Selmeczi Gabriella (Fidesz)
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony.Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A miniszter úr expozéját meghallgatva felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon mire szolgál ez az egészségpolitikai vitanap. Ugyanis a lakosság egészségi állapotáról jobb országokban nem szokás vitatkozni: ott a tisztifőorvos minden évben benyújtja a jelentését a parlamentnek. Itt megjegyzem, hogy azokban az országokban viszont van a minisztériumnak tisztifőorvosa, és ez az állás nem betöltetlen hónapok óta, mint ahogy ez Magyarországon van.
Nálunk viszont sajnos lehet vitát folytatni a lakosság egészségi állapotáról, és nemcsak azért, mert nincsenek megbízható statisztikai adataink, megbetegedési statisztikánk, hanem azért is, mert itt megfelelő hő és nyomás hatására a tények bizony sűrűn megváltoztatják alakjukat.
Kis Gyula képviselőtársam ismertetése után én már nem fogok önöknek újabb demográfiai adatokat sorolni a magyar nép zivataros éveiből, hiszen e kormány felelőssége ezen állapot kialakulásában csekély, ez az elmúlt 40 év eredménye. Az MSZP-SZDSZ-kormány szándéka tulajdonképpen megvan, csak még ideje nem volt ahhoz, hogy a keze nyomát rajta hagyhassa a demográfiai görbéken. De rövid időn belül, sajnos, ezt is látni fogjuk.
Nem akarom a demagógia vádját magamra vonni, így most eltekintek attól, hogy azokkal az ígéretekkel próbáljam meg szembesíteni a koalíciót, amelyeket a kormányprogramból nem tartott be, inkább néhány olyan ígéretet szeretnék itt megemlíteni, amit betartott. Nézzük!
"A drámai egészségromlás megállítása nemcsak a népjóléti tárca ügye, ennek elsőbbséget kell kapnia a kormánypolitikában". Itt meg kell állapítanunk, hogy Bokros Lajos színrelépésével és Kovács Pál lemondásával az ígéret sajnos teljesült. Az egészségügy problémáinak kezelése immár valóban nem a népjóléti tárca ügye lett. Egyúttal az egészségügy roppant szövevényes és bonyolult problémarendszere is egyszerűvé és átláthatóvá vált. Ennek a kormánynak a számára az egészségügyben egy probléma van, amit minden eszközzel orvosolni kell, és ez az; hogy drága. Ennek a programnak a végrehajtására Bokros Lajosnak sikerült minden idők legáldozatkészebb főosztályvezetőjére szert tennie Szabó György népjóléti miniszter úr személyében, akit a koalíciós viták elkerülése végett népjóléti miniszternek álcáztak.
De milyen lépéseket is tett a kormány a járványszerű népbetegségek visszaszorítására? Itt most csak a legkirívóbb intézkedéseket sorolnám:
1. Új adófajtát vetett ki. Mostantól a fogunkkal is fizetnünk kell. Ez a "fogat fogért" adó. Ezt minden bizonnyal rövid távú stabilizációs intézkedésnek szánták, mint tudjuk, mert csak évi két-három fogat számolva is pár év alatt elfogy, sajnos, az adó tárgya... No, de ne háborogjunk! Ezt ígérték a kormányprogramban is: "Az alapellátás reformjának folytatásaként korszerűsíteni kell a fogászati ellátás szervezetét."
2. A csúszó forintleértékelés fogalmát ma már minden beteg megismerhette, a gyógyszerárak felfelé csúszását fizetve. Ez nem érintette az alaplistán szereplő gyógyszereket. Igaz, hogy ehhez az alaplistához képest a WHO által a fejlődő országoknak összeállított alaplista példátlan tékozlásnak tűnik.
3. A betegszállításra kivetett száz forint fuvardíj taxis szemmel nézve bizonyára elenyészőnek tűnik. Az ötlet kidolgozójának valószínűleg nem volt szerencséje több órát várakozni valamelyik egészségügyi intézmény kies folyosóján, különben aligha gondolná, hogy bárki, akinek lehetősége van más eszközt is igénybe venni, önként teszi ki magát majd ennek a procedúrának. Itt azt se felejtsük el, hogy a mentőszolgálatnak ebből a be nem folyó pénzből kellene ellátnia a mentési feladatokat is!
4. A nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeinkkel és a polgárok alkotmányban biztosított jogaival összhangban az üzemorvosi szolgálat két hónap alatti felszámolásával és a finanszírozás terheinek a munkáltatókra hárításával, valószínűleg soha nem látott káoszt sikerült elérni ezen a területen. Abba persze belegondolni sem jó, hogy mekkora hatékonysága lesz egy olyan rendszernek, ahol majd az ellenérdekű fél fogja finanszírozni az őt ellenőrző orvosokat. Ezt persze jobb helyen indirekt járulékkivetésnek hívják.
Kezdjük érteni, miből engedne néhány százaléknyi pontot Bokros Lajos pénzügyminiszter.
A legújabb hírek szerint a pénzügyminiszternek sikerült alkotmányos megoldást találnia a 25 napos táppénz bevezetésére. A pénzügyminiszter alkotmányos érzékét ismerve ezt ugyan kétlem, de a probléma nemcsak alkotmányos kérdéseket vet fel. Érdemes itt megvizsgálni azt, hogy milyen társadalmi célcsoportok fizetik majd meg ezt az intézkedést. A fő célcsoportot természetesen a kisgyermekes anyák alkotják, akik köztudottan elég sokat vannak táppénzen a gyermekeik betegsége miatt. Ismerve a még mutatóba megmaradt bölcsődék helyzetét hiába a Fidesz-Magyar Polgári Párt kezdeményezése a bölcsődei normatívára jövőre sem lehet garantálni, hogy az odavitt gyermekek nem fognak havonta néhány napnyi betegséget összeszedni ezekben az intézményekben.
De ugyanilyen célcsoportnak tekinthetők a nehéz fizikai munkások. A legtipikusabb példát erre a bányászok jelentik.
(10.10)
Talán nem érdektelen ismertetnem a tisztelt Házzal, hogy négy-öt évvel ezelőtt készült egy felmérés Komlón, amely azt állapította meg, hogy azok között, akik tíz évet eltöltöttek a föld alatt, gyakorlatilag nem lehet egészséges embert találni. Ez harmincéves embereket jelent nem többet , és vagy cukorbetegek, vagy magas a vérnyomásuk, vagy kezdődő szilikózisuk vagy bronchitisük. Ezek az emberek, ismervén a bányaágazat egyébként sem túl fényes pénzügyi helyzetét, ettől az intézkedéstől valószínűleg már csak Kósáné dr. Kovács Magda statisztikájában szerepelnek.
Ugye, tisztelt kormánypárti képviselők és a kormány képviselői, ez az intézkedés is csak a gazdagokat sújtja?
A kórházi kapacitások felülvizsgálata során régi, jól ismert tervgazdasági megoldásokkal kápráztatta el a lakosságot a népjóléti miniszter úr, talán nem véletlenül. A szülészeti ellátás reformja pedig, miszerint jobb dolog mentőautóban szülni, mint szülőotthonban, azt jelzi, hogy az államtitkár úr is maradéktalanul magáévá tette a pénzügyminiszter jövőképét. Az persze a tervgazdasági megoldás lényegi eleme, hogy a bezárásra ítélt kórházak esetében nem lehet olyan egységes szakmai szempontot felfedezni, ami alapján bárki megérthetné, hogy miért pont ezeket az intézményeket kell bezárni. A finanszírozási változások pedig, bár elvileg helyeselhető az országos egységes súlyszám bevezetése, az átmenet nélküli bevezetés miatt valószínűleg még jó néhány újabb kórház csődjét fogják okozni. Ugyan, kinek jó ez, tisztelt államtitkár úr?
Mindezzel szemben a kormány nem foglalkozott igazán a prevencióval. Azt ugyanis nehezen lehet prevenciós tevékenységnek nevezni, hogy megpróbálja a lakosságra hárítani a kialakult helyzetért a felelősséget, mondván, hogy egészségtelenül táplálkozik, sokat dohányzik, piszkos levegőt szív, sokat iszik. Valószínű, hogy az a polgár, aki most a tévé előtt ül, és talán nézi ezt az egészségpolitikai vitanapot, a következőket gondolja magában: Mit mond nekem ez a kormányzat? Sokat iszom, cigarettázom, rongálom az egészségemet tehát nem vigyázok az egészségemre , pedig ez egy polgártól elvárható. Ráadásul ágálok az ellen, hogy borsosan meg kell fizetnem az egészségügyi szolgáltatásokat. Csak hát közlik velem, hogy a pénzügyi realitásokra tekintettel egy összeomló szalonképesebben: átalakuló egészségügyi szolgálat áll rendelkezésemre.
Igen, uraim, a kormányzati megközelítés mögött ma is kísért a korábbi évtizedek hangosan ki nem mondott szemlélete, vagyis az, hogy az egészségi állapot kialakulásáért csakis maga a polgár felelős!
Mit kellene tenni? Ahhoz, hogy a társadalombiztosítás köréből ki lehessen venni ellátásokat, először meg kell teremteni a kiegészítő biztosításokat nem utólag, hanem először. Ellenkező esetben ez azt jelenti, ami már most is folyik, hogy ellátás nélkül fog maradni a lakosság jelentős része, és így sérül a szolidaritási elven működő társadalombiztosítás. Ahhoz, hogy a lakosság egészségügyi ellátása hatékonyabb legyen, a háziorvosi körzetek számát kell növelni, jóval nagyobb mértékben, mint ahogy a jelenlegi tervekben szerepel. Ehhez természetesen a pénzügyi forrásokat is biztosítani kell. Ahhoz, hogy a háziorvosi ellátás kellően hatékony legyen, megfelelő diagnosztikus és szakorvosi hátteret kell rendelni, ez pedig a szakorvosi rendelések célzott fejlesztését kell hogy jelentse.
A kórházi költségek csökkentésének a központi ágybezárások helyett a kórházi átbocsátó képesség növelése a legmegfelelőbb útja. Ez a diagnosztikai fejlesztés, kapacitás ésszerűsítését kell hogy jelentse. Mielőbb rendezni kell az egészségügyi dolgozók bérhelyzetét ez nem tűr halasztást.
Az egészségesebb társadalom működőképességének egyik alapfeltétele, hogy megerősítse a családokat. Éppen a Bokros-csomag az ékes bizonyítéka annak, hogy a kormány érzéketlensége ezen a területen nem ismer határokat. Ezért a Bokros-csomag hatályon kívül helyezése, amint azt a Fidesz-Magyar Polgári Párt javasolta, az egyik alapfeltétele egy családbarát politikának.
Összefoglalva: kérjük, hogy a tárca fogalmazza meg világosan, milyen egészségügyi szervezetben, szerkezetben, milyen forrásokból, milyen finanszírozással kívánja működtetni a magyar egészségügyet.
És, tisztelt kormánypárti képviselők, én javaslom, hogy néha olvassák el a kormányprogramjukat is. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)