Győriványi Sándor (FKGP)
DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Tizenkettediknek felszólalni nem túlságosan nagy öröm, és bizony, kevesebb újat lehet mondani, mint amennyit az ember szeretne. Ezért bár bizonyos kérdésekről megismételve fogok szólni, annak néhány gazdasági dimenzióját is felvillantva örömmel hallottam, hogy többen idézték a klasszikusokat. Többször előfordult Hippokratész, Juvenalis neve. Engedjék meg, hogy én a rotterdami Erasmussal folytassam, aki 1509ben méltán híres könyvében ha úgy tetszik beszédeiben egy helyütt azt mondja: "Az egészség Isten legnagyobb ajándéka", amiből logikailag az következik, hogy a betegség életünket megkeserítő átok. Igaz, a balgaságot tréfásan dicséri Erasmus, mert Szophoklészt idézve mondja: "Tudatlanul élni mily nagy gyönyörűség!" bár azokban a kérdésekben, amelyekről szólni kívánok, nem a tudatlanság a döntő tényező, hanem a függőség, a káros szenvedély. Ebből kitűnik talán, hogy a szenvedélybetegségekről lesz szó.Először néhány adatot ismételnék meg ma már nem először e témában.
Az alkoholos italok közül a borról elmondhatjuk, hogy évezredek óta, ha kis mennyiségben fogyasztják, az emberiség egészségére kevésbé káros ital. Termelése jelentős gazdasági érdek, hisz a szőlőművelés nemzetgazdaságunk fontos területe. Sajnos, helyette napjainkban a cirózist jobban indukáló, sokkal egészségtelenebb tömény italok terjednek, többnyire sör kíséretében.
A Mentálhigiénés Programiroda adata szerint hazánkban már erről is volt szó 950 ezer alkoholista és nagyivó él, és a tiszta szesz egy lakosra jutó fogyasztása lassan eléri a 12 litert a tiszta szeszé! Így, sajnos, világelsők vagyunk. Napjainkban már minden negyedik férfire egy alkoholbeteg nő is jut, ami élettanilag is tragikus és semmiképpen sem esztétikus az én véleményem szerint.
Hasonlóan magas átlagban számolhatunk be a dohányfogyasztásról is. A felnőtt lakosság több mint egyharmada, a 16-18 év közötti fiatalok csaknem fele dohányzik, vagyis majd' négymillió ember egy káros szenvedély rabja. Pedig a tüdő- és a szájüregi rákok kialakulásában 90-95 százalékban a dohányzás az elsődleges és egyedüli ok. De túl ezen, évente további hatvanezer különböző tüdő- és hörgőbetegségben szenvedő emberrel is találkozunk.
A korai halálozások negyven százalékában a dohányzás fontos szerepet játszik. A legutóbbi hivatalos statisztikai adatok szerint ez is elhangzott már 2700-3100 cigaretta/fő a magyarországi fogyasztás. Ezekben az átlagokban a csecsemők is szerepelnek fogyasztóként.
Sajnálatos módon a cigarettadobozokon annak ellenére sem tüntetik fel a káros nikotin-, illetve kátránytartalmat, hogy az ma már szinte mindenhol kötelező a művelt világban. Az írásos tájékoztatás ugyanis segíthetne abban, hogy a dohányosok a kevésbé egészségrontó termékeket válasszák. Kétségtelen tény, az állam adóbevételi érdekeltsége szerepet játszik abban, hogy még nincs megfelelő törvényi szabályozás a dohányáruk forgalmazására és a nemdohányzók egészségét védve. Ez jórészt a multinacionális dohánygyárak érdeke, hisz a korábban az állami monopóliumként működő gyárakat magas nyereségtartalmuk miatt elsőként privatizálták, céljuk így érthetően a forgalom dinamikus növelése.
Ez is közrejátszik abban, hogy az európai 1500 cigaretta/fős átlaggal szemben nálunk ez kétszeres nagyságrendű. A többlet legtöbbször a feketekereskedelem hasznát növeli, amely lefölözi az állami jövedelmet.
Problémaként kell azonban felvetni a dohánykertészek, az úgynevezett gányók problémáit. Ennek a rétegnek a megélhetését a dohány termesztése és feldolgozása például a fermentálás biztosítja. Amíg ezen a területen termékszerkezet-váltásra nem kerül sor, az egyébként is kedvezőtlen adottságú dohánytermelő területek elszegényedése rohamossá válhat. Nem tudom, hogy a külföldre privatizált dohánygyárak szerződéseiben vannak-e garanciák arra, hogy ez a földművelő réteg termelhessen, s a jól jövedelmező gyárak ne csak külföldről importáljanak dohányt, a magyar termelők rovására. E kérdés tehát bonyolult és foglalkoztatáspolitikai dimenziói is vannak.
A kábítószer-fogyasztás és -függés az utóbbi két évben megháromszorozódott. Sajnálatos módon elsősorban a keménydrogok hozzáférhetősége növekedett: eléri a 10 százalékot. Tudnivaló, hogy az illegális kábítószer-kereskedelem mindenekelőtt a fiatal korosztályt környékezi meg. Hazánk az utóbbi esztendőkben a kábítószer-kereskedelemnek nemcsak tranzit-, de felvevő országává is vált. Amennyiben a hatékony megelőzés elmarad, úgy a kábítószer-kereskedés rövidesen kezelhetetlen lesz.
Az elmúlt hónapokban kialakult drogvita a figyelmet a kábítószer-termelés, -fogyasztás és -forgalmazás, valamint a kábítószer veszélyére irányította. A vadkendertermelés elburjánzása azért is veszélyes, mert a termelők biztos piacra és jövedelemre számíthatnak belőle. Szomorú, hogy nemcsak a droggal seftelők, de egy magyar író is a drogok védelmére kelt.
(11.00)
Remélem, hogy a bordalokhoz hasonlóan nem ihletődnek drogdalok is.
A felsorolt szenvedélybetegségek közül az alkoholfogyasztás és a dohányzás legfőbb veszélyét az jelenti, hogy függőséghez vezet, és egyre nehezebben gyógyítható, visszaszorítható, mivel évezredes, évszázados szokás csak kitartó erőfeszítéssel korlátozható és szüntethető meg.
Propagandájukat a kultúra óriásai végezték korábban; gondoljunk csak a klasszikus bordalokra, opera- és operett-alkotásokra. A dohányzás szokása Kolumbus Kristóf indiánjaitól akik Amerikában kábító, bodor füstfelhőkbe burkolóztak , került át Európába és itt is domesztikálódott. Egykönnyen nem lehet tehát megszabadulnunk tőle. Ezért a törvényhozásnak kell hazánkban is közbelépnie a nem dohányzók, a környezetvédelem érdekében. Türelmes felvilágosítással, megértéssel kell a dohányzást visszaszorítani, először európai és egyesült államokbeli mértékre, majd teljes felszámolásra; bár ezt évtizedek során lehet csak elérni.
A drogok élvezetét viszont határozottan és keményen kell felszámolni. Hisz korábban egyes értelmiségi körökön kívül nem volt számottevő támogatottságuk. Itt fontos a védekezés, a felvilágosítás és a megelőzés. Mert hál' Istennek, hazánkban ez a szenvedély még nem vált általánossá és járványszerűen terjedővé. Oda kell hatni, hogy ne is legyen az !
Végezetül szólni kívánok az egészségügyi dolgozók egyre romló és bizonytalanná váló anyagi helyzetéről is.
Szabó Dezsőnek a pedagógusnyomor kapcsán mondott szavait így módosítanám: üres hassal nehéz gyógyítani. Ha úgy tetszik, operálni. A magyar társadalom becsületbeli kötelessége, hogy megoldja az egészségügyi dolgozók méltó bérezését.
A Független Kisgazdapárt mindent meg kíván tenni hazánk egészségügyének fejlesztése érdekében és sürgeti a hatékony törvényalkotást. A kormány kötelessége pedig, hogy terjesszen elő olyan törvényjavaslatokat, amelyek ebben a kérdésben az európai követelményekhez való felzárkózást, a jogharmonizációt szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)