Avarkeszi Dezső (MSZP)
DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai politikai vitanapon sok minden elhangzott az ország egészségi állapotáról. Az adatok, a tények elkeserítőek, a valóság így csokorba gyűjtve kétségbeejtő, és ha nem teszünk semmit, nem túl hosszú időn belül tragikus következményekre számíthatunk. Az egészség az örökletes tényezőkön túlmenően elsősorban a társadalmi hatások és az életmód függvénye. Az egészségügyi ellátás, a gyógyítás színvonala, bár nem elhanyagolható, e téren csak másodlagos. Az infrastruktúra fejlettsége, illetve fejletlensége, a helytelen táplálkozási szokások és lehetőségek, a dohányzás, az alkoholizmus elterjedtsége, a fizikai aktivitás hiánya, a testkulturális értékek alábecsülése azok a meghatározó tényezők, amelyek a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek. Éppen ezért engedjék meg, hogy látszólag a témától eltérő, de azzal mégis szorosan összefüggő két kérdéssel foglalkozzam.
Ezek közül az egyik az oktatás. Felmérések bizonyítják, hogy a 3-6 éves, óvodás korú korosztály egészségi állapota, fittsége állja a nemzetközi összehasonlítást. A lemaradás az iskolában kezdődik, és éppen a 6-10 évesek körében a legnagyobb fokú. Ha nem tudjuk elérni, hogy a közoktatásban a testi nevelést a szellemi neveléssel egyenrangú kérdésként kezeljék; ha nem tudjuk biztosítani az iskolákban az életkornak megfelelő mértékű és színvonalú testedzést; ha nem fordítunk kellő figyelmet a diáksport működtetésére, akkor folytatódik a romló tendencia: ifjúságunk egészsége, fizikai teljesítőképessége az ezredfordulót követően kritikus helyzetbe kerül.
(13.10)
Igen sajnálatos és az elfogadott kormányprogrammal sem összeegyeztethető az iskolai tornaterem-építési program, illetve az ezzel kapcsolatos céltámogatási rendszer felfüggesztése. Egy sikeres és hosszabb távon feltétlenül megtérülő beruházási koncepció szakadt meg ezzel, amely arra lett hivatott, hogy némileg pótolja a hiányzó iskolai sportlétesítményeket.
A másik kérdés a sport és az egészségügy, pontosabban annak egyik speciális területe, a sportegészségügy. A sport önmagában is a megelőzést szolgálja. Nem szorul bizonyításra, hogy a mozgásszegény életmód mellett a fizikai aktivitásnak, a rendszeres testedzésnek milyen fontos szerepe van az egészség megőrzésében. Feltétlenül szükséges azonban a sportolni kezdők és a sportolók rendszeres orvosi vizsgálata. A ma még jól működő sportorvosi hálózat felszámolása, a sportegészségügyi szűrés ingyenességének megvonása később lemérhető, súlyos károkat okozna. Pedig a rendszer működtetése 200 millió forintos költségkihatást sem jelent. A sport és az egészség témakörébe tartozik azoknak a sportszervezeteknek a támogatása, amelyek ma még több mint egy millió fiatal és felnőtt rendszeres sportolási, testedzési lehetőségét biztosítják.
Itt engedjenek meg egy elfogult kitérőt:
Sokan élesen szembe állítják egymással a versenysportot és a tömegsportot ma is elhangzottak hasonló vélemények. Szűkebb hazámban, Csepelen működik egy sportegyesület, a Csepel SC, amely amellett, hogy élsportolói ebben az évben világra szóló eredményeket értek el, több ezer fiatalnak ad rendszeres sportolási lehetőséget. A civil szféra e szervezetei nélkül sehol Európában nincs szervezett sportélet, nincs rendszeres testedzés. Ha támogatjuk és ösztönözzük tevékenységüket, tisztességgel teszik a dolgukat. Ha sorsukra hagyjuk őket, elsorvadnak, megszűnnek. Ezért halaszthatatlan finanszírozásuk újragondolása, átalakítása és mielőbbi rendezése. Úgy gondolom, hogy amennyiben az egészséget ilyen összetett fogalomként fogjuk fel, az egyéb tényezők mellett az általam felvetettek sem tekinthetők hiábavalónak.
Összefoglalva tehát javaslom a tisztelt Országgyűlésnek, hogy közoktatásunk és felsőoktatásunk rendszerében a testi nevelés súlya és szerepe, feltételeinek biztosítása legyen egyenértékű a szellem nevelésével. A testnevelést és a sportot az egészséges életmód egyik fontos összetevőjeként ismerjük el, és a testedzéshez való alkotmányban biztosított jog gyakorlásának garanciáit, beleértve a sportfinanszírozás megoldását is, mielőbb törvényi szinten szabályozzuk. Találjunk megoldást a sportegészségügy mindenki számára elfogadható megmentéséhez. Hiszen ha Európába tartunk, egyikünknek sem mindegy, hogy ki jut el oda: a mai egészségében megrendült nemzet, vagy szellemileg és testileg képzett, kiművelt emberek sokasága. Én az utóbbira szavaznék. (Taps az MSZP padsoraiból.)