Surján László (KDNP)

1995. szeptember 25.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt államtitkári értekezlet amelyet egy miniszterünk is megtisztelt jelenlétével... Azt gondolom, hogy az elmúlt héten, hetekben többen felfigyelhettek azokra az újságcikkekre, amelyek a sorozáson megjelent fiatalok egészségi állapotával foglalkoztak. Kétségbeejtő most már évek óta, hogy a fiatalok mintegy negyedrésze "katonai szolgálatra véglegesen alkalmatlan" minősítést nyer.Ezzel a hírrel kapcsolatban a másik kétségbeejtő dolog az, hogy egyáltalán nem rázza meg a társadalmat. Minden évben találkozunk vele, és körülbelül annyi hatást vált ki, mint az az újságcikk, amely arról szól, hogy a köztisztasági vállalat felkészült a télre.

Azt hirdeti ez az anyag, amelyet írásban kaptunk miniszter úrtól, illetve munkatársaitól, hogy figyelemfelhívással kell fordulnunk... Igen: ha az a tény nem rázza meg ezt a társadalmat, hogy a magyar fiatalság negyedrésze alkalmatlan a katonai szolgálatra, akkor alapvető figyelemfelhívással kell fordulnunk rendszeresen és nem csak egy ilyen vitanapon amelyet egyébként a magam részéről örömmel fogadok.

A kormány másik célkitűzése az volt, hogy párbeszédet folytassunk. Igen, erre is szükség van s arra is, hogy egy konszenzus, egyetértés alapján határozatok jöjjenek létre.

Engedjék meg, hogy a következő néhány percben három kérdés köré csoportosítsam a mondanivalómat! Az első ennek a vitának a műfaji kérdéseivel kíván foglalkozni, a második a beterjesztett anyagokkal kapcsolatosan néhány kritikai észrevételt fogalmaz meg, legvégül pedig konkrét javaslatokkal szeretnék előállni annak érdekében, hogy javuljon a magyar lakosság egészségi állapota.

Mi is ez a vita? Tehát ez az első pont. Itt az izgat engem, hogy hol húzódnak meg a frontvonalak. Politikai vitát folytatunk, tehát elvileg a kormány és az ellenzék kellene hogy konfrontálódjék. Ugyanakkor a vita eddigi hangneme, maga az, ahogy a miniszter úr hozzányúlt ehhez a kérdéshez, hogy nem nagyon gyakran előforduló módon volt egy mondata az előző kormányra és az nem negatív, hanem pozitív volt, arra utal, hogy nem egy hagyományos politikai vita keretében beszélünk most. Talán kialakul egy pártokon túllépő egészségpárt fogalma, akikkel szemben, azt hiszem, hogy a sírásók pártja áll, amely párt eddig még nem szólalt itt meg, remélem, hogy ma nem is fog, de ne haragudjanak meg, tisztelt képviselőtársaim! azért azt kell mondanom, hogy kormányon van. Kormányon is van hát koalíciós kormányzás, természetesen.

Nagyon lényeges tehát, hogy egyfajta konstruktivitás alakuljon ki, és ennek a vitának az eddigi menete kisebb kilengésektől eltekintve azt hiszem, hogy ebbe az irányba haladt. De az az anyag, amelyet kézbe kaptunk, mintegy feldobja a labdát annak érdekében, hogy az ellenzék egy kicsit agresszívebb legyen, támadjon is. Én csapdának érzem ezt a felvezetést. Néhány konkrét példán nem az összesen megmondom, hogy mire gondolok.

Például írásban megkaptuk a férfiak korcsoportonkénti standardizált halálozását egy korrekt grafikon formájában és hozzá egy magyarázatot. A magyarázat úgy szól, hogy a kilencvenes években romlottak ezek a halálozási viszonyok. Aki ránéz a ábrára, az világosan látja, hogy egyes korcsoportokban '90-től, más korcsoportokban '92-től egy javulás indult meg. Kis Gyula képviselőtársam is célzott ilyesmire.

Azt gondolom, hogy a meglévő eredményeinket bárkinek a vezetése alatt történt és úgy is tudjuk, hogy áthúzódók ezek a hatások , a tényekhez való ragaszkodással érdemes kimondani, ezért igazolom vissza még egyszer pozitívan a miniszteri bevezetőt és egy kicsit negatívan, sőt nagyon negatívan ezt az anyagot, amit kaptunk.

(9.40)

De nem ez a legnagyobb hiba benne. A legnagyobb hiba az, hogy van ma Magyarországon egy érvényes kormányhatározat, amelyről ez az anyag nem vesz tudomást. Ez az 1030/1994-es kormányhatározat a számból látni lehet, hogy még a Boross-kormány alatt született , amelyet már a Horn-kormány az 1107/1994-es kormányhatározatban kicsikét módosított; ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy érvényben van. És érdemes is volt érvényben tartania, mert ez a kormányhatározat azokról a kitörési pontokról szól, amelyeket meg kell tegyünk a lakosság egészségi állapotának a javításáért.

Lehet, hogy ez a kormányhatározat voluntarista, de szakmailag megalapozott, konkrét, részletekről szól, feladatokat lebontva közöl; ehhez képest az, amit itt most írásban kaptunk, elnézést kérek, de egy nagy semmi! Ez sasszézás, ahogy valamelyik képviselőtársam mondta.

Ezek azok a bánataim, amihez még hozzáteszem, hogy az anyag pozitíven szól bizonyos EVSZ-, tehát WHO-programokról. És jól teszi, mert azok pozitív programok, csak éppen arról feledkezik meg, hogy már a 70-es években lehetett volna csatlakozni azokhoz a programokhoz, amelyek az "Egészséget mindenkinek 2000-ig" című nagy EVSZ-programcsoportba tartoznak, és ez a program tulajdonképpen nem született meg Magyarországon. A nem említett kormányhatározat ebben a stílusban készült. És ugyanakkor Magyarországon voltak olyan szakemberek, mint például a velem szemben ülő Kökény Mihály, akinek a nevével lehet találkozni a finnországi "Egészséget mindenkiért" program szakértői között, és jól tudjuk, hogy Finnország húsz évvel ezelőtt sokkal rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország, most pedig sokkal jobb helyzetben van az egészségügyet illetően.

Tehát van lehetőség a javításra; ehhez összefogásra, szakmai tisztességre van szükség. Azt hiszem, hogy józanul el kell kerülnünk itt, a kormányváltás során és a parlament kettéosztása során adódó konfrontációkat, és egy egységesebb szemléletben kell gondolkodnunk. Ennek érdekében konkrét hibákat szeretnék fölsorolni, mert a hibák az "érted haragszom" hangján való fölsorolása nem konfrontáció tulajdonképpen, hanem annál lényegesen több; egy vitának alapvető eleme.

Hibának érzem az írásban beterjesztett anyagnak azt a szemléletét, ahol túl nagy szerepet kap az egyén és kevesebbet a háttér. Föl kell ugyan hívnunk az egyén figyelmét arra, hogy ne egyen annyit, mozogjon többet, ne dohányozzon kaptunk erről most egy anyagot , igyon kevesebbet. Ez mind igaz, ezek fontos százalékok is, de azért mindezeknek oka van; társadalmi oka van. És egy kicsit az anyag az áldozat hibáztatása oldaláról közeledik.

Meg kell a társadalmi környezetet is változtatnunk. Hiányos volt ebben az anyagban az öngyilkosságok elemzése; ezt is pótolta a miniszteri bevezetés. És akkor meg kell gondolnunk azt, hogy az öngyilkosságok csökkenése Magyarországon '88,'89 óta tehát a politikai változások kezdete óta következett be; ez világos üzenet arra, hogy a társadalmi környezet változása, még ha romlik is az életszínvonal, még ha súlyos szociális problémák nehezítik is a helyzetet, ad egy olyan környezetet, amelyben az emberek alapvető magatartása változik meg. És ez mind lényeges ahhoz, hogy eredményes egészségvédelmi programokat lehessen csinálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy röviden kritizáljam azt a helyzetet, amely a kormány meghirdetett, tényleges egészségpolitikai lépései és céljai és a mindennapi gyakorlat között van. Meghirdette a kormány a prevenció elsődlegességét. De mintha csak az elsődleges prevencióval foglalkozna. Ezzel kapcsolatban hadd mondjam meg, hogy nincs társadalombiztosítási támogatása azoknak a gyógyszereknek, amelyek preventív célból lennének alkalmazhatók. És ez nagyon nagy hiányosság.

Meghirdette a kormány, hogy a kötelező biztosítás keretein belül az alapvető szolgáltatások legyenek mindenkinek hozzáférhetők. De ez a mondat a valóságban mintha úgy hangzana, hogy csak az alapvető szolgáltatások legyenek mindenkinek kötelezők; ami már egy egész más dolog. És hogy mi az alapvető szolgáltatás: akkor a fogászat már nem alapvető szolgáltatás, vagy annak nem minden ága, nem mindenkinek. Elnézést, már pozitíven is dicsértem az államtitkár urat, de azért ezt a "mentőben szüljünk, magyarok" című dolgot nem tudom elfelejteni, és az alapvető szolgáltatások ilyen irányú kurtítását sem tartom bölcsnek; a családi Wartburgot pedig szintén lehetőleg ki kell iktatni a szülési helyek közül.

Decentralizáció kell és közmegegyezés: ez szerepelt a miniszteri beszédben is; de sajnos vannak centralizáló döntései a kormánynak. Hát az a tény, hogy a népjóléti minisztert megverte a kormány azzal a feladattal, hogy neki kell döntenie arról, mely egészségügyi intézményt finanszírozzon a társadalombiztosítás és melyiket nem; hát, ezt a többletjogosítványt én egyáltalán nem irigylem a miniszter úrtól. De legfőképpen nem tartom a decentralizációba illő döntésnek. Szeretném, ha a helyi döntéshozók bekapcsolása és nagyobb súlya megtörténne ezen a téren. Közmegegyezésről pedig itt, szülőotthon-ügyben, azt hiszem, tényleg nem lehet beszélni.

Az egyenlőtlenségeket csökkenteni kell, a kapacitásokat a szükséglethez kell igazítani mondja egy mondatban a kormány; viszont ez a kettő egymással, sajnos, ellentmondásban van. Mert ha valahol a szükségletek alapján lejjebb viszem a kapacitást, az területileg egyenlőtlenséget fog létrehozni. Ugyanakkor nagyon komoly programokat kellene elindítanunk annak érdekében, hogy a területi egyenlőtlenségek amelyekről a miniszter úr szólt, csökkenjenek. E tekintetben örömmel üdvözlöm, hogy most már a környezetvédelmi tárca is képviselteti magát ezen a megbeszélésen.

A tulajdonformák sokszínűsége és a nonprofit működés preferálása szerepel a kormányzati célok között. Addig tulajdoni formák szélesítéséről nem lehet beszélni, amíg az amortizációs kérdések tehát a műszerpótlás, a felújítások dolga valamilyen módon nem rendeződnek. Hiszen egyetlen magáncég nem fog megjelenni és áldozni ezekre az ügyekre, amelyeknek valójában közkiadásoknak kellene lenniük vagy a biztosítás részét kellene képezniük. De ez nem deklaráció, hanem egy anyagi átcsoportosítás kérdése. Nagyon nehéz feladat, de ezt meg kell oldani, ha tényleg akarjuk a tulajdoni formák szélesítését. Az pedig egy külön vita, hogy akarjuk-e, hogy jót tesz-e a mai magyar valóságban, ha megjelennének magánérdekeltségű kórházak a biztosítási rendszeren belül. Mert ha azon kívül, akkor azt hiszem, nem kérdés, hogy örülhetünk ennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mondanivalóm befejező részében konkrét javaslatokat szeretnék tenni. Az első az, hogy Házszabályunknak azt a pontját, amely előírja, hogy a törvények indoklásában szerepelnie kell annak, hogy milyen gazdasági, társadalmi hatása van, egészítsük ki, vagy valami más módon a jogalkotási törvényben írjuk elő, hogy a törvények egészségügyi hatásait is a képviselők elé kell tárni ahhoz, hogy dönthessünk. Ez kormányrendelet, érvényes kormányrendelet ma is, és megvan az a szerv is, amely ezt a véleményezést végzi. Ez a ma itt már többek által dicsért Országos Népegészségügyi Bizottság, amely március óta működik. Az a bizonyos elhallgatott 1030-as kormányrendelet írta elő a létrejöttét, de március óta még nem jutott oda, hogy egyetlen előterjesztést, amit itt mi tárgyaljunk, véleményezzen, és mi, képviselők nem is kaptuk ezt meg. Végre kell hajtani, szerintem törvényerőre kell emelni ezt a jogosultságot.

Javaslom, hogy a társadalombiztosítási ágazatok költségvetésének tárgyalása mindenkor előzze meg a költségvetés-tárgyalást. Ebből számos haszon származhat az egészségügy részére is.

Javaslom, hogy az Országos Népegészségügyi Bizottság éljen az előbb említett jogosítványával; már önmagában ezért megéri a működése, és az itt jelen levő államtitkárok többnyire rendszeresen részt szoktak venni az ülésein.

A kormány és ellenzék közti jó együttműködés példája, hogy miniszter úr lehetővé tette számomra, hogy áttekintsem ennek a bizottságnak a jegyzőkönyveit. Remélem, hogy a bizottság eredményesen fog működni a jövőben.

A megelőzéssel kapcsolatos feladatok közül fel kell gyorsítani azt a munkát, hogy a foglalkoztatás, egészségügy és a baleset-biztosítás egy önálló biztosítási ágként működjön, itt kockázatarányos járulékot lehetne szedni s hatékonyan működtetni.

(9.50)

Nagy örömömre szolgál az ÁNTSZ megerősítéséről adott írott szöveg és az is, amit a miniszter úr ezzel kapcsolatban mondott. Konkrét javaslataim: hónapok óta nincs vezetője ennek a szolgálatnak, holott az előd nyugdíjazása már régen ismert volt. Gyorsan be kell tölteni ezt az állást és nem olyan módon, ahogy a fővárosban szokás a kórházigazgatókat kinevezni, hanem szakmai és erkölcsi szempontok mérlegelésével.

Ennek az intézménynek a költségvetési elvonásait meg kell szüntetni, az Országos Népegészségügyi Központ és a csatlakozó országos intézetek munkájának, szervezetének harmonizációját el kell végezni. Itt talán valamilyen megtakarításra is lehetőség nyílik, viszont súlyos hibának tartom a NEVI kiemelését ebből a rendszerből. Most tulajdonképpen háromközpontúvá válik a kérdés: maga az ÁNTSZ, a minisztertől függő NEVI pedig a szakmai irányítást az ÁNTSZ jobban meg tudná adni , valamint működik, jelen is van a mentálhigiénés kormánybiztos és körülötte is működik egy csoport. Jelenleg például az általuk beterjesztett anyagot nagyszerűnek tartom, a másik anyagot, amely zömmel NEVI-bázison készült, sokkal kevésbé tartom nagyszerűnek, sőt már mint mondtam bizonyos fokig csapnivalónak.

A források megteremtésével kapcsolatban javaslom, hogy az egészségkárosító élvezeti szerek fogyasztási adójának egy része áramoljék be az egészségügybe. Erről kész törvényjavaslat van a népjóléti tárcánál; az alapok összevonása során az eredeti törvényjavaslat valószínűleg nem tud helytállni, a gondolat azonban megszülethet. Több képviselőtársam szólt már erről, már az az anyag is szól erről, amit írásban kaptunk. De vajon az anyag kormányvéleményt tartalmaz-e? Ez a nagy kérdés számomra. Vajon a vita végén a miniszter úrnak van-e felhatalmazása ezeket a gondolatokat a magyar kormány nevében elfogadni vagy a pénzügyminiszter úr netán megjelenik még időközben és azt mondja, hogy az elhangzott gondolatokat január 1-jétől érvényesítjük a szabályozásban? Mert akkor volna értelme a mostani együttlétünknek. Remélem, hogy ezen túl is van, de azt hiszem, a falra hányt borsó szerepét kár a szavainkkal eljátszatni.

További konkrét javaslatok: az Országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága vizsgálja meg az egészségügy területére vonatkozó világbanki kölcsön jelenlegi állását, felhasználási módját. Elég sok külföldi kölcsön és segély áramlik be az országba, célszerű lenne, ha a miniszter úr az illetékes bizottságban ezekről is adna egy áttekintést és egy beszámolót.

Azt hiszem, a közpénzek felhasználását mindenképpen jobban kell kontrollálni az eddigieknél és itt a zavaró dolgok között még egy kicsit visszamenőleg a beszédem korábbi részeire szeretném megemlíteni azt, hogy az az anyag, amit beterjesztettünk, mellékleteiben tartalmaz költségvetési rovatokat. Tartalmazza például a Békesi-féle pótköltségvetésben 960-ról 500 millióra kurtított pénz felhasználását az egészségvédelem céljára. De tisztelt képviselőtársaim, azóta kézbe kaptuk ám a '94-es költségvetésről szóló elszámolást, a jelentést, amiből kiderül, hogy ebből az 500 millióból még 50-et sem használt fel a kormány. Itt valami nem stimmel, nem akarom megelőzni a költségvetés beszámolójáról szóló vitát, de azt hiszem, itt tisztába kell tenni a dolgokat. Miniszter úr megrökönyödött, ez nem az ő minisztersége alatti szám, de akkor azért hozzáteszek még egyet: 150 millió volt előirányozva az AIDS elleni legsürgősebb feladatok ellátására, és 30-at sem használt fel a minisztérium '94-ben. Akkor miért a nagy küzdelem, miért a nagy igyekezet, hogy legyenek keretek, legyen mozgástér, amikor utána leáll a felhasználás?

A konkrét javaslatok között indítványozom, hogy az egészségügyi munkavállalás sajátosságait elismerő jogszabályok szülessenek; hatóság és vállalkozás keveredik az egészségügyben, ezt a közalkalmazotti törvény nehezen kezeli. Javaslom, hogy az ápolás kapjon kellő súlyt és folytatódjék a diplomás nővérképzés. Történjen előbbrelépés a betegjogban, a betegek jogait és kötelességeit kell törvényben szabályozni.

A társadalombiztosítási kártya mai formáját egy olyan intelligens kártya váltsa fel, amely életmentéshez szükséges adatokat is tartalmaz, s persze gyógyszerforgalom-ellenőrzésre is felhasználható.

Végül még kiemelek a javaslatok közül egy olyat, amely az itt már tárgyalt népesedési kérdésekre vonatkozik. Nem fér bele ebbe a vitanapba ennek a részletes tárgyalása, javaslom tehát, hogy legyen egy népesedéspolitikai vitanap és javaslom azt, hogy nézzünk közösen szembe azzal a sajnálatos ténnyel, hogy idén március óta a terhességmegszakítások száma növekszik. A magzatvédelmi törvényben a parlament sajnos nem fogadta el a szigorúbb változatot; a lazább változat hozott ugyan valami eredményt, csökkent a terhességmegszakítások száma, most azonban növekedésnek indult. Ha növekedésnek indult, akkor közbe kell avatkozni. Hatékonyan kell közbeavatkozni akár az A-variáns előhozásával, akár szelídebb eszközökkel, de mindenképpen hatékonyan, mert semmilyen szempontból nem engedhető meg a terhességmegszakítások számának növekedése. Nem volt ebben a parlamentben egyetlen politikai erő sem, amely elfogadta volna a terhességmegszakítást, mint születésszabályozási eszközt. Akkor ne finanszírozzuk közpénzekből és állítsuk meg a terjedését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszédemből talán kiviláglik, hogy az egészségpárthoz tartozom és remélem, hogy a sírásók pártja legalább ma nem mer megszólalni ebben a Házban.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)