Szőllősi Istvánné (MSZP)
SZŐLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen az iskolákkal kapcsolatos kérdéskörről fogok szólni.Az iskolákkal kapcsolatosan szóvá kell tennem mindjárt az elején, hogy a tananyagok összeállításának sürgető időszakában az ifjúság életmódjával foglalkozó minisztériumi segítség vajmi kevéssé látszik. Az iskolaigazgató kollégák a megmondhatói, hogy hányféle ajánlás és programjavaslat érkezik a szenvedélybetegségekkel kapcsolatosan egy-egy iskolába, eltérő bánásmódot igénylő tanulók dolgába hányan és hányféleképpen szólnak bele. A Népjóléti Minisztériumból, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézettől, az országos és kerületi rendőr-főkapitányságtól, az alapítványoktól, az Orvosi Továbbképző Intézettől, a drogambulanciáktól, a különféle mozgalmaktól, egyesületektől rengeteg megelőző program lepi meg az iskolákat. Ki a drogot, ki az alkoholt, ki a cigarettát, ki az AIDS-et állítja a központba. Az egyik ki akarja tiltani a cigarettázó tanárt az iskolából, a másik a diákfelvilágosítást propagálja, a harmadik rendőrökkel ismerteti meg a gyerekeket és a szülőket, a negyedik az utcán gyűjti a csoportos foglalkozásokhoz az adatokat és így tovább.
(13.00)
Mindezekkel a dolgokkal egyidőben a nemzeti alaptanterv, a helyi tanterv korszerű elkészítése most a legfőbb és a közös gond. A diákok hol túl sok, hol túl kevés egyoldalú tananyagot kapnak. Most emellé különféle szociális és gazdasági jellegű feladatok megoldatlansága is járul és sokasodik. És ha nem is panaszkodva, de tényszerűen a katonák a megmondhatói, hogy a fiatalok mintegy 10-30, egyesek szerint 35 százalékban különféle okok miatt nem alkalmasak a sorkatonai szolgálat ellátására.
Az iskolákhoz érkező ezen sokféle javaslatokból nyilvánvaló, hogy a kérdésnek csak egy része tartozik az egészségügyre. Sokkal inkább más természetű problémákról van szó: jogi, szociális, gazdasági kérdésekről, személyi érettséggel, életvezetéssel, életmóddal összefüggő kérdésekről, egyszóval olyanokról, amelyek míg diákok vannak az iskolarendszerhez tartozó nevelési kérdésekként jelennek meg.
Ebben a nevelési feladatdömpingben benne van a diák egészséges életmódja, helyes szociális érzületének alakulása, önismeretre, elkötelezettségre, felelősségvállalásra való nevelése. De benne van a tanár élete, mintája, emberi környezete is.
Egyes adatok szerint a kábítószerrel kapcsolatos gondok az utolsó öt évben ugrásszerűen emelkedtek, és mára eljutottunk abba a kétségbeejtő helyzetbe, hogy az iskolában a tanárok újként hallanak ezekről a dolgokról, újként hallanak arról, aminek pedig a megelőzésére kellene vállalkozniuk. De az azért még sincs rendjén, hogy a tanár esetenként kevesebbet tud a kábítószerről, mint a saját diákjai. Jogos persze a dolog, ha a tanár hasonló korú, mint én, hiszen az egyetemeken, főiskolákon ilyesmit mi nem tanultunk.
Hál' istennek létezik már posztgraduális képzésre vonatkozó szándék, néhány helyen tartanak speciális egyetemi kollégiumokat, van már megelőző iskolai különfoglalkozás. Ezeket mind az élet kényszerítette ki, de ez bizony mind kevés. Persze a dolog több tárcát is érint, és ez természetes, mert a probléma is többoldalú, akárcsak az élet. Ha az egyik oldalról nézem, a drogkérdés az önkormányzathoz tartozó kérdés, és mint ilyen, belügyi, ha a büntetés-végrehajtást nézem, akkor igazságügyi, ha pedig az áldozatait nézem ennek a kérdésnek, akkor jórészt egészségügyi kérdés. Ebből is kiderül, hogy ami e kérdéskörhöz tartozik, az ilyen értelemben nem mindig és nem kizárólag tárcaközi. Maga az élet tehát tárcaközi, ám ha úgy tetszik, a gyerek nevelése gyakran egy tárcát a családi tárcát érint.
Ezt félretéve azt gondolom, mégis fontos, hogy ebben a kérdésben egy tárca felelősségét külön is hangsúlyozzuk, mégpedig a Művelődési és Közoktatási Minisztériumét. Van kormányprogram és van működési hatásköri elosztás. Az oktatás gondjainak és az iskolai nevelés feladatainak ellátását a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kapta meg, és ha jól tudom, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak van is igen színvonalas integrált, prevenciós programja, amely a tanügy egészére kiterjed, sőt a rendőrséggel és a fegyintézetekkel is van kapcsolata és kapcsolódási pontja.
A minap, amikor dr. Csehák Judit a szociális és egészségügyi bizottság szervezésében nyílt napot tartott, hogy a sokféle kezdeményezés napvilágra kerüljön, a képzésben látta és a részvevők is ebben látták a megoldás egyik fontos pontját. Egyesületek, alapítványok, önkéntes feladatvállalók egész sora érzi, hogy cselekedni kell. Jelentős döntéseket kell hozni a magyar oktatásügyben ezen kérdések kapcsán is. A közreműködők széles köre nyilatkozik egymás előtt és után, egymást érik a konferenciák ebben a tárgykörben.
Én innen kérem, hogy az iskolarendszerért felelős tárca tárja szélesre ez irányú kezdeményezéseit, és valamilyen formában tegye lehetővé, hogy programjába minden érdekelt bekapcsolódhasson, és az iskolák ne megszenvedői és elszenvedői legyenek egy újabb kórnak, amit például a kábítószer jelent, hanem felelős helyei legyenek a nevelésnek, amint azt a szülők joggal el is várják. Az iskolák mellett szakmai segítők gyülekezzenek, az iskolák egymástól vegyék át a jónak látott modelleket, de tegyék ezt professzionális háttérrel, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium adta megalapozott iskolai lehetőségekkel és eszközökkel.
A feladatok nagysága miatt jó, hogy számos kezdeményezés indult és sokan keresik a megoldásokat. Ugyanakkor le kell szögezni, az államigazgatás feladata, hogy segítse a sokféle tevékenység szintézisét. Ha az iskolák vezetői megtapasztalják, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak ebben jó szándéka van, akkor várható, hogy mindegyik kezdeményezés kiteljesedik és gazdagítja a másikat.
Nyomatékosan kérem tehát a nevelés, oktatás, képzés felelősét, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot: erősítse fel prevenciós programját, ismertesse meg másokkal is a bekapcsolódás lehetőségét. Nem mozgalmat és nem kampányt kell indítani az iskolákban, hanem a megelőzés szakmai becsületét kell megerősíteni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)