Tímár György (FKGP)
DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Mélyen tisztelt Képviselőtársaim! Csaknem este 20 óra van, tehát figyelembe kell venni és figyelembe is fogom venni mindannyiunk tűrőképességét, már ami a figyelmet illeti. Tudjuk, hogy a világban szükség van energiatermelésre. Ennek a tudomány mai állása, a tudósok szerint a leghatékonyabb módja úgy néz ki az atomerőmű. Tehát ezt a tényt vitatni badarság, vagy legalábbis megalapozatlanság volna. Ezzel szemben azt is reálisan tudomásul kell venni, hogy a közvélemény averzióval, fenntartással fogadja az atomerőműveket mint olyanokat, mert még nem szokta meg a huszonegyedik és azt követő század technikáját és morálját, másrészt sajnos sok rossz példa támasztja alá az emberek félelmét, előítéleteit. Tehát két dolgot kell valahogy összeegyeztetni.
Én a következőt ajánlanám az igen tisztelt magyar kormányzat figyelmébe. A jog eszközei ismerik a kárveszélyben levők közös erőfeszítéseit a netán bekövetkező károk elviselésére. Mondhatom ezt haváriának, amit a hajókároknál alakított ki a régi jogtörténet; de hát nevezhetem úgy is, hogy biztosítás. Indítványozom, hogy az igen tisztelt kormányzat fontolja meg, van-e reális lehetősége a nemzetközi fórumokon indítványozni egy olyan joganyag létesítését, megalkotását, egy tárgyalássorozatot, amelynek alanyai egyrészt azok az államok lennének, amelyek már hasznosítják az atomenergiát, másrészt pedig akik termelik az atomenergiát. Ugyanis az atomveszély a netáni baleset esetén nem ismer országhatárokat, hiszen ezt tudjuk sajnos volt már rá precedens, mindannyian tudunk erről, nem kívánom ezt részletezni.
Célszerűnek tűnik, vagy célszerűnek tűnhet egy olyan megoldás, amely megfelelő összefogást, a kárfelelősség esetére megfelelő bázist teremt a jog eszközeivel a netáni károk bekövetkezése esetére a kárenyhítés érdekében. Abban az esetben, ha az igen tisztelt kormány megvizsgálásra és érdemi tárgyalásra alkalmasnak minősíti az általam most vázolt alapgondolatot, megtisztelve érezném magam, ha ennek a részletes kifejtésébe meghívnának; részt vennék benne.
A másik gondolat amelyet szintén hasonló rövidséggel kívánok az önök figyelmébe ajánlani -: az adott konkrét probléma, a mohi erőmű, amelynek az előnyeit egy állam fogja élvezni, hátrányai, a veszélyhelyzet viszont többek között bennünket is sújt vagy sújthat. Indítványozom, hogy az igen tisztelt magyar kormányzat kezdjen olyan érdemű tárgyalásokat a szlovák kormánnyal, hogy ne csak a hátrányait, a veszélyhelyzetét kelljen elviselnie elsősorban a határközeli magyar terület régiójának, másodsorban az egész országnak, hanem valamilyen formában konkrét előnyeit is élvezzük. Hogy ez a veszélyhelyzetért való előnyélvezés konkrétan miben fog jelentkezni, miben lehet megfogalmazni, az egy hosszú tárgyalássorozat eredménye. Én a magam részéről ebben a pillanatban jelezni sem kívánom azt az igen bonyolult lehetőséget, amelyen van megindulási út. De nagyon-nagyon szeretném, ha a kormány a gondolatot a maga természetének megfelelően értékelné és komolyan kezelné, miután a jog egyéb területein ismert az a fogalom, hogy bizonyos kárveszélyért bizonyos ellenszolgáltatás köthető ki. Csak a bankvilágra utalok, ahol már csak a kezességvállalásért is bizonyos ellenszolgáltatást lehet kikötni. Hát akkor miért ne kísérelhetné meg egy potenciális veszélyhelyzetben levő ország ennek az egyébként ismert jogelvnek az adaptálását az adott konkrét problémára?
Elmúlt az idő. Tisztelt képviselőtársaim, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)