Pusztai Erzsébet (MDF)
DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Magam azt gondolom, hogy ez a vitanap oly sok év tudományos kutatása, a lakosság egészségi állapotát több szempontból bizonyító tudományos és vizsgálati eredményei után nem arról kell hogy szóljon, hogy vajon ilyen-e a lakosság egészségi állapota és hogy vajon ártalmas-e a dohányzás; hanem arról, hogy mi a teendője az országnak, a kormánynak, hiszen ez az ország háza, és a parlament feladata az, hogy irányítsa saját kormányát és irányítsa az országot abba az irányba, amely valódi változásokat okozhat. Nos, erről meglehetősen keveset hallottunk. Ha végignézem a benyújtott anyagokat, engem, megmondom őszintén, megdöbbentenek. A kormánypártok választási ígéreteinek, a kormány elfogadott és állítólag máig érvényben lévő kormányprogramjának ismeretében megdöbbentően gyenge és határozatlan anyagot nyújtottak be a parlament elé. Nem csodálom, hogy ilyen gyenge és határozatlan hozzáállással a kormányon belül nem tudnak igazán érvényesülni az egészségügy érdekei. Egyetlen kivételként talán a mentálhigiénés programiroda anyaga nevezhető meg, mint ahogy talán ez az egyetlen új lépés, amit az új kormány megtett, hogy létrehozta ezt az irodát, hiszen ebben konkrét programok és konkrét tevékenység található.
A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet által benyújtott öt darab, egylapos, másfél oldalas program méltatlan az intézmény nevéhez.
A kormány által benyújtott anyag nemcsak határozatlan és önmagának ellentmondó, hanem tisztességtelen is és megmondom, miért. Idézek: "A rendszerváltozás utáni első kormányzati ciklus sem hozott érdemi áttörést az egészségszemléletben. Az egészségügyi kormányzat az egészségügyi ellátás, azon belül is a finanszírozási rendszer átalakítására helyezte a fő hangsúlyt, a prevenció ismét csak jelszó maradt. És ezek után következik '94."
Nos, képviselőtársaim, ismertetem önökkel azokat a tényeket, amelyek megcáfolják ezt a "jelszó" kifejezést. Tehát: mi történt az elmúlt négy évben? 1991-ben a népjóléti kormányzat első törvényeként megszületett a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló törvény, megerősítve azt a hálózatot, amelyik önök szerint is a vezetője kell hogy legyen a népegészségügy programjainak. A háziorvosi ellátás megerősítése '92-ben történt. Bár erre azt mondhatják, hogy ez gyógyítás, de a tények nem csak ezt bizonyítják. Hiszen ha a Népjóléti Minisztérium lekérte volna a KSH-ból a halálozási statisztikát '94-re vonatkozóan, akkor azt is elmondhatta volna, hogy ez az első év, amikor egyértelműen javultak a halálozási mutatók!
Képviselőtársaim, ismerve az egészségügyi rendszer működését, én ezt egyetlenegy dologgal hozom nagyon szoros összefüggésbe: a háziorvosi hálózat megerősítésével, azzal, hogy nincsenek üres körzetek, és a háziorvosok lényegesen jobban figyelnek a betegeikre. Két év elegendő volt ahhoz, hogy valamelyes javulás kimutatható legyen!
Képviselőtársaim! 570 tornaterem épült ebben az országban! Jelszó ez? Mikor volt ehhez hasonló Magyarországon? És miért nem folytatják ezt a programot?
(11.40)
Beszélni az egészséges életmódról, a mozgás fontosságáról rendkívül kényelmes. De miért nem építenek? Vajon 570 tornaterem felépítése egy országban nem megelőzés, nem egészségvédelem? Négyszáz kilométer kerékpárút épült fel. Az ivóvízprogram gyakorlatilag befejeződött ebben az országban az elmúlt négy év alatt; érdekes módon, ez a program most még célként tűzi ki.
Elkészült az egészségfejlesztési program amelyről érvényes kormányhatározat van, erről Surján képviselőtársam már beszélt az ezredfordulóig. Gyanítom, kormánypárti képviselőtársaim valószínűleg nem ismerik, nem nagyon tudnak róla, mert többen mondták, hogy még nem is látták. Egészen konkrét programokat tartalmaz. Vajon miért nem folytatódik, miért kell újat kitalálni, miért kell átírni? Lehet rajta módosítani, de egyszer talán már végre dolgozni kellene. Öt nemzeti célt, tíz nemzeti feladatot, húsz nemzeti programot tartalmaz, ezekből már talán el lehetett volna indulni, legalább egy úton.
A parlament előtt volt az Egészségfejlesztési Alapról szóló törvény, amit a kormányváltás miatt visszavontak. Ez az anyag most óhajként megfogalmazza, hogy milyen jó lenne, ha a káros fogyasztási termékek adójából vissza lehetne valamit forgatni. Kérem, rendkívül egyszerű: vegyék ki a fiókból ezt a törvényjavaslatot és nyújtsák be a parlament elé. Erre másfél év alatt nem volt idejük! Miért nem tesznek is valamit a beszéd helyett?
Elkészült s a humánpolitikai kabinet jóváhagyta a nemzeti mozgásprogram koncepciója. Ennek alapján elindult a munka. Mostanában nem hallok róla. Lehet persze óhajként megfogalmazni, hogy mozogjanak többet az emberek, de talán mégis csak ki kéne alakítani ezt a programot, amelyik a munkahelyektől a lakóhelyeken keresztül az iskolákig építette volna föl a mozgásra ösztönzés legkülönfélébb módszereit.
Dolgoztunk az egészségtan tantárgy követelményrendszerén. Most látom a nemzeti alaptantervet, eléggé elhűlten látom, és eléggé döbbenten nézem, hogy miket találunk benne. Az egészségtan tantárgy lényegesen több lett volna, mint felvilágosító előadások tartása különféle káros ártalmakról. Itt nevelésre lenne szükség! Nem tudom, hol tart ez a munka, de egyben biztos vagyok: egy olyan országban, ahol az egészségnevelés ilyen hosszú ideig kimaradt az iskolák programjából, az úgynevezett láthatatlan tanterv bevezetése egyfelől túl sokáig tart, másfelől túl későn ér el eredményt. Igenis, egészségtan tantárgyra lenne szükség átmeneti ideig, hiszen az iskolákban még a tanárok szemléletét is alakítani kell.
Kész volt a fogászati ellátás reformprogramja, amely a fogmegtartás támogatásával változtatta volna meg a fogászati finanszírozást. Nos, önök nem ezt tették, pedig a megelőzéshez ez is hozzátartozik. Ezt a programot is lehetett volna alakítani a jelenlegi helyzethez.
A baleseti és foglalkozás-egészségügyi biztosítás koncepciója is elkészült. E biztosításon keresztül lehetne, lehetett volna kedvezményezni a munkaadókat, akik a dolgozókat támogató alkohol- és drogellenes, valamint mentálhigiénés programokat indítanak. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi szolgálat szétverése folyik. Nekem az a véleményem, hogy ennek a kormánynak ez lesz az egyik legnagyobb bűne, mert a megelőzés egyik legfontosabb frontvonala a foglalkozás-egészségügyi szolgálat. Ha önök az orvost kiszolgáltatják a munkaadónak, akkor az orvos nem fog fellépni a dolgozók érdekében a munkaadó ellen. Ezt már nagyon sokszor elmondtam, de úgy látom, a helyzet nem változik.
Megkérdezhetjük, hogy mit tesznek önök most. Jó néhány pontban egészen pontosan kilenc pontban soroltam, hogy mi történt eddig. Azt hiszem, elég konkrét dolgokat említettem.
Miért nem folytatják a megkezdett programot saját kormányprogramjukkal ellentétben? Miért születnek szakmailag megalapozatlan döntések, melyekkel működő rendszereket vernek szét? Úgy viselkedik a kormány, mint a rosszul képzett orvos, aki a laboratóriumi leletet kezeli, megállapítja, hogy javult a vércukor csak közben a beteg meghal. Nem lehet egyedül a pénzügyi mutatókat szem előtt tartani! Mert addig kezelik az országot, míg az egészségügyi ellátórendszerek tönkremennek. És ha a további terveket hallgatja az ember, akkor még dermedtebben áll.
Bár a miniszterelnök szerint a kormányprogram érvényben van, mégis az ellenkezőjét teszik. A megelőzés fontosságát hangoztatják, majd megvonják az egészségvédelemre szánt pénzek felét. Azt emlegetik, hogy a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat milyen fontos, majd a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat költségvetését csökkentik. Hangoztatják a megelőzés fontosságát, de megszüntetik a várandóssági pótlékot, amely lehetőséget teremt a várandós anyának arra, hogy a terhessége alatt valamivel több pénze legyen az egészséges életmódra.
Az anyasági ellátások drasztikus csökkentésének terve az Alkotmánybíróság jóvoltából egyelőre felfüggesztődött, de vajon megvizsgálták-e önök, hogy mentálhigiénés szempontból mit jelent az, hogy gyerekek tömegeit csecsemőként újra közintézményekbe kényszerítik, ahol soha nem érhet el olyan pszichés fejlődést, mint a saját édesanyja mellett. Ez is mentálhigiéne uraim, bár nem úgy néz ki.
Az ifjúsági és iskolaorvosi, védőnői hálózat szintén a megelőzés frontvonala. A védőnői hálózatról nem sokat hallunk, bár megjelent a védőnői rendelet amely a mi időnk alatt már meglehetősen előkészített állapotban volt , ám a védőnői munka finanszírozásáról, például az iskolaegészségügyi tevékenységéről, valamint a közlekedési költségek térítéséről egyetlen szó nincs. S most még olyan hírt is hallunk, hogy esetleg az ifjúsági és iskolaorvosi hálózat is felszámolódhat. A sportorvosi hálózat szintén a felszámolás útján jár, pedig az iskolai versenyzés, az ifjúsági versenyzés sportorvosi vizsgálata nagyon sok későbbi komplikációt előzött meg.
A rehabilitációról már szinte szólni sem kell, hiszen ez az anyag is emlegeti a rehabilitáció fontosságát, majd ezek után a szanatóriumi kezelést. Az akut megbetegedés után egy évvel még rehabilitál, de aki krónikus beteg és időnkénti rehabilitációra van szüksége, az már csak súlyos tízezrekért juthat el szanatóriumba.
A kórházak bezárásával egyáltalán nem az a baj, hogy megtörténik, nem a tény, hanem az, hogy szakmailag tökéletesen megalapozatlan. Hónapok óta nem tudják megmagyarázni, hogy miért azt és pont azt a kórházat akarják bezárni, hogy mik azok a szakmai alapelvek, amelyekből kiindulva döntenek. A szülőotthonokkal kapcsolatban is ez a fő gond. Mert elfogadom, lehet olyan szülőotthon, amelynek a környezetében lényegesen magasabb színvonalú ellátás van. De megismétlem: olyan területen, ahol nagy távolságra nincs kórház, a szülőotthon bezárása egyértelműen az ellátás romlását fogja előidézni. Arról nem beszélve, hogy tájékoztatom a minisztériumot a nyugati országokban másfajta szülésvezetési módszereket is modernnek tartanak, nemcsak a műtőközeli és kórházi szülésvezetést. Talán nem ártana informálódni ezekről is.
Tisztelt távol lévő Miniszterelnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr, aki szintén távol van! Jó lenne, ha tudnák, hogy a társadalom legalább olyan bonyolult szervezet, mint az ember. Életfontosságú szervrendszerek működnek benne, amelyek működését nem lehet átmeneti stabilizációs célból felfüggeszteni, mert akkor elpusztul a szervezet. Kérem, ne a laboratóriumi leletekben gondolkozzanak, hanem társadalomban és a társadalom jövőjében is. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)