Házas József (MSZP)
DR. HÁZAS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma hazánkban a lakosság életesélyét a genetikai adottságokon és a kialakult szokásokon kívül döntően a környezeti tényezők határozzák meg. Bizonyos helyzetekben Magyarországon a lakóhely és a mesterséges környezet az egészség és az élet szempontjából fontosabb, mint az egészségügy aktuális színvonala.Ismert, hogy az elmúlt két évtizedben az emberi tevékenység következtében milyen kedvezőtlen környezeti változások történtek. A közel félszáz kipusztult növény- és állatfaj, az ezernél több veszélyeztetett faj jól jelzi az ártalom nagyságát. A tény pedig, hogy a lakosság csaknem felének egészségét károsítják a környezetszennyező anyagok, szükségessé teszi, hogy felhívjuk a figyelmet a környezet-egészségügy jelentőségére.
Sajnálatos, hogy a társadalom milyen mértékben érzéketlen a környezeti problémák iránt, és a divatos félelmek a kullancsoktól, AIDS-től melyeknek jelentőségét nem kívánom megkérdőjelezni , elvonják a figyelmet a több millió ember egészségét veszélyeztető levegő-, víz-, talajszennyező ártalmak megszüntetésének szükségességéről, amelyek pedig az emberiség fennmaradását is veszélyeztethetik. Hogy a lakóhely, a mesterséges környezet milyen mértékben befolyásolhatja az életesélyeket, az világosan látható a városi és a kistelepüléseken lakók akut életveszélyben való ellátásának lehetőségei között. A telefon, az utak, a közlekedési viszonyok, egyszóval az infrastruktúra hiányosságai eleve tragikus hátrányt jelentenek a nem városi lakosoknak az orvoshoz jutás idejét összehasonlítva. Így a mortalitás sok esetben a környezet által meghatározott.
Az Országos Közegészségügyi Intézet és az ÁNTSZ hálózata által végzett vizsgálatok, amelyek a gyermekek légszennyezettség miatti megbetegedéseit kutatták, azt bizonyítják, hogy a megengedett emissziós értékek egyharmada is már egészségkárosító hatású lehet.
Felmerül a kérdés: kinek a dolga, kinek a felelőssége ezen helyzet megváltoztatása?
(12.30)
Képes-e az egészségügy egymagában a problémák megoldására? A válasz egyértelmű: nem. Mi, orvosok és a társadalomegészségüggyel foglalkozó szakemberek számtalanszor megfogalmaztuk, hogy a mindenkire vonatkozó szemléletváltozás nélkül nem várható javulás szomorú statisztikai adatainkban. A felelősség közös: a törvényhozó, a törvényt alkalmazó és az egyén egyaránt el kell hogy jusson oda, hogy felelősséget vállaljon a riasztó helyzet megváltoztatásáért.
A kormány, hogy megteremtse a feltételeket a különböző ágazatok összehangolásával a környezet humanizálásáért;
- rövid távú gazdasági érdekek miatt ne maradjanak ki a beruházások átadása előtt a környezetvédő berendezések, az autópályák mentén a zajvédő falak, a katalizátor nélküli gépjárművek, a szennyező anyagokat okádó ipari üzemek ne károsítsák a levegő tisztaságát;
- adó- és árpolitikával befolyásolja a környezetbarát technológiák elterjedését, a korszerű, egészséges táplálkozás hozzáférhetőségét;
- mérsékelje a különbségeket az elmaradt infrastruktúrájú települések és a fejlett régiók között.
A parlament, hogy a nyilvánosság előtt tárja fel a parciális érdekek érvényesítőinek szándékát, és alkossa meg azokat a törvényeket, amelyek biztosítják a nagy többség egészségének védelmét.
A harmadik tényező az egyén. Az egyén, akiben tudatosítani kellene, hogy az egészség semmihez nem hasonlítható érték. A mozgás, a táplálkozás megváltoztatása, a káros szokások elhagyása segíthet az egészség megőrzésében. Pár hete az egyik irodalmi folyóiratunkban egy társadalmi jelenségekre érzékeny, népszerű írótól olvastam a Balaton-átúszók tömegéről, akik életkortól, foglalkozástól, társadalmi helyzettől függetlenül olyan életformát választottak, amellyel az egészségüket óvják. Nemcsak a túlsúlyosak, a mértéktelenül dohányzók, a rengeteg alkoholt fogyasztók országa vagyunk; van egy másik Magyarország is, ahol az igazi értékek számítanak. Ennek az életformának kell nagyobb propagandát biztosítani, ha "a szennyező fizet" elv alapján beszedett összegeket prevencióra, egészségügyi és környezetpropagandára fordítjuk, nagyon jó ügyet szolgálunk.
Tisztelt Országgyűlés! A választási időszakban több fórumon vettem részt, ahol a jelen lévő pártok programja közül az egészségügyi elképzelések álltak legközelebb egymáshoz. Ma mindannyian, akik az egészségügyi vitanapon részt veszünk, úgy hiszem, nemzeti ügynek tekintjük a lakosság egészségi állapotát és a szándékaink közösek, még ha sokszor úgy is tűnik, mintha nem egy nyelven beszélnénk.
Hogy a mai vitanap elérje a célját és ne csak gőzkiengedő alkalom legyen, egy közösen megalkotott országgyűlési határozat felgyorsíthatja azt a munkát, amely kedvezőtlen jelenségek megszüntetése céljából megindult. Legértékesebb erőforrásunk megóvása csak az összes mértékadó politikai erő, a civil szervezetek és a közigazgatás összefogásával biztosítható.
Köszönöm. (Taps.)