Bretter Zoltán (SZDSZ)
BRETTER ZOLTÁN (SZDSZ): Őszintén sajnálom, hogy Kulin Ferenc hozzászólásában az SZDSZ-t illetően olyan inszinuációk jelentek meg, amelyek ismerősek különböző forrásokból. Azt hiszem, nem egy nagy ideológiai csatának kellene hogy fültanúi legyünk ebben a késői órában, hanem jó volna, ha a tárgyról beszélnénk, és nem számomra legalábbis meglehetősen régi dalokat elevenítenénk fel újra. Ami a dolog lényegét illeti, az egyik kérdés a versenysemlegesség, a másik az autonómia kérdésköre. Való igaz, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége következetesen képviselte a felsőoktatási törvény vitájában az autonómiát. Azzal szemben képviseltük, amit Kulin Ferenc akkor képviselt, aki viszont következetesen képviselte azt, amit most mond, vagyis azt, hogy amikor politikai kontrollt akar, akkor állami kontrollt akar. Ezzel szemben mondtuk mi azt, hogy nem kívánunk politikai állami kontrollt a felsőoktatási intézményekben. Ha kontrollt kívánunk, akkor a felhasználó kontrollját kívánjuk. Azt kívánjuk, hogy a felhasználóknak valamilyen formában valóban beleszólásuk legyen a felsőoktatás intézményeinek irányításába, vagy ha nem irányításába, minden esetre a felsőoktatás céljainak meghatározásába.
Ez nem mond ellent az autonómia kérdésének, hiszen mi alacsonyabb szintre szerettük volna tenni, és módosító javaslataink is efelé mutatnának a mostani határozati javaslat kapcsán is, hogy mondjuk a közalapítványi forma elfogadásával a felhasználói szféra, a régió kerüljön olyan helyzetbe, hogy a közvetlen igényeket a felsőoktatással szemben megjelenítse vagy a felsőoktatással együtt megjelenítse. Tehát ha autonómiáról beszélünk, akkor igenis beszéljünk teljes autonómiáról, beszéljünk gazdasági önállóságról, és beszéljünk a felhasználók számára kinyitott felsőoktatásról és ne állami politikai kontrollról.
Ami a versenysemlegességet illeti amellett, hogy megismétlem a szomorúságomat szeretném emlékeztetni Kulin Ferencet arra, hogy abban az esetben, ha magánintézményekről, magánalapítású intézményekről beszélünk, akkor ebbe a körbe például az egyházi intézményeket is bele kell érteni; bele kell érteni olyan intézményeket, amelyek ebben az országban nem jöhettek létre, mert az állam következetesen megfojtotta ezeket az intézményeket. Semmiképpen nem akarom most minősíteni ezeket a kezdeményezéseket, de voltak olyanok, amelyek az előző kormányzat alatt megszűnni kényszerültek, hogy mást ne mondjak például a miskolci bölcsész egyesület, amelyik nem kapott elegendő teret ahhoz, hogy létrejöhessen és így tovább.
Az egész magán-felsőoktatás nem jöhetett létre. Még egyszer hangsúlyozom: pontosan az egyházi felsőoktatási intézményeknek kívánt ez a versenysemlegesség kitétel olyan lehetőségeket biztosítani, hogy teljes értékű módon bekapcsolódhassanak a felsőoktatás intézményi rendszerébe. Mert az elv az, hogy ha az állami támogat valamit, akkor a hallgatót támogatja a normatív finanszírozás megannyi formáján keresztül, nem pedig azt az intézményt hogy úgy mondjam , amelyiket kijelöl magának, hogy akkor most csak az államit, a többi pedig pusztuljon ott, ahol van.