Bretter Zoltán (SZDSZ)

1995. szeptember 25.

BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. A probléma az lehetett, hogy véletlenül rákönyökölhettem a mikrofon gombjára a korábbiakban, de most ténylegesen szeretnék reflektálni néhány gondolatra.Azt hiszem, örülök annak, amit Pokorni Zoltán elmondott, mert egy dolgot világosan mutat: azt, hogy ha nem beszélünk a felsőoktatásról, akkor nem fogjuk tudni, hogy miről beszélünk. Ugyanis Pokorni Zoltán azon fogalmak egy jó részét, melyeket használt, hogy úgy mondjam nem használta értelmüknek és jelentésüknek megfelelően.

Csak néhány példát hadd mondjak ezek közül!

A kreditről beszélt, de tudjuk, hogy az egységes országos kreditrendszer munkát mér, munkát viszont bármilyen szakágban lehet mérni; meg is mérik a különböző országokban. Nem beszélve arról, hogy a Fidesz annak idején a felsőoktatási törvényhez olyan értelmű módosító indítványt terjesztett be, ami szerint azonnal be kell vezetni a kreditrendszert az országban és a finanszírozás feltételévé tenni. Most, amikor ez megjelenik valamilyen formában az országgyűlési határozatban, akkor ezt kifogásolja.

A képzési szintekkel kapcsolatosan emlékeztetném Pokorni Zoltánt arra, hogy annak idején megállapodás volt a Fidesz és az SZDSZ között is és később az MSZP is ilyen értelemben csatlakozott ehhez a megállapodáshoz, ha formálisan nem is, de szellemében igen , hogy a képzési szinteket úgy kellene meghatározni, hogy minden képzési szintről ki lehessen jönni diplomával, képzettséggel. Tehát ki lehessen jönni akár egy év után, akár három év után, akár öt év után a felsőoktatásból és mindegyik valamilyen fajta képzettséget adjon. Ezt jelenti egyébként a képzési szintek piramisszerű szerkezete és nem tudom, hogy miért mondja azt Pokorni Zoltán, hogy a kormány becsapja a lakosságot, az állampolgárokat akkor, amikor azt mondja, hogy ki fogjuk őket szórni, semmiféle képzettséget nem kapnak, a diplomákkal kellene inkább foglalkozni és így tovább.

Nincs most idő arra, hogy mindent felsoroljak, csak jelezni szeretném, hogy a fogalmakat úgy kellene használnunk, ahogy ezek az értelmüket megmutatják. (Szórványos taps.)