Kökény Mihály (MSZP)

1995. szeptember 25.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ezen a mai parlamenti vitanapon bár már elhangzott , újból és újból meg kell ismételni azt a kérdést: az egészség ügye mennyiben azonos az egészségüggyel, milyen az összefüggés a magyar lakosság egészségi állapotának tragikus alakulása és a hazai egészségügyi ellátás színvonala és hatékonysága között?Sarkítottan fogalmazva: milyen mértékű az egészségpolitika felelőssége és lehetősége a magyar nép egészségének romlásában, és mennyit tehet annak javításáért?

A kérdésre adható válasz ezt az elmúlt három óra bizonyította egyáltalán nem egyszerű, és nem is mindenben magától értetődő. Sajnálom, hogy egyes ellenzéki képviselőtársaim az európai trendeket nálunk nem tekintik érvényesnek, sőt magyarázataikban néha a mese, a gyanakvás és a valóság keveredik kisebb-nagyobb csúsztatásokkal, sántító történelmi hasonlatokról nem is beszélve. Hiszen például sem tíz-, sem húszmilliárdos betegtérítésről nem született döntés.

Ami pedig a szülőotthonokat illeti, csak nagyon röviden. Ausztriától Lengyelországig és Belgiumtól Németországig ezeket az intézményeket megszüntették, mert egy szülés mindig járhat váratlan szövődménnyel, ezért azt csak kórházi osztályon lehet biztonságosan vezetni.

Az is elhangzott, hogy 1990 és '94 között mennyiben nőtt az egészségügy részesedése a GDP-ből. De azt hiszem, hogy ez nem az előző kormány érdeme, hanem sajnos alapvetően a GDP zsugorodásának a következménye volt.

Ami pedig a tisztifőorvosi állást illeti, ez csupán öt hónapja betöltetlen. Szeretném tisztelt képviselőtársaimat megnyugtatni, hogy van teljes felhatalmazással és jogkörrel rendelkező helyettes tisztifőorvos, és rövidesen megtörténik az új tisztifőorvos kinevezése.

Tisztelt Országgyűlés! Hallottuk az expozéban, és én nem szeretném ezt hosszan ismételgetni, hogy az egészség nem az egészségügyben keletkezik, és nem is ott vész el. Nem szeretnék senkivel sem számháborúba keveredni, de azért azt hiszem, az a nagyon pontos adat, amelyet a Központi Statisztika Hivatal kutatói kiszámítottak, hogy nálunk mekkora is az úgynevezett elkerülhető, azaz az egészségügyi ellátás minőségével összefüggő halálozás súlya nálunk, tehát ez a bizonyos 18 százalék, azért messze van az itt említett 50 százaléktól. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ez az arány lényegesen nagyobb, mint a nálunk gazdagabb és kedvezőbb helyzetű országokban van.

Ebből azonban többféle következtetés levonható. Először is az, hogy az egészségi állapot a gyógyítás eszközeivel csak korlátozottan javítható. Az Egyesült Államokban a koszorúér-betegség okozta halálozás csökkentésében az életmód megváltoztatása bizonyíthatóan nagyobb szerepet játszott, mint a szívműtétek terjedése.

Hamisak, tisztelt képviselőtársaim, azok az érvelések, amelyek a kórházi szerkezet korszerűsítése, a kórházi ellátás gazdaságosságának, hatékonyságának növelése, az ágyszám szükséges csökkentése, vagy éppen a kórházvezetésben történő változások kapcsán az egészségi állapot további romlását tartják fő veszélynek.

Van azonban egy fordított összefüggés, amelyről gyakran megfeledkezünk, nevezetesen, hogy az egészségi állapot lényeges javulásának a társadalmi-gazdasági feltételek stabilizálása, javítása a legfontosabb előfeltétele. Ezzel nem szeretném azt jelezni, hogy a magyar egészségügy elhárítja magától az egészségromlás minden felelősségét. A mindenkori egészségügyi kormányzat aligha tetszeleghet az ártatlanság szerepében.

(11.30)

De azért, kérem, tisztelt képviselőtársaim, a szívizominfarktus gyakoribbá válását mégsem a kardiológusok okozzák, és az egészség, betegség alapvető forrásai az egészségügyi ágazaton kívül vannak!

Sokan szóltak itt már a dohányzás kérdéséről, néhány mondattal hadd erősítsem őket is. Azért az évi 40 ezer halálesetért, amely az alkoholizmus és a dohányzás számlájára írható, ugyan nem marasztalható el az egészségügy; legfeljebb viszont azért igen, hogy nem emeli fel szavát még határozottabban és keményebben a kínálat korlátozásáért, a fogyasztásra csábító reklámok ellen. Mert az ugyan igaz, hogy az agrárgazdaságban és a kereskedelemben sok ezer ember megélhetése függ a dohány és a szesz termelésétől, a cigaretta és a pálinka forgalmazásától, igaz, hogy a kincstár tetemes bevételre tesz szert az élvezeti cikkek fogyasztói adójából, de azt hiszem, itt, ezen a vitanapon azt a kérdést fel kell tenni, hogy vajon összemérhető-e ez az előny azzal a veszteséggel, hogy ezer rendszeresen dohányzó huszonéves közül háromszázötven idő előtti elhalálozásra számíthat. És morálisan vajon elfogadható-e, tisztelt képviselőtársaim, az az álláspont, amikor a dohányos emberi jogaira hivatkozva késlekedünk a nemdohányzókat védő törvénnyel, és úgymond liberális kereskedelempolitikai felfogásunk néha berzenkedik cigaretta- és alkoholhirdetések betiltásának határozottabb érvényesítésétől? Ezek makacs ellenérdekeltségek, amelyekkel szembe kell nézni, ha a magyar halandóság csökkentésére szövetkezünk.

Ami a második következtetést illeti, csak megismétlem azt nagyon határozottan, ami itt többek részéről elhangzott. A társadalom akkor lesz egészségesebb, ha az egészséget az iskolában, a munkahelyen, sőt a pénzügypolitikában is értéknek tekintjük, és nem csak a népjóléti tárcánál.

Harmadsorban: a népjóléti tárca ugyanakkor felelősségénél, feladatkörénél fogva megkülönböztetett helyzetben van, amikor az egészséget támogató társadalompolitika összehangolásáról van szó. Azt, hogy mi történt és mi nem történt, többen elmondták. Azért hadd mondjam azt el: én nagyon fontosnak gondolom, hogy az Országos Népegészségügyi Bizottság létrejött mint egy ágazatközi koordinációs szerv; hogy WHO-modellként elfogadott környezet-egészségügyi programunk kezdődik; többen szóltak róla, hogy elindult és elkezdődött az ÁNTSZ helyzetének erősítését szolgáló intézkedések végrehajtása, és ezzel kapcsolatban rövidesen törvénymódosítást kívánunk előterjeszteni; hogy megindult a mentálhigiénés mozgalom. A foglalkozás-egészségügy és sportegészségügy sorsa pedig, tisztelt képviselőtársaim, nem a felszámolás, hanem ósdi rendszerek válnak korszerűbbé.

Azt is szeretném megjegyezni, hogy Magyarország mindazonáltal nem fordít keveset egészségvédelemre. Az egy lakosra jutó közvetlen egészségvédelmi kiadások megközelítik a WHO által ajánlott évi öt dollárt. Persze ez az összeg is jócskán elmarad a szükségletektől, felhasználása sem eléggé összehangolt és hatékony, és alig 2 százaléka az egészségügy összes ráfordításainak. Azt talán csak megjegyzem, hogy az Egyesült Államokban ez az arány 1 százalék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel nem szeretném azt mondani, hogy a hatékony egészségvédelemhez nem szükséges az orvosok, az egészségügyi dolgozók aktív részvétele, közreműködése, elkötelezettsége. Pontosan úgy van, hogy a gyógyító orvoslás és a megelőzés érdekei, értékei stratégiailag egy irányba mutatnak. Szükség van az egészségvédelem fejlesztésére az egészségügyön belül is. A gyógyító ellátás és az egészségvédelem egymásra hangolódásának jó példája például a Magyarországon most szárnyukat bontogató, egészséget támogató kórházaknak a mozgalma. Ez a kifejezés talán meghökkentő, azonban ígéretes, hiszen a beteg embernek, a kórházi dolgozónak is van egészsége, és a kórházi ápolás bizony nyitottabbá tesz az életmód-változtatásra is. Csak egy példa: a dohányzás abbahagyásának ez a lakosság által említett leggyakoribb oka és az egészségvédelem hitelességének egyik alapfeltétele, hogy az orvosok ne dohányozzanak az egészségügyi intézményekben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül röviden arról, hogy a parlamenti képviselők szerepe is kiemelkedően fontos az egészséget támogató társadalompolitikában. Az Országgyűlés és ezt számomra a mai vitanap bizonyítja az ágazatközi gondolkodásmód igazi műhelye lehet. A képviselők számára világos, hogy a lakosság egészsége a társadalmi, gazdasági fejlődés előfeltétele. Az Egészségügyi Világszervezetnek van egy kezdeményezése, ez úgy hangzik: "Parlamenti képviselők az egészségért", és tavaly Koppenhágában egy európai egészségpolitikai értekezlet javasolta ezt a mozgalmat.

Tisztelt Országgyűlés! Célszerű lenne megvizsgálni a magyar csatlakozás lehetőségét, azt hogy az ország háza miként válhatna egészséget támogató intézménnyé. A mai tárgyalás alapvetően higgadt és konstruktív hangvétele, egészségpártisága ahogy Surján László képviselőtársam említette erre alapot nyújthat.

Köszönöm szépen. (Taps.)