Kelemen András (MDF)

1995. szeptember 25.

DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Tisztelt Ház! A mai vita minden eddiginél jobban veti fel a Házban megrendezésre kerülő viták értelmét és célját. Hiszen időkorlátok miatt percre kimért felkészülés uralja a terepet és igen szűk lehetősége van a véleménycserének. Ezért most nem akarom részletezni egy rossz döntésből fakadó, az elmebetegek kórházba utalásával kapcsolatos zavarokat. Pedig már vannak adataim, hogy a kórházi betegfelvétel azért nem következett be, mert a beteg nem jelent meg a kijelölt tárgyaláson, és ezért a bíró megszüntette az eljárást. Vagyis megvárjuk míg fellép a veszélyeztető állapot. Nem részletezhetem a fogorvosi ellátásban kialakult visszás helyzetet sem, csak megemlítem, hogy a körzetek kijelölése híján a fizető betegek mellett a nem készpénzes ellátás csáki szalmája lehet. Külön fogok módot keresni a mentés-ügy válságának felvetésére, amelyet egy elhibázott miniszteri rendelet mélyített el, szembe állítván az országos szolgálatot a helyi betegszállító vállalkozásokkal, így az ingyenes mentést a költségvetési elvonáson kívül a fizető betegszállítás is segít csődbe kergetni. Már csak a kockás mentőautó hiányzik. Azt is csupán megemlíteni kívánom, hogy a testi-lelki fogyatékossággal élő emberek helyzetét szabályozó korábbi SZDSZ-es, akkor ellenzéki törvényjavaslatot nem kívánja beterjeszteni az ideiglenesen hazánkban állomásozó kormány.

A három tárgykör, amit viszont előadok, be tudja mutatni az intézkedési folyamatokban megfigyelhető előkészítetlenséget, de a maffiaszerű nyomásgyakorlás technikáját is. Mert hogyan jelöljem ennél enyhébb kifejezéssel a hamis adatok használatát, a hamis hivatkozásokkal történő nyomásgyakorlást, a köz érdekeinek elhanyagolását, és akkor még nem is beszéltem az intézményekre nehezedő anyagi szorításról és az intézményvezetők személyi fenyegetettségéről.

Vegyük elsőnek azt a bizonyos kórházi formatervezést. Kezdetben a program elkészítése igen egyszerűnek tűnt. Májusban az úgynevezett "mínusz 1-es" egészségbiztosítási pénztári változat még azzal a recepttel dolgozott, hogy végy magad elé egy térképet és ennek alapján, ha 25 kilométeren belül két kórház van, ott szüntesd meg a kisebbiket. Lehet, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy a budai gyermekkórházat is akkor halálra ítélték, hiszen a térképen nem látszott, hogy a fél ország összes újszülöttjének anyagcsere és pajzsmirigy szűrővizsgálatát is végzi és gyermekendokrinológiai országos központként szerepel. Nem látszott a szakambulancia százezres forgalma sem. Bár akkor is érdekes, hogy Pesten homlokegyenest ellenkező szakmai szakmai?! koncepció érvényesült, mint Budán: ott kivinni gyermek-szakkórházakba, itt meg berakni szakkórházból a János Kórházba az ellátandó gyermekeket.

E hőskorszak után jött a modernizáció úgynevezett "fehér könyve" és sor került az egészségügyi szerkezetátalakításra pardon! struktúraváltásra, hiszen a rendszert is váltjuk, ha már nem lehet kimosni. Szóval az ágyszám-lefaragással kapcsolatos egyeztető értekezletre, ahol a politikai képviselet is megjelent, pontosan szólva a megyei kormánypárti képviselők. Meg kívánom jegyezni a szakszerűség jegyében, hogy a megye egyik korábbi vezető orvosaként kimaradtam az egyeztetésből. Kiderült, hogy a minisztériumi ágyszámadatok rosszul voltak megállapítva, nem egyeztek sem az Országos Egészségbiztosítási Pénztár finanszírozási adataival, sem a kórházi nyilvántartással. A következetesség jele, hogy a megyei pszichiáter szakfelügyelő főorvosnak még augusztus végén is bizonygatnia kellett, hogy az egyeztető értekezlet adatai jócskán eltértek a rendes évi jelentésben foglaltaktól. Például a működő ágyak száma 29-szer tért el, a tervezett ágyak száma éppen százzal. De nem volt jó az ápolási idő kiszámítása sem és eltérés volt a személyzetre vonatkozó adatokban is.

Idő híján nem részletezem a kórházi amputáció folyamatát, csak megjegyzem, hogy a kórházigazgatók elzarándokoltatása a pénzt őrző disznófejű nagyúrhoz, akarom mondani az egészségbiztosítási pénztárhoz, már a miniszter döntésére hivatkozó levél nyomán történt, viszont a miniszter úr későbbi állásfoglalásával ezt a hivatkozást semmissé tette. A kialakult helyzetben Fejér megyében az eddigi 74 helyett immár 66 ágy jut tízezer lakosra, ami a legrosszabb arány az országban. És még csak most jön a pénz! Akarom mondani, nem jön! Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetési fő számai és a Pénzügyminisztérium tervezete közti több tíz milliárdos különbség azt a más területen is érezhető pénzügyi törekvést fejezi ki, hogy az előző évi szinten, vagy éppen az alatt rögzíthesse a jövő év kiadásait. A kialakult infláció miatt ez az érték alig haladja meg a szükséglet felét, ettől azután bármilyen megállapodás ellenére is a működőképtelenség fenyegeti a be nem zárt kórházakat is.

Ha az ember fellapozza az új finanszírozási szabályokról kiadott tájékoztatót nem is ajánlom esti olvasmánynak , akkor azt találja, hogy az egységnyi ellátást kifejező alapfinanszírozást az ellátás jellege szerint módosító intézménycsoportra kidolgozott szorzószám mind a megyei, mind a városi kórházakban az egyes érték alatt maradva az alapösszeget csökkenti. A hangoztatott decentralizációval szemben a központosító törekvés megint elárulja magát egy adott lakosságellátó intézmény esetében, hiszen a megyei kórház is a víz alá van nyomva igaz, hogy csak fél centivel, hogy legalább lássa a levegőt , a kis kórházak 0,75 szorzója pedig láthatóan felér egy halálos ítélettel. És a horror még itt sem ér véget, hiszen a váltakozó rémhírek között ki tudja, mi lesz holnaptól az ellátási helyszín és szint, amiért már fizetnie kell a biztosítottnak.

Tisztelt Ház! Megtörtént a nagy ugrás a foglalkozás-egészségügy területén is. A tárca és a kormány rendelete júliusban, a szabadságolások idején keltezve jelent meg és augusztus végével egyszerűen megszüntette az ellátás teljes finanszírozását. Pedig még tavasszal is arról volt szó csupán, hogy a tb december 31-ig változatlanul folytatja a költségek fedezését. Külön szépsége a papírízű szabályozásnak, hogy megszigorítja az ellátásba bevonható orvosok és egyéb szakvizsgások körét, s egyedi esetben sem ad lehetőséget felmentésre. A vállalkozó orvosok számára az ellátható munkavállalók száma nem korlátozott, sőt nem is korlátozható, felelősségteljes munka így aligha várható és mégis lehet, hogy ez így van kitalálva rossz magyarsággal , mert nagy hiány lesz ilyen orvosokban. Megyéinkben, több kistérségi központban, mint például Enyingen vagy Sárbogárdon egyáltalán nincs ilyen szakorvos, és gondolom, ez nemcsak a mi megyénk problémája. Az alkalmazó tehát nemcsak a tb általános terheit fizeti, melyeket ugyan csökkenteni ígért a Pénzügyminisztérium, de a munka-egészségügyi szolgálatokat ő fogja anyagilag fenntartani. Rágondolni sem jó, mi lesz, amikor kiderül, hogy az alkalmassági vizsgálatokon túl olyan költségek is jelentkeznek, mint a biológiai expozíciós vizsgálatoké, vagy a munkahely egészségügyi vizsgálata. Rendezetlen kérdés továbbá, hogy a közegészségügyi érdekből elvégzendő vizsgálatokat vagy az éppen az ipari tanulókkal kapcsolatosokat ki fizesse.

Tisztelt Ház! Bármennyire is rövid a rendelkezésemre álló idő, nem hagyhatom szó nélkül a tisztiorvoslás helyzetét, bár néhányan már említették.

(10.40)

Az új kormányzat elismerte az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi szolgálat munkáját, sőt annak közegészségügyi-járványügyi tevékenységét erősíteni kívánja. Értő fülekben aggodalmat kelthet már ez is, hiszen jelentheti madárnyelven a köjálok felé történő visszalépést, de még rosszabb jel, szervezetromboló lépés az, hogy az egészségfejlesztési program átalakítására bizottságot hoztak létre, és az ezredfordulóig szóló népegészségügyi programból amelyet Surján képviselőtársam már említett kiszakítottak egy független mentálhigiénés és egy külön környezetvédelmi programot. E programok részleteiben még nem ismertek, hacsak nem színfalként szolgálnak személycserék és egyéni ambíciók számára. Gyanakvásomat erősíti az a tény, hogy a leváltásokkal és elbocsátásokkal párhuzamosan átszervezések és átszervezések folynak. Megindult az Országos Népegészségügyi Központ leépítése erről Kis Gyula már tett említést , és megtörténtek a lépések egyes feladatok közvetlen minisztériumi függésbe vonására.

A Bokros-csomag köztisztviselőket érintő intézkedései révén tömeges elbocsátásokra kényszerült a szolgálat: 1995-ben csak 677 munkatársát kellett elküldeni. S a dologi megszorítások miatt felmerült, hogy ha a laboratóriumokat nem tudja fenntartani az állam, akkor ugyan már, dobjanak össze egy kft.-t, és végezzék állami feladataikat vállalkozásban. Tehát teljes a bizonytalanság.

Rendszerváltás van a hivatalos adatközlésben is. Ez kétségtelen. A nyilvánosságra hozott anyagok már nem követik a régi divatot, és nem leplezik a népegészség mutatóinak iszonyatos romlását az elmúlt évtizedekben. Most viszont nem vesznek tudomást azon finom jelzésekről, amelyek ezen folyamatok megváltoztathatóságára utalnak, mert ebbe az irányba kéne lépni.

Mire gondolok? Például arra, hogy a társadalom a rendszerváltozás környékén az öngyilkosok számának csökkenésével reagált a nagyobb szabadságra, vagy arra, hogy a korábbi évtizedekben rohamosan romló közérzet, melyet az anómia és elidegenedés műszavaival írtak le a társadalomtudósok gondolok itt az értékek és normák összezavarodására, a hatalomtól való függésre és az önbizalom hiányára , nos, ez a közérzeti válság a rendszerváltozás után kimutathatóan lefékeződött. Tavasz óta viszont tapasztalható egy nagy társadalmi kiábrándulás. És ez lehet minden népjóléti törekvés legfőbb akadálya. Mert ugyan mondják már meg nekem: miért élne egészségesen az, akinek nincs életkedve? Ma erről szólnak a számadataink. Mert, tisztelt miniszter úr, nem elég kijelenteni, hogy a nők nem fognak mentőautóban szülni. De nem tart attól, hogy az eredmény az lesz, hogy a nők nem fognak a mentőben sem szülni? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)