Semjén Zsolt (KDNP)
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A tisztelt Háznak és a kormánynak megfontolásra ajánljuk a konstruktivitás jegyében konkrét, pontokba szedett jobbító javaslatainkat.Miután jogállamban vagyunk, haladéktalanul végre kell hajtani a népesedéspolitikai, egészségmegőrzési érvényes kormányhatározatokat. Meg kell erősíteni az ÁNTSZ-t, szakmailag, pénzügyileg, szervezetileg. Be kell nyújtani a parlamentnek a Boross-kormány által elfogadott törvényjavaslatot, amely az alkohol és dohányipari termékek fogyasztási adójából 2 százalékpontot az egészségvédelmi alapba juttat. Fel kell állítani egy vizsgálóbizottságot a világbanki kölcsön kivizsgálására. Készüljön jelentés arról, hogy miért áll a kölcsön felhasználása, és ami megvalósult, hogyan viszonyul az eredeti célkitűzéshez. A népjóléti miniszter számoljon be a külföldi kölcsönök, segélyek felhasználásáról. Arról, hogy mennyi jutott a „szakértők” zsebébe, és mennyi volt a tényleges felhasználás a magyar egészségügyben. Szűnjön meg az ágazat közpénzeinek profitorientált szervezetek általi megkurtítása.
Vegye elő a Horn-kormány az Antall-kormány döntését a diplomás nővérképzésről. Az ápolás legyen önálló diszciplina, az ápoló megbecsült mind szakmailag, mind anyagilag. Készüljön számon kérhető program a nővérek anyagi előmenetelére. Kerüljön elismerésre az orvosok tudásának értéke, annak megújítása az adórendszeren keresztül is. Az orvosok többségükben ne legyenek alkalmazottak, hanem magánorvosok. Legyen valódi érdekegyeztetés, ahol meghatározó szerepet töltenek be a köztestületek, a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Gyógyszerészeti Kamara.
A beteg nem tárgya, hanem alanya az egészségügynek. A kormány, ígéretéhez híven, dolgozza ki a betegjogokat és törvényjavaslat formájában nyújtsa be a parlamentnek. Folytatódjon az egészségügy reformja. Szűnjön meg az ágyszám-póker, az ágyszám központi diktátuma.
Legyen normatív, kiszámítható, szakmailag kompetens és a nemzetközi gyakorlatban kipróbált teljesítmény-finanszírozás. Dolgozzon ki a kormány a szakma és a lakosság számára világos, kiszámítható és számon kérhető gyógyszerpolitikát, amely nem zúdít felesleges terheket az éppen betegségben szenvedő biztosítottak nyakába.
Építsen a kormány az orvosegyetemek szellemi bázisára a magyar egészségügy megújításában. Kezdődjön meg végre az egészségügy és a szociálpolitika együttes kezelése a kormányban és a minisztériumban. A Népjóléti Minisztérium ne legyen a Pénzügyminisztérium egyik főosztálya.
Szakmailag és etikailag tiszta emberek kerüljenek felső posztokra, szűnjön meg a klientúra kiépítése.
Az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás költségvetésének parlamenti elfogadása előzze meg az állami költségvetés elfogadását, amint azt az államháztartási törvény előírja és nem utolsósorban a józan ész megköveteli; hogy ne mindig az egészségügy legyen az állami költségvetés megkurtításának vesztese.
Az egészség problémája és az egészségügy ne csak szavakban legyen prioritás. Minden törvényjavaslat, minden kormány-előterjesztés hatásvizsgálatban térjen ki arra, hogy életbeléptetése milyen következménnyel jár a lakosság egészségi állapotára.
Tisztelt Ház! A statisztikák alapján bárki láthatja, hogy az életesélyek minden szocialista országban sokkal rosszabbak voltak, mint a más tekintetben hasonló, nem szocialista országokban. Tehát a létező szocializmusnak nevezett államkapitalizmust minden egyes polgár, szó szerint, a saját és szerettei életével fizette meg.
Mi, kereszténydemokraták, konokul reménykedők vagyunk, és a noha csak számbelileg szocialista dominanciájú kormánytól, választási programjuk alapján reméltük, hogyha máshol nem is, de az egészségügy és szociálpolitika területén megpróbálnak a már lerakott alapra tovább építeni, legalább a már felépítettet nem rombolják le. Csalódtunk, de csalódott az ország önökre szavazó része is. A Szocialista Párt a választók bizalmát és az abszolút többség lehetőségét eltékozolva elveszítette, pontosabban úgy tűnik feladta létezése értelmét, a szociális tartalmat.
Barankovics István, aki inkább feloszlatta győztes pártját, semmint hogy elvtelen koalícióra lépjen, mondotta: "Nincs nép, amely nagy eszmék nélkül felemelkedhetne". Önök nem tudtak reális, nagy eszmét adni. Önök nem tudtak jövőképet adni. Önök nem tudtak a holnaphoz hitet adni. Önök nem tudnak amint ez országlásukból kiderült , megalapozott reményt nyújtani. Önök az országnak nem jelentenek jövőt. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)