Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én úgy gondolom, hogy egy politikai vitanapon, még ha szakmapolitikai kérdésről is van szó, érdemes áttekinteni a kérdéskör egészét. Itt nagyon sok szó elhangzott a magyar lakosság egészségi állapotáról, magyarul: ismerjük a tünettant, ismerjük azt, hogy milyen tendenciák befolyásolják legjobban ezt az egészségi állapotot. Nagyon sok szó esett már eddig is az egészségügynek mint rendszernek az állapotáról. Én a nagyon limitált időben, ebben az öt percben, ami rendelkezésemre áll, szeretnék arról szólni, hogy az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi tényezők közül melyek azok, amelyeket én a legfontosabbnak tartok. Itt ugyanis arról van szó elhangzott már ma délelőtt ez , hogy az egészségi állapot romlása nem egyéni kudarc. Az egészségi állapot ilyen mértékű romlása, mint ami Magyarországon az utóbbi évtizedekben bekövetkezett, és ami nem állt le mostanában sem, bizony alapvetően társadalmi kudarc, alapvetően társadalmi, vagy inkább úgy mondanám, hogy környezeti tényezőkből ered, amelybe én beleértem a fizikai környezetet, a szociális környezetet és a pszichés környezetet egyaránt.
Nyilvánvaló, hogy ha valamit tenni akarunk, akkor nem elég a tüneteknél kezdeni a dolgot, hanem meg kell nézni azt, hogy ezek a környezeti tényezők milyen jellegűek, hogyan befolyásolhatók, ezekhez milyen eszközök kellenek, van-e esély arra, hogy nagyon gyorsan ezek közül legalább néhányat megszüntessünk. Különösen fontosnak tartom azt, hogy a környezetnek ezt a három összetevőjét amely valójában az életben nem válik külön természetesen csak együtt szabad vizsgálni, hiszen ránk, emberekre a szociális környezetből eredő hátrányok együtt hatnak a fizikális és a pszichés környezetből eredő hátrányokkal, s ezek a rizikótényezők, hátrányok egymást erősítő jellegűek.
Én nagyon fontosnak tartom, hogy néhány olyan dologról is essék itt szó, amely talán a közvéleményben nem annyira ismert, de magyarországi és nem magyarországi vizsgálatok bizonyítják a jelenlétét, meghatározó, vagy befolyásoló szerepét az egészségi állapotra. Éppen magyarországi kutatások bizonyítják azt, hogy a politikai instabilitás direkt módon is kihat az egészségi állapotra, direkt módon is kihat az egyének kapcsolatrendszerére, a közösségekre, a közösségek működésére, direkt módon is kihat az alkalmazkodóképességre, és ezek bizony megjelennek az egészségben mint károsító tényezők.
Nagyon fontos arról is szólni, hogy a gyermekkorban meg nem kapott tápanyagok hogyan jelennek meg felnőttkorban az ember egészségi állapotában és szellemi képességeiben. Kérem szépen, sok vizsgálat szól arról, hogy a rosszul táplált gyerekek intelligencia-kvóciense mennyivel rosszabb, mint a jól táplálkozó gyerekeké. És, mivel itt nagyon sok szó esett joggal , a szív-érrendszeri betegségekről, felhívom a jelenlévők figyelmét arra, hogy a gyerekkorban meg nem kapott fehérje, a fehérjehiány megjelenik a szív-érrendszeri betegségekben. Erre vonatkozó vizsgálatok is vannak.
Mindebből az következik, hogy nekünk elsőrendűen azokat a negatív társadalmi tendenciákat kell számba venni és megpróbálni, megkísérelni megállítani, amelyek ezt a társadalmat jellemzik. Ezek legfontosabb elemének én az elszegényedést, a nagy szegénységi kockázatú rétegek megjelenését, a tartós munkanélküliséget, a környezeti ártalmakat, illetőleg a társadalom szerkezetének gyors változását és a magyar lakosság adaptációs, magyarul alkalmazkodóképességének a másmilyenségét, néha a hiányát tartom, azt a hiányt, hogy bizonyos problémák kezelésére csak kulturálisan átörökített helytelen eljárásokat ismer. Nem azt tartom tehát fő problémának, hogy a magyar lakosság nem tudja, hogy az egészség érték lenne, nem tudja, hogyan lehet egészséges életmódot élni, hanem azt tartom fő problémának, hogy ha tudja, akkor sincs módja ezt az életmódot választani. Mert nincs rá lehetősége, mert olyan körülmények között él, amelyekben az egészséges életmód választása nagyon sok esetben illuzórikus.
Mindezekért én azt javasolom a tisztelt Háznak, hogy bizony, meg kell csinálnunk egy politikai és politikán kívüli, szakmai és nem szakmai együttműködést a lakosság egészsége érdekében. Egy-egy, az egészségi állapotot befolyásoló döntés évtizedekre szól, nem ér véget a hatása a parlamenti ciklussal. Ezért én egy országos összefogást javasolok, amelyben a szakma, a politika, és a nagyon-nagyon nagy számban szaporodó szerencsére szaporodó civil szervezetek egyaránt részt vennének. Nem lehet másfajta politikával egészségi állapotot befolyásolni, és ez egyben azt is jelentené, hogy alakuljon ki Magyarországon egy olyan koalíció, amely azt célozza, hogy állítsuk meg, vagy legalábbis lassítsuk le a lakosság egészségi állapotának a romlását. Minden más teendőt én e mögé sorolnék nem azzal, hogy azoknak kisebb a jelentősége, hanem azzal, hogy a dolgot természetéből adódóan elsősorban az okoknál kell megfogni. Meg kell kísérelni tehát olyan társadalmi változásokat csinálni, amelyek adnak módot a magyar lakosság nagyobb részének arra, hogy egy egészségesebb életmódot válasszon magának, egészségesebben tudjon élni. Köszönöm szépen. (Taps.)