Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mivel meglehetősen későre jár az idő, ígérem, megpróbálom rövidre összefogni a mondandómat, már csak azért is, mert nagyszerű beszédek hangzottak el az enyém előtt, nyilván sokkal jobbak is, mint amilyet én most elő fogok adni. Kicsit úgy érzem magam, mint a kalászszedő a kombájn után: minden értékes szemet learattak már előttem, nekem csak a tört kalász jut. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azzal kell kezdenem, egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezt a törvényt az Országgyűlés hátrányos helyzetbe taszította volna azáltal, hogy nem támogatta a kivételes tárgyalását. Sőt, úgy gondolom, ezzel éppen ellentétes a helyzet: az Országgyűlés azáltal, hogy nem kivételesen tárgyalja ezt a törvényt, nagyobb figyelmet és nagyobb érdeklődést tanúsít a törvényjavaslattal szemben. Állandó gondot és problémát okoz az, hogy azok az érdekképviseletek, amelyek egy kivételes törvény tárgyalásában érintettek, úgy érzik, hogy a törvény tárgyalása során nem kaptak kellő lehetőséget arra, hogy érveiket és szempontjaikat előadják, hogy módosító javaslataikat megfogalmazzák, és kellő idő álljon a rendelkezésükre, hogy a módosító javaslataik mellett idegen szó, de már mindannyian ismerjük: lobbyzzanak.
E törvényjavaslat kivételes tárgyalásának elvetése mellett az is fontos szempont volt, hogy a törvényjavaslat alapvető jogokat érint, hiszen kötelező tagságot ír elő azok számára, akik állat-egészségügyi szolgáltató tevékenységet, magyarán állatorvosi praxist szeretnének folytatni. Meggyőződésünk, hogy ilyen alapvető jogokat érintő kérdéseket mint például azt, hogy valaki valamilyen foglalkozási tevékenységet csak bizonyos szervezeti keretek között végezhessen nem szabad kivételes eljárásban tárgyalni. Az előző parlamenti ciklusban az ellenzéki pártok egyetértettek abban, hogy alapvető jogokat érintő törvényjavaslatokat nem szabad kivételes eljárásban tárgyalni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat célul tűzi ki az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációt. Ez helyes elgondolás, rendkívül sok más területen is szükség van erre. Ez a négy törvény jelentős előrelépés lesz majd ezen a területen, azonban folyamatosan fel kell hívni a figyelmet arra, hogy bizony, Magyarországnak még e törvényeken kívül is jelentős tennivalója van ezen a területen.
Fontos megjegyezni, hogy az állategészségügy területén az Európai Unióhoz való csatlakozás nem csupán jogszabályi feltételekkel érhető el, sőt, talán ezzel a legkevésbé, hiszen ezeket a jogszabályi előírásokat valamilyen módon teljesíteni kell, és ez bizony, ma Magyarországon igen jelentős nehézségekbe ütközik, főleg azért, mert az állat-egészségügyi szolgáltatások állami finanszírozása az ismert okok miatt nehéz helyzetbe került. Különösen rossz néven vettük azt, hogy az 1995. évi pótköltségvetésben az állat-egészségügyi szakszolgáltatások állami támogatására fordítható összeget a kormányzat csökkentette. Megítélésünk szerint nem csupán jogszabályi feltétele van annak, hogy olyan magas szintű állat-egészségügyi szolgáltatás legyen Magyarországon, ami lehetővé teszi azt, hogy a magyar állat-egészségügyi helyzet megfeleljen az Európai Unió tagjaival szemben támasztott elvárásoknak.
A másik dolog, amelyről röviden szeretnék beszélni, az azt a kérdést érinti, hogy vajon helyes-e a kötelező tagság előírása abban a formában, ahogy ez ma több esetben gyakorlattá vált Magyarországon. Én meglehetősen kétesnek tartom a kötelező tagsággal működő szervezetekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat, hiszen az Országgyűlés mindig megfogalmazza, hogy azért szükséges valamely köztestületet kötelező tagsággal megalakítani, mert az állam ezeknek a köztestületeknek fontos feladatokat fog átadni, abból a célból, hogy ezek a köztestületek állami feladatokat vállalhassanak át. Azonban a tapasztalat éppen az, hogy ezek a testületek sajnos még nem kapták meg azokat a jogosítványokat, amelyeket meg kellene hogy kapjanak, és bizony minden egyes esetben, amikor újabb és újabb javaslatokkal áll elő a kormányzat a tekintetben, hogy újabb kötelező tagsággal létrejövő szervezeteket kellene alakítani, akkor felmerül, hogy vajon az eddigi tapasztalatok alapján helyes-e újabb ilyen testületeket létrehozni, hiszen az érintettek azt látják, hogy ezek a testületek tagdíjakat szednek, ezek a testületek egy bizonyos apparátust kell hogy működtessenek gyakran párhuzamosan az állami apparátussal , közben pedig ezek a testületek nem kapnak az államtól jelentős jogkört.
Ezért azt kérem és remélem , hogy a közeljövőben lesz mód és lehetőség arra, hogy a köztestületek számára az állami hatáskörökből jelentős mennyiséget átadjon a kormányzat, és ilyen módon a köztestületekkel szembeni állampolgári bizalmat erősítse.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)