Torgyán József (FKGP)

1995. szeptember 25.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ügyrendi észrevételt kívánok tenni a Házszabály 52. §-a alapján, tehát nem két perc, hanem öt perc illetne meg, de nem fogom igénybe venni.Indítványozom, hogy szíveskedjék a házbizottságot megkeresni, hogy a házbizottság foglaljon állást abban a kérdésben, hogy vajon az interpelláció közben van-e lehetősége az elnöklést ellátó elnöknek, alelnöknek közbeszólással az interpellálást lehetetlenné tenni. Ugyanis arra kell utalnom, én nem kívánok belemenni az interpelláció érdemi részébe, tehát abba, hogy melyik magatartás a helyes, a kritikának egy erőteljesebb megnyilvánulási formája vagy a Háznak az a reagálása, ahogy ez történt és ahogy megzavarták az interpelláló képviselőtársamat. (Zaj. Dr. Pető Iván: Meg volt zavarodva magától.) Én úgy gondolom, hogy akár a Györgyi Kálmán-Homoki János csörtére, akár az Akar László-féle csörtére gondolunk, mindenütt ki lehet emelni olyan elemeket, amelyeket joggal lehet kifogásolni, akár utóbb Akar államtitkár úrnak azt a hangnemét is, amellyel visszautasított egy interpellációt, és nem adott érdemben választ mégsem az interpellációra. Ez egy más kérdés, ezzel még fogunk foglalkozni, vissza fogunk rá térni. De ha a kétperces reagálási részben elnök asszony rendszeresen megakadályozza a független kisgazdapárti interpellációt, akkor ellehetetlenül a kisgazdapárti interpellálás... (Derültség a bal oldalon.).., ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy az interpelláció megzavarása annyira nem lehetséges az eddigi Házszabály-értelmezés szerint, hogy ilyenkor még személyes megtámadtatás jogán sincs senkinek lehetősége jelentkezni. Ha mi jelentkezünk, elnök asszony rendszeresen a végén ad nekünk szót, hogy ne zavarjuk meg az interpelláció menetét.

(16.30)

Mi ezt tisztelettel tudomásul vesszük, de ha az alelnöknő nem engedi meg, hogy az interpelláló képviselő a rendelkezésére álló két percben elmondja az általa helyesnek vélt választ, abban a pillanatban az interpelláció mindenfajta értelmét elveszti, mert az interpelláció ellehetetlenül.

Ezért engedje meg, elnök asszony, hogy jelen esetben kifogásoljam az ön eljárását, és miután több ízben merült fel ez a kérdés, úgy hiszem, a leghelyesebb az lenne, ha a házbizottság vagy a házbizottság rendelkezése kapcsán az ügyrendi bizottság foglalna állást abban a kérdésben, hogy az interpelláció elmondását mennyiben lehet félbeszakítani, mennyiben nem lehet félbeszakítani.

Senki nem vitatja az elnöknőnek azt a jogát, hogy az interpelláció befejezése után akár figyelmeztesse az interpelláló képviselőt, de úgy megakadályozni az interpelláció elmondásában, mint ahogy az jelenleg történt, az álláspontom szerint szemben áll az interpelláció intézményével. Köszönöm a türelmüket. (Taps a kisgazdapárti padsorokban.)