíthető és módosítható. Magam azonban szeretnék visszautalni a vitában akkor elmondottakra. Igaz ugyan, hogy a főváros a kilencvenes évek elején visszaállította a mai, egy 1873-as állapotot rögzítő, sajnálatos módon azonban időközben egy szomszéd állam nemzeti színeivel tökéletesen megegyező piros-sárga-kék, vagy ha fordítva nézzük, akkor sárga-piros-kék lobogót; megjegyzem egyébként, hogy tapasztalataim szerint azokat, akiket ez a színbéli azonosság zavar, nem onnan nézve zavarja, hogy honnan kezdődik a piros szín, hanem azért zavarja őket, mert ahogy éppen a Magyar Hírlap egyik mai olvasói levele is ezt említi, Budapest a magyar főváros. Tehát igaz ugyan, hogy történetileg hiteles a mostani budapesti zászlóhasználat, közepén az oroszlános, griffes, szép székesfővárosi címerrel, azonban például a XI. kerületi zászló és címer analógiájára és a hadizászlók, hadilobogók analógiájára el tudnám azt képzelni, hogy ezen sajnálatos színegyezés kiküszöbölésére, amely az idegennek azonossá teheti vizuálisan Budapestet Bukaresttel, elképzelhetőnek tartanám azt, ha például megfelelő részről kezdeményezésre kerülne: fehér alapon, éppen a '48-as zászlók mintájára, egy ilyen elrendezésű és keretezésű zászló, közepén az ugyancsak történetileg hiteles és esztétikailag is nagyon szép, griffes, oroszlános Budapest-zászlóval.

(18.50)

Azt hiszem, tőlem elnézik, ha most a Magyar Hírlapból idézek egy olvasói levelet: "Nem politikai okokból tehát, sőt pártokon kívül, magyarként kérjük az illetékeseket, hogy változtassák meg a piros-sárga-kék lobogót úgy, hogy kifejezze: Budapest magyar főváros. Javasoljuk, hogy a fehér alapú zászló közepén legyen az ismert koronás, oroszlános, griffmadaras budapesti címerpajzs, ezzel enyhíteni lehetne a feszültségen, hiszen sokan azt mondják: nem elég az anyagi teher, még érzelmeinket sem kímélik. Az ország fővárosáról van szó, ezért foglalkozzon az üggyel írja a levélíró a parlament is."

Tudván tudom, hogy ez nem a mi hatáskörünk, azonban erről a helyről is legyen szabad felhívni a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testületét és képviselőit arra, hogy amennyiben megfontolják ezeket az érveket és szükségesnek látják a változtatást, akkor ezt tegyék meg.

Tisztelt Országgyűlés! Az összes javaslatom közül a legeslegfontosabbnak azonban az ez előtt említettet, a Magyar Köztársaság zászlaja és a magyar nemzet zászlaja közötti különbségtételt tartom, tehát természetesen minden módosító javaslatomhoz kérném a tisztelt Ház rokonszenvét és szavazatát, de ehhez az előbb említettek miatt feltétlenül. Köszönöm a figyelmet.