Szent-Iványi István (SZDSZ)
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én is remélem, hogy ebben a vitában a józan, mérsékelt hangnem lesz az uralkodó, és én ebben a hangnemben szeretnék válaszolni elsősorban azokra a bíráló megjegyzésekre, amelyeket Deutsch Tamás képviselőtársam a magyar külügyi kormányzat tevékenységével kapcsolatban tett.Azt hiszem, hogy itt vannak félreértések a motívumokat illetően is, és a szándékainkat illetően is.
Valóban, a külügyi kormányzatnak voltak megfontolásai és ezt többször kifejezésre is juttatta Deutsch Tamás képviselő úr indítványával kapcsolatban. Ezek alapvetően két okra vezethetők vissza.
Egyfelől az indítvánnyal tartalmi jellegű problémáink is vannak, és ezek nem is annyira szakmai kérdések, mintsem az a kérdés, hogy milyen hangnemben és milyen módon szabnak feladatot az országgyűlési határozatok a kormány számára.
Nem zárkózunk el attól, hogy ebben a kérdésben a magyar külügyi kormányzat megtegye a lépéseket és a magyar kormány más, ezzel kapcsolatban illetékességgel rendelkező minisztériumai.
(20.40)
Az elmúlt hónapok eseményei bőven bizonyíthatják, hány lépésre került sor, elsősorban a Környezetvédelmi Minisztérium részéről, de az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium részéről is. Munkatársaim egy ötoldalas felsorolásban, rövid, éppen csak az eseményeket érintő kronológiában ami mégis 5 oldalt tett ki foglalták össze mindazt, amit a magyar kormány ebben az ügyben az elmúlt hónapok során tett.
Mi úgy gondoljuk, helyes az, ha a parlament erre ráirányítja a figyelmet, de nem feltétlenül abban a szellemben, amit itt most Deutsch Tamás is képviselt, hogyha a kormány nem teszi helyesen a dolgát, akkor erre figyelmeztetni és utasítani kell. Működjünk együtt ebben a dologban, erre készek vagyunk, és folyamatosan abban a szellemben fogunk cselekedni, amit elsősorban a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatai határoznak meg. Azzal a módosító javaslattal nincs bajunk, és ha Deutsch Tamásnak is megfelel és helyesnek tartja, hogy valami történjen, akkor ebben lényegi vita nincs.
A másik fontos ok, ami arra késztetett minket, hogy bizonyos óvatossággal közelítsük ezt a kérdést, hogy éppen nem szerettük volna, ha ez azon nagy súlyú kérdésekkel egyenrangú, a kétoldalú kapcsolatokat súlyosan hátráltató problémává válik, mint ami közé helyezte Deutsch Tamás képviselőtársam ezt a kérdéskört is. Tehát kétségtelen, hogy vannak súlyos, megoldatlan problémák a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében, van egy évek óta húzódó súlyos problémánk és vitánk, ami most a Hágai Bíróság előtt van a bősi vízlépcsővel, illetve a C-variánssal kapcsolatban.
A külügyi kormányzat úgy ítélte meg, hogy nem feltétlenül ebben a hangfekvésben, ezen a szinten kell kezelnünk ezt az ügyet. Az is igaz, hogy van egy koncepcionális eltérés a mi megközelítésünk és a képviselő úr megközelítése között. Mi kezdettől azt tekintettük fontosnak ahova most a képviselő úr konkludált a bevezetőjének a végén , azt tekintettük reális, elérhető célnak, hogy mindent megtegyünk a felépítendő vagy várhatóan és valószínűleg felépülő atomerőmű biztonsági feltételeinek javításáért, a legmagasabb európai vagy világnormák betartásáért, valamint a monitorrendszer kiépítéséért és a magyar érdekek ezzel kapcsolatos képviseletéért.
Nem érzem úgy, hogy képviselő úr eloszlatta azokat az aggályokat, amelyeket mi a magyar álláspontnak a sérülékenységével kapcsolatban több alkalommal itt a parlamentben megemlítettünk. Jeleztük azt, hogy más helyzetben van Ausztria, amely részben az Európai Unió tagállama, tehát más környezetben, más feltételek mellett politizál; részben morális alapjai is tisztábbak mint ahogy itt elhangzott azzal, hogy önmaga leállította egy már felépült atomerőmű működését. Lehet, hogy itt vannak különbségek Paks és a felépítendő atomerőmű között. Én szeretném, ha a felépítendő atomerőmű is ugyanazon biztonsági felszerelésekkel lenne ellátva, mint a paksi erőmű, de mindenesetre mi kevésbé kifogásolhatjuk annak a 7, egyébként már működő és a térségünkre többé-kevésbé hatást gyakorló atomerőműnek a működését, mint az az ország, amelynek egyetlenegy atomerőműve sincs, sőt, törvény tiltja meg azt, hogy atomerőművi berendezéseket hozzon létre.
Tehát a célkitűzésekben azt hiszem, egyet tudunk érteni, és ez a fontos. Nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy állampolgáraink biztonságát meg tudjuk óvni. Ezt mind a nemzetközi fórumokon, mind a kétoldalú kapcsolatokban meg kell tegyük. Ennek alapja egyébként az alapszerződés, amelyet reméljük ratifikálni fog a szlovák parlament. Az alapszerződés 9. pontja lehetőséget ad, sőt, kötelezi is a feleket, hogy a környezetvédelem kérdéseiben és a nukleáris biztonság kérdéseiben is együttműködjenek. Egyébként a Környezetvédelmi Minisztérium egy nukleáris együttműködési megállapodás tervezetével is foglalkozik, és reméljük, hogy a közeljövőben ez is sikeresen lezárul.
Tehát én azt hiszem, akkor járunk el helyesen, ha mindannyian igénybe vesszük a rendelkezésre álló csatornákat, a parlamenti képviselők is és ezzel én egyetértek és a magyar kormány is, hogy a reálisan elérhető célokat valóban elérjük. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)