Póda Jenő (MDF)

1995. szeptember 25.

PÓDA JENŐ (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bár eleve is úgy terveztem, ugyan nem számítva erre a kis formai zavarra, hogy először általában fogok beszélni, különös tekintettel arra, hogy egy bizonyos dologra szeretnék reflektálni a többségi vélemény megfogalmazójával ellentétben, s utána pedig részletesen pontonként beszélek, ha tetszik, akkor szét is választható a mondandóm kisebbségi véleményre, illetve egyéni hozzászólásra.Ami azt a kritikát illeti, hogy ezek a módosító indítványok tulajdonképpen sok minden más mellett azért is alaptalanok lennének, mivel ellentétesek egy már megszavazott országgyűlési határozattal, én úgy gondolom, hogy alapjában véve nem állja meg a helyét.

Nem állja meg a helyét azért, mert amire hivatkozunk, ez a bizonyos nyáron elfogadott országgyűlési határozat már ellentmond egy másik országgyűlési határozatnak, s innentől kezdve az ellentmondások nagyon furcsa láncolata alakul ki.

Ez a bizonyos másik országgyűlési határozat a honvédelmi alapelveket rögzítő országgyűlési határozat, amelyet az előző parlament hatpárti konszenzussal fogadott el, s amely úgy gondolom, nemcsak tartalmában, de politikai erejét mutatva formájában is igen nagy erőt jelent, mégha ennek közjogi ereje vagy kisugárzása tulajdonképpen nincs is.

Nem felel meg annak az országgyűlési határozatnak annyiban, hogy azok a bizonyos célok és feladatok, amelyek a honvédelmi alapelvekben rögzültek, mostantól, ezen folyamat beindítása után nem tarthatók.

Úgy gondolom, hogy a kormány akkor járt volna el helyesen, ha időben módosítja a honvédelmi alapelveket, és ott azokat a szempontokat módosítja, amelyeket mi annak idején, ha tetszik, elvárásként megfogalmaztunk a honvédelem ügyével kapcsolatban. Nem kívánom ezeket részletesen ismertetni, csak utalok rá, hogy milyen feladatot kell hogy ellásson a Magyar Honvédség, általában a fegyveres erők, azt ott részletesen megfogalmaztuk.

Én úgy gondolom, hogy az az országgyűlési határozat, amelyet a nyáron elfogadtunk, és amely tulajdonképpen teret enged ezen országgyűlési határozatnak és később még sok minden más hasonlónak, kormányintézkedésnek is, ellentmond ennek a honvédelmi alapelvben megfogalmazott elvnek, és ilyen formában nem tudom egyáltalán persze, a kormány tervezi-e, hogy módosítja a biztonságpolitikai, illetve a honvédelmi alapelveket , ezzel a lépéscserével tulajdonképpen felborította azt a jogi folyamatot, vagy általam szükségesnek vélt jogi folyamatot, amely után tulajdonképpen nem beszélhetünk most már egyértelműen, hogy mi minek mond ellent és mi minek nem mond ellent.

Módosító indítványaim bár öt részre lett szétszedve az együttes jelentésben, úgy gondolom, hogy csak két módosító indítványról van szó azt a célt szolgálják, hogy lehetőséget teremtsen az Országgyűlés számára, hogy korrigálja azt a honvédelmi kormányzat által elkövetett hibát, hogy nem módosította időben a honvédelmi alapelveket, és ezzel tulajdonképpen megindított egy olyan folyamatot, amelynek a következményei nagyon is kiszámíthatatlanok.

Ezek közül a módosító indítványok közül először arról szeretnék beszélni, amely az 1996. év végi létszámokról szól, és arra irányul a módosító indítványom, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen most ne tárgyaljuk, illetve ne döntsük el. Úgy gondolom, hogy olyan gyorsan változó és elsősorban közgazdasági értelemben változó környezetben élünk ma Magyarországon, hogy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy felelősen el tudjuk dönteni az 1996. év végi, így ennek megfelelően az 1997. évi nyitó létszámokat, hiszen nemhogy a jövő évi vagy az azt követő költségvetést nem ismerjük, de még az idei költségvetést sem ismerjük, nemhogy elfogadtuk volna.

Az az érv, ami ezzel kapcsolatban ellenvéleményként elhangzott, miszerint azért van erre szükség, hogy a jövő év elején már meg lehessen kezdeni ezt a bizonyos csökkentést, szerintem azért nem tartható, mert egy év nagyon hosszú idő, és lehetőség lenne arra, hogy év elején erre a kérdésre visszatérjünk, és megfelelő garanciákkal alátámasztva egyrészt talán megalapozottabb döntést hozzunk a '96. évi létszámokra vonatkozóan, másrészt pedig megfeleljünk azoknak az elvárásoknak is, amelyeket a honvédelmi alapelvekben lefektettünk, ami nevezetesen arról szól, hogy ahogy csökkenne a Magyar Honvédség létszáma, annak megfelelően emelkedhetne ha emelkedhetne a technikai, illetve általában a kiképzési szint, illetve növelhetné aktivitását a magyar külpolitika, amellyel ellensúlyozni lehetne azt a védelmi képességcsökkenést, amit a létszám csökkenése előidéz. Természetesen nem arról van szó, hogy itt most bárki is gátat kívánna vetni a létszámcsökkentésnek és meg kívánná torpedózni azt a folyamatot, amely Európában többé-kevésbé jellemző, hogy kisebb, de korszerűbb, ütőképesebb hadsereget kell nekünk is kialakítani, hanem arról van szó, ha ez a folyamat egyoldalú lesz és így megy végbe, ahogy itt most elkezdődött, akkor kisebb és ütőképtelenebb lesz ez a hadsereg.

A másik módosító indítványom az 1995. év végi létszámmal kapcsolatos dolgokat fogalmazza meg. Itt már több mindenre is szeretnék utalni, amelynek kapcsán részletes vita bontakozott ki nemcsak az Országgyűlés honvédelmi bizottságának ülésén, hanem az elmúlt alkalommal az általános vita kapcsán is.

Az előterjesztés 1995. évre vonatkozó része arról szól, hogy két hónappal az előző létszámmegállapítás után elindul egy drasztikus létszámleépítési folyamat, aminek a létszáma és bizonyos formája tulajdonképpen ebben az országgyűlési határozatban megfogalmazódik, de igazából a tartalmát csak az látja, aki ismeri a mai magyar valóságot a honvédelem környékén, illetve a Magyar Honvédség környékén.

Itt is arról van szó, hogy tulajdonképpen szeretném befagyasztani a már megállapított létszám alapján a Magyar Honvédség létszámát arra az időre, amíg nem sikerül tisztázni azokat a feltételeket, amelyek mentén és amilyen garanciák mellett ezt a bizonyos csökkentést el lehetne kezdeni, és amilyen csökkentés mellett akár hatpárti konszenzust is lehetne találni, ehhez persze megfelelő előkészítésre és megfelelő türelmes vitára van szükség. Ugyanis ez a csökkentés amit most a kezünkben tartunk, s aminek hangsúlyozom, nagyon fontos a gyakorlati része, amely itt nincs leírva, de ennek elválaszthatatlan része azt fogja mutatni, hogy azok az egészségtelen és torz arányok, amelyek bizonyos szempontból jellemzik a Magyar Honvédséget, nemhogy eltűnnének, hanem igenis erősödni fognak. Ennek következményeként egy olyan hadsereg fog kialakulni, amely vidéken még gyöngébb lesz, amely vidéken feltöltöttségi problémákkal fog küzdeni, amely vidéken finanszírozási, szervezési problémákkal fog küszködni, és amely Budapesten izmos és erős lesz, amely remekül központosított szervezetekkel fogja azt sugallni a parlamentnek, és adott esetben a közvéleménynek is, hogy képes feladatai ellátásra. Úgy gondolom, hogy erről szó sincs, s ezeket a kérdéseket alapvetően másként kellene kezelni.

A részletes vita kapcsán most külön nem térek ki arra, amit az általános vitában elmondtam, és amely nagyon fontos sarokpontja ennek az ellenkezésnek, amit nemcsak én, de az összes ellenzéki párt megfogalmaz, nevezetesen, hogy a magyar külpolitika nem hozza azt a formát és azt az eredményt, ami mellett tulajdonképpen mint egy egészséges kockázatvállalás szerint ezt a csökkentést fel lehetne vállalni és támogatni lehetne.

Nagyon fontos kérdés, amely a múltkor felmerült az általános vitában, és tulajdonképpen a parlament honvédelmi bizottságának ülésén is, látszólag nagyon kicsi részletkérdés, valójában mégis a vízfejjel összefüggésbe hozható kérdés: a tábornoki kar létszáma.

(19.20)

Ezzel kapcsolatban már külön vitát folytatok államtitkár úrral, aki az elmúlt alkalommal azt említette, hogy 65 tábornoka van a magyar hadseregnek. Munkatársammal a múlt héten összeszámoltuk: az 1994. nyári állapothoz képest mi legalább név szerint 28 új tábornokot számoltunk meg, akiket már az elmúlt hónapokban önök léptettek elő, államtitkár úr. Ez azt jelenti, hogy kéthetente léptettek elő egy tisztet tábornokká. Úgy gondolom, ez most már egy olyan folyamat, mint a Bokros-csomag részeként a valutánk leértékelése, amit ha csúszó devalválásnak nevezhetünk, akkor ezt csúszó előléptetésként is meg lehetne némi túlzással megfogalmazni.

Ha ez kiszámíthatóvá teszi a rendszert, akkor ez akár üdvözölhető is lenne, de én azt hiszem, kevesen vagyunk ebben a parlamentben, akik ezt a rendszert szeretnénk, vagy az ilyen célként megfogalmazható rendszert szeretnénk kiszámíthatóvá tenni.

De van itt egy sokkal komolyabb probléma is. Azt hiszem, talán ez a legnagyobb probléma, és ez lenne a döntő érv módosító indítványaim mellett, amivel szeretnék bizonyos döntéseket elhalasztani, illetve egy pillanatra felfüggeszteni. Nevezetesen, hogy hiányzik az a törvény, ami mellett azoknak az embereknek a sorsát lehetne megnyugtatóan rendezni, akiket ez érint. Itt sok ezer ember elbocsátásáról van szó, és addig is, amíg ez bekövetkezik, sok tízezer ember munkavégzésének körülményeiről van szó. Ők azok, akik most nem tudják, hogy mire számíthatnak.

Ez a törvény nagyon hiányzik. Az a törvény hiányzik, amely szabályozná a hivatásos katonák és általában a szolgálati viszonyban, fegyveres testületeknél hivatásos állományban dolgozók életkörülményeit, szakmai előmeneteli lehetőségüket, egész perspektívájukat.

Úgy gondolom, amíg ez a törvény nincs meg, semmiképpen sem szabadna ehhez a létszám-leépítéshez hozzákezdeni. Többek között azért sem, mert így nem védhető ki az az álláspont, miszerint politikai szándék húzódik meg a dolog mögött, nevezetesen, hogy idézőjelbe téve minél olcsóbban megússza a kormány és a Honvédelmi Minisztérium ezt a bizonyos leépítést, illetve hogy törvényi szabályozás és garanciák nélkül történjen mindaz, ami már történik, illetve ami történni fog.

Különösen szomorú, hogy ez a törvénytervezet egyszer már itt volt a parlament előtt 1994 tavaszán. Az új kormány új honvédelmi minisztere visszavonta ezt azzal a megjegyzéssel, hogy csupán átdolgozni kívánja, és pár hónap múlva megtárgyalhatjuk, elfogadhatjuk. Erre azonban sajnos mind a mai napig nem került sor, és mégiscsak 14 hónap telt el azóta. Tehát én úgy gondolom, mindez természetesen nem véletlen, s ilyen formában abszolút érthető az az elkeseredett hangulat, szakmailag és szociológiailag is indokolhatatlan az az állapot, ami kialakult ma a magyar honvédség hivatásos állománya körében, illetve a rendőrség, a határőrség körében is.

Azt hiszem, ebben a késői órában felesleges további érveket mondani módosító indítványaim mellett. Ezek talán külön-külön is, de együtt mindenképpen alátámasztják azt, hogy érdemes ezeket megfontolni. Kérem a többséget is, hogy fontolja meg ezeket az érveket és ne kezdjen bele egy olyan folyamatba, ami mindenképpen kiszámíthatatlan elemeket hordoz magában, és különösen ne kezdjen bele most, amikor a határaink mentén több helyen kiszámíthatatlan helyzet van.

Zárógondolatként tulajdonképpen egyetlenegy érvet még röviden megfogalmaznék. Nevezetesen, igaz, hogy mi békelétszámról beszélünk, és adott esetben amit senki nem kíván egészen más méretű hadseregről lenne szó, de nyilvánvaló, hogy nagyon kicsi és nagyon szervezetlen hadsereget nem lehet megfelelően felfújni olyan szintre, amilyen fenyegetettség adott esetben kialakulhat a határaink mentén, talán túlságosan is rövid idő alatt.

Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. Még annyit, hogy ahogyan azt az előzőekben is jeleztem, nemcsak saját véleményemet mondtam bár jobbára saját módosító indítványaim mellett érveltem , hanem a honvédelmi bizottságban meggyőződhettünk arról, hogy a négy ellenzéki párt együttes kisebbségi véleménye megegyezik azzal, amit elmondtam. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)