Bernáth Varga Balázs (FKGP)
DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A ma napirenden lévő téma már hosszabb idő óta lebeg a magyar parlament előtt annak ellenére, hogy eléggé kis terjedelmű ez a törvényjavaslat. Fontosságát nem vitatom, hisz képviselőtársaim is két oldalról közelítették meg e törvényjavaslatot. Mégpedig egyrészt szakmai szempontból a természetvédelem szempontjából, másrészt pedig egy tulajdonosi szemszögből közelítették meg hozzászólásaikban, nyilatkozataikban itt, a magyar parlamentben. Arra számítottam, hogy miután e törvényjavaslatot hosszabb idő óta nem vitattuk, talán az előterjesztő átgondolja és bizonyos kérdésekben visszakéri módosításra, átdolgozásra ezt a törvényjavaslatot. Miután ez nem történt meg, legyen szabad egy-két gondolatot elmondanom, megfogalmazni aggályaimat e törvényjavaslattal kapcsolatban.Mindenekelőtt úgy ítélem meg, hogy a törvény tartalmában és nyilván gondolatában is eltér céljától. Sokkal terjedelmesebbre sikerült ez a törvényjavaslat, mint ahogy az Alkotmánybíróság a határozatban erre utal. Mindenekelőtt sérelmezem a földalapok csökkentését akkor, amikor korábban az I-es, sőt a II. kárpótlás során sem volt, illetve nem lesz megfelelő földalap a kárpótlások kielégítésére. Ha megnézem, nyilvánvalóan ez a törvényjavaslat nincs összhangban a kárpótlási törvénnyel és bizonyos ellentmondásait fogalmazhatom meg. Tudniillik ugyanilyen a már tulajdonba adott földek korlátozása, de ezen túlmenően a kisajátítása is.
(19.10)
(A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)
Ha a kisajátítási eljárásra gondolok, akkor az az aggályom, hogy a kisajátító hatóság kirendel egy igazságügyi szakértőt, és e szakértőnek a kártalanítás megállapításánál első feladata lesz az érintett ingatlanok teherlapjának a megtekintése, amelyre lényegében már egy korlátozás van bejegyezve, és ez a korlátozás nyilvánvalóan egy megfelelő értékcsökkenést fog hozni a majdani tulajdonosok vagy kisajátítottak vonatkozásában.
Törvényi és szakmai ismérvek nélkül vesznek el bizonyos területeket. Sérelmezem, maga a tulajdonos sem érti meg, hogy a természetvédelem alá vont területeknek milyen ismérvei lesznek vagy vannak. A természetvédelmi parkok vonatkozásában megfelelő kategóriák vannak, amelyet európai ajánlások, törvények is szabályoznak. Nálunk a természetvédelem alá vonható területek körére vonatkozóan pillanatnyilag nem hiszem, hogy olyan szabályozás van, hogy a jelenlegi kormány vagy szakhatóság meg tudná mondani, hogy mely területek kerülnek vagy kerülhetnek a természetvédelem körébe. Egyrészt utalok arra, hogy az elmúlt évtizedek során az éghajlati viszonyaink is megváltoztak, mindazok a vizes területek, az úgynevezett tocsogók régen kiszáradtak, az ott élő madárvilág messze elköltözött vagy faja már nem is látható vagy nem található Magyarországon.
A másik gondom: úgy ítélem meg, hogy a mostani kisparcellás területeken a természet védelme sokkal jobban biztosított, mint egy gépesített nagyüzemi gazdálkodás esetén.
A természetvédelemmel kapcsolatos gondom, hogy nem azok szennyezik a természetet, környezetünket, akik a földek tulajdonosai vagy használói, hanem e körön kívül lévők, akik úgy ítélem meg magatartásukkal a környezetvédelmi törvény hatálya alá tartoznának. Korábban kifogásom volt a környezetvédelmi törvénnyel is, hogy nincs megfelelő felelősségi rendszere. Ha valakit nem lehet neveléssel, megelőzéssel, akkor legalább büntetéssel kell rászorítani a környezet védelmére.
Én úgy ítélem meg, a jelenlegi szabályozás azokat a személyeket bünteti, akik a területen élnek és érintettek a természet védelmében, nem pedig a majdani vagy a korábbi természetet szennyezőket. Esélyegyenlőséget kell adni a kisajátító vagy természetvédelmi hatóságnak és az ott élő tulajdonosoknak vagy használóknak.
Gondolok itt arra, hogy miután a törvény bizonyos korlátozásokra utal a művelés korlátozására , azt egyoldalú jognyilatkozatokkal is meg lehet tenni, sőt, ha a tulajdonost behívják az érintett hivatalba, félelmében mindenféle eléje tett nyilatkozatot aláír, amely ellen nyilvánvalóan később apelláta már nem lehet. Félnek az emberek egy ilyen nyilatkozat megtételétől, nyilvánvalóan mégis megteszik.
Gondom van továbbá és aggályosnak tartom a természetvédelem alá vont tanyákkal. Az elmúlt időszak alatt is a természetvédelmi területeken lévő tanyák esetében már elrendelte a hatóság a felújítást, vagy ha a tulajdonos kért felújítási lehetőséget, a természetvédelmi hatóság írta elő, hogy a tető csak nádból lehet vagy milyen esetleges felújítási munkát végezhetnek az ott lakó személyek. Ma a legdrágább építőanyagok egyike ma nyilvánvalóan a nád a későbbiek során az ezzel kapcsolatos aggályaim fennmaradnak.
Ugyanakkor úgy ítélem meg, ha a korlátozások és kisajátítások tízéves intervallumban kerülnek meghatározásra, és a parlament előtt elfogadásra kerül ez a törvényjavaslat, nagyon sokan elvándorolnak az érintett természetvédelmi területekről, elnéptelenedik a terület, tehát nem lesz egy népességfenntartó erő éppen az ellenkező hatást fogja kiváltani a törvény.
További aggályaim vannak azzal, amikor egy adott területet mentesíthet a miniszter, vagy a kivételek közé szoríthatnak egy-egy adott esetet. Én azt hiszem, hogy ezek a kivételek mint már annyiszor nem azoknak az embereknek nyitnak, illetve zárnak be kiskaput, akik a területen élnek, tulajdonosai vagy használói a területnek.
A kisajátítás mellőzése esetén a korlátozások elrendelésével is további aggályom van. Az a hatóság rendeli el a korlátozást, amelynek érdekében áll a korlátozás elrendelése. Én úgy hiszem, ezt nem lehetne egy törvénybe belefoglalni, tudniillik egy független szakértőnek kellene megállapítania a korlátozás mértékével arányban lévő hátrányt vagy az úgynevezett kárt. Ha megállapítják a kárösszeget iksz forintban, tíz évig ugyanez a hátrány fogja kísérni a tulajdonost a kisajátítási időpontig. Infláció van, tíz éven belül az ott termelt növényeknél esetlegesen áremelkedések, egyebek is lehetnek, tehát teljes hátrány, esélyegyenlőség-nélküliség van e törvényjavaslatban.
További aggályom e törvénnyel kapcsolatosan: amíg a hatóság tízéves intervallumot kap, hogy kisajátíthasson egy bizonyos természetvédelmi területet, addig a tulajdonosnak 90 nap áll rendelkezésére a korlátozás elrendelésétől, hogy nyilatkozzon: kéri-e az érintett terület kisajátítását. Úgy hiszem, hogy itt sincs megfelelő esélyegyenlőség a hatóság és a tulajdonosi érdekek között.
Azt hiszem, ha ezt a törvényjavaslatot összevetnénk a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseivel vagy más jogágakkal, nyilvánvaló ellentmondást kellene felfedezni benne.
A földalapba ki nem jelölt területek öt éven belüli kisajátítása. Miért kell öt vagy tíz éven belül kisajátítani? Előbb meg kellene mondani azt, hogy az érintett terület valóban a területvédelem alá tartozó-e vagy tartozóvá válik-e, tudniillik így tudnának a tulajdonosok az érintett területen beruházni, tervezni gazdálkodásukat.
Azt hiszem, ha a pénzügyi fedezethez kötjük az egész természetvédelmet, akkor nem biztos, hogy egy egészséges, jó törvény fog születni. Valami más megoldást kellene keresni vagy valamilyen más eljárás keretébe utalni.
Utalás történik a törvényben az úgynevezett természeti károk megelőzésére. Valóban mint ahogy a képviselőtársaim is kitértek rá tág fogalom, hogy milyen károkra kíván utalni vagy milyen károkat akar e körbe belevonni az előterjesztő. Vajon a korlátozás alatt, amikor még a tulajdonosé a föld, de a rendelkezési jog egy része már a hatóságé, ki viseli harmadik személyekkel szemben az esetleges szennyeződést vagy a bekövetkezett kárt? Nyilvánvalóan ezt össze kellene mérni vagy össze kellene vetni a környezetvédelmi törvénnyel.
A törvényjavaslat célját maga az Alkotmánybíróság fogalmazta meg. Én úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat ezen jóval túlmegy, és szélesebb körben rendelkezik olyan dolgokról, amelyre az Alkotmánybíróság nem is utal.
(19.20)
A másik dolog. Mi lesz a kisajátított földekkel? Ki figyeli ezt a területet? Vajon a természet védelmét ember vagy nem tudom ki fogja végezni? Ha egy tulajdonos nem tud vigyázni a földjére, kérdezem, egy bérlő vagy egy idegen mennyiben tud jobban a környezetére vigyázni. Nem tudom, mi lesz a tulajdonjogi sorsa a kisajátítás után. Mert egy ideig a magyar állam tulajdonában marad. Felvetődik a kérdés, meddig? Eladhatók lesznek-e ezek a kisajátított földek?
Azt hiszem, hogy azok az emberek, akik ott élnek, vagy ott éltek évtizedekig vagy századokig e területeken, vigyáztak erre a területre, az ott élő madarakra, növényekre egyformán. Nélkülük a törvényjavaslat megtárgyalását aligha lehet úgy megoldani, hogy ebből maga a környezet és az ember egyformán profitáljon.
Úgy hiszem, természetvédelem csak ott képzelhető el és ott van, ahol vannak tulajdonosi érdekek is. A magyar állam tulajdonában levő földeknél az elmúlt öt évtized, illetve az elmúlt öt év alatt kérem láthattuk, hogy mennyire nem vigyáztak erdőinkre, mennyire nem vigyáztak magára a természetre.
Azt hiszem, ha összevetnénk a kisajátítási törvénnyel, akkor egyértelműen állapíthatnánk meg tulajdonosi oldalról, hogy ez a törvényjavaslat így, ilyen formában nem alkalmas megtárgyalásra. Egyébként ezt a törvényjavaslatot én magam is pozitívnak és nagyon hasznosnak tartom az ember és a természet védelme és előnye szempontjából. Ennek ellenére azonban tulajdonosi oldalról elég sok hibát rejt magában e törvényjavaslat, és én úgy hiszem, hogy ezt módosító indítványokkal sem lehet olyanná tenni, hogy megfeleljen a természet, az ember érdekeinek és a tulajdonosi érdekeknek is egyaránt.
Annál is inkább nem, mert a természetvédelem körében erdők, nemzeti parkok, szántó, rét és más művelési ágú területek is találhatók. Nyilvánvalóan ezek a területek az ország különböző részein terülnek el, tehát ezért tartottam volna szükségesnek előbb meghatározni a természetvédelem fokozatait vagy rendjét és ezt követően indítani meg a természetvédelemmel kapcsolatos jogi szabályozás módosítását. Tudniillik meg kell ismerni az embereknek, az ott élő embereknek, hogy mely területek kerülnek majdan korlátozás vagy védettség alá. Tudniillik amíg nem kerül védettség vagy korlátozás alá, addig ezek a területek szabadon adhatók, vehetők. Ezeket a tulajdonosokat, az új tulajdonosokat legalább figyelmeztetni lehetne arra, hogy a jövőben e terület kisajátításra kerül. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megvalósítása után nem szabadna 10 évet hagyni, hiszen mi lesz 10 évig, ha akkor kezdjük védeni a természetet az állami tulajdon körében?
Azt hiszem, a gazdálkodó emberek érdekei is ezt kívánnák meg. Fontosságát mint mondtam nem vitatom e törvényjavaslatnak, azonban úgy ítélem meg, módosító javaslatokkal sem lehetne ezt a törvényt azzá tenni, amelyre utal a célját tekintve az Alkotmánybíróság. Én ennek ellenére sem javasolom ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását jelenlegi formájában, bármily fontosságúnak is érzem azt.
Osztom a mezőgazdasági bizottság azon véleményét, hogy nem alkalmas most a jelen formájában a tárgyalásra. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.)