Leitner Gábor (KDNP)

1995. október 1.

DR. LEITNER GÁBOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy a tárgyilagos tisztánlátás érdekében rövid háttérinformációs összefoglalással kezdjem beszédemet a mohi atomerőművel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy az atomerőmű a szlovák kormány 1982. évi döntése alapján 1985 és 1989 között 80-95 százalékig elkészült, a szlovákiai Mohi község magyar lakosságának kitelepítését és a falu teljes lerombolását követően. A község nevét még a térképről is eltüntették. 1993-ban az építkezés anyagi okokból leállt. 1994. július 19-én Eduar Kukas szlovák külügyminiszter pozsonyi nagykövetségünknek átadja július 15-én kelt levelét a mohi atomerőmű építésének befejezésével kapcsolatban. Ebben megemlítette, hogy az üzemszerű beindítás után leállítják a jászapátszentmihályi atomerőmű két legrégibb blokkját. Ennek időpontját azóta a nem hivatalos nyilatkozatokban vagy cáfolták, vagy 2005 körülre tették.

1995. március 30-án Szlovákia hivatalosan is visszavonja hitelkérelmét. Mečiar miniszterelnök bejelentése szerint nem kívánják teljesíteni az EBRD és az EU feltételeit, melyek értelmében csak a szigorú biztonsági garanciák és a beérkezett mintegy 250 javaslat megvalósítása esetén, valamint a mohi beindítását megelőzően a jászapátszentmihályi reaktor két blokkjának leállítása után tartja elképzelhetőnek az EBRD-hitelt.

Mi, kereszténydemokraták elutasítjuk a mohi atomerőmű tervét, mert bizonyított tény, hogy veszélyes az a kísérlet, ahol a keleti és a nyugati technológiát akarják költségcsökkentés céljából kombinálni, az orosz szabványról az európai standardra való átépítés során. Szeretnék rámutatni, hogy a németek a grauswaldi atomerőművel ahol az előbb említett szituáció állt elő nem kísérleteztek, hanem leállították az erőművet.

Szintén hibás az a hiedelem, hogy Mohit azért kell felépíteni, hogy a jászapátszentmihályi erőművet le lehessen állítani. Jászapátszentmihály egy olyan nagy rizikó, amit mindenképpen azonnal le kell állítani. A dolgot technikai oldalról megvizsgálva meg kell jegyeznem, hogy Szlovákia 1994-ben 6,9 gigawatt áramot termelt, de az előző évben, 1993-ban csak 3,8 gigawattra volt belső használatra szüksége.

(20.00)

Ez egy 84 százalékos kapacitástartalékot jelent. Ez, úgy gondolom, ékes bizonyíték, hogy a mohi atomerőmű építése energiapolitikai szempontból teljesen felesleges.

Szlovákia a mohi termelés 50 százalékát exportálni szeretné. Ezt egy BBC-interjúban közölték. De, hogy az ott nyert áramot Nyugat-Európába transzportálni tudja, Ausztrián keresztül kéne a vezetékeknek haladniuk. Ez csak az osztrákoknak minimum 30 milliárd schillingbe kerülne. Nem valószínű, hogy az amúgy is az atomenergiát ellenző Ausztria ezt a tervet támogatná. Ezt az osztrák iparügyi miniszter, dr. Schüssel az osztrák parlament előtt ki is jelentette.

Fontos megjegyezni, hogy talán a nyitás előtt érthető lett volna, ha Szlovákia a veszélyes, technikailag elavult szovjet típusú reaktor mellett döntött volna, de ma ez a döntés az illetékesek részéről teljes felelőtlenségre vall, amit semmivel sem lehet megmagyarázni. Akik Mohit akarják, nem számolnak cselekedetük külpolitikai negatív hatásával, valamint a hosszú távú gazdaságpolitika esetleges katasztrofális következményeivel.

Amit Szlovákia most csinál nevezetesen: nem teljesíti a nyugat által megkívánt biztonsági feltételeket, hogy megkapja az oly nagyon áhított nyugati hiteleket, és cserébe, a biztonság katasztrofális rovására, az elavult és veszélyes orosz technológiát választotta , nem más, mint egy otromba zsarolási szándék a külföld felé. Mindenki megértheti, hogy Magyarország nem akar egy esetleges atomkatasztrófát á la Csernobilt határától egypár kilométerre megtűrni.

A kormánynak kötelessége minden lehetséges eszközzel megakadályozni, hogy Mohi üzembe helyeződjön. Mindenkinek világosan kell látnia, hogy nem létezik biztos atomerőmű, és az atompolitika egy felelőtlen ökonómiai tévedés. És mivel sem ökonómiai érvek, sem ökológiai biztonság nincs biztosítva, Mohit minden erőnkkel meg kell gátolni.

Sajnos meg kell jegyeznem, hogy a kormány itt is felsült. Alig tett valamit, hogy a mohi atomerőmű felépítését megakadályozza. Neki fontosabb volt a politikai show, a látszólagos baráti viszony, mint saját állampolgárainak a biztonsága.

Csak ilyen összefüggésben tudom értelmezni Horn Gyula miniszterelnök úr parlamenti napirend előtti felszólalását 1995. szeptember 4-én:

"Jól alakulnak a kapcsolataink Szlovákiával is. Meg kell mondanom, személyes tapasztalatom, tények mutatják, hogy Mečiar miniszterelnök úr szavatartó ember. Legutóbb az ő közreműködésének, a szlovák kormány konstruktivitásának volt köszönhető..."

Kérdezem én: mit köszönhetünk Mečiar miniszterelnök úrnak? Hogy eddig szinte egyetlen ígéretét sem teljesítette? Ez jellemez egy szavatartó embert? Én nem értem. Ennyire naiv a mi kormányfőnk, vagy képes valóban a politikai show kedvéért a jogos magyar érdekeket feláldozni?

Nem fogadhatjuk el, hogy ez a milliók életét és biztonságát érintő téma a kormány részéről mert ők nem tudnak vagy nem akarnak ellene fellépni bagatellizált, félvállról kezelt témává váljon. Nem tudunk egyetérteni azzal a kormánypolitikával, amit a miniszterelnök úr és miniszterei állandóan hangoztatnak, hogy nem szabad kritikusan megszólalni és ezzel élezni a viszonyt Szlovákiával ebben a kérdésben, lévén, hogy akkor elvész annak a lehetősége, hogy az úgyis mindenféle körülmények között felépülő atomerőmű biztonsági kérdéseiről értelmes diskurzust lehessen folytatni északi szomszédainkkal.

Tökéletesen egyetértek Deutsch Tamás képviselőtársammal, aki azt mondta: "Elfogadhatatlan és felelőtlen az a külpolitikai gondolkodásmód, amelyik egyenlőségjelet kíván tenni nemzeti érdekeink megfogalmazása és képviselete, valamint a szomszédokhoz fűződő viszony élezése közé." Én ezt nem a felemelt kezek politikájának, de még rosszabbnak: az ölbe tett kezek politikájának nevezném.

A magyar kormány a hamis, gyors siker érdekében elmulasztotta, kihagyta azt a lehetőséget, hogy legyen egy olyan passzusa az alapszerződésnek, melynek értelmében mindkét fél felelősséget vállal azért, hogy területén lévő létesítménye esetleges károkozása a másik állam területén kártérítési alapként kerüljön elismerésre. Ez azért fontos nemzetközi probléma, mert többek között Svédország sem tudta érvényesíteni kártérítési igényét, Csernobil miatt. Ausztria a legújabb adatok szerint, amit az osztrák pénzügyminisztérium közölt, eddig 500 millió schilling kártérítést fizetett Csernobil osztrák áldozatainak. Ha ez most bekerült volna az alapszerződésbe, akkor akár Bős, akár Mohi, akár Jászapátszentmihály bármilyen katasztrófája esetén kártérítési igénnyel léphetünk fel, méghozzá szerződéses alapon.

A magyar kormánynak a jó osztrák példát kellene követnie, és velük szorosabban együtt dolgoznia ebben a kérdésben. Ausztriáról tudjuk, hogy jó néhány kilométerrel távolabb van, mint Magyarország, s így egy esetleges atombaleset esetén való veszélyeztetettsége is jóval kisebb. Ennek ellenére Ausztria mindent megtesz és nagyon sok tekintetben sikerrel az atomerőmű ellen. Ausztriának már sikerült elérnie azt, hogy az Európa Parlament egy határozatot fogadott el ebben a kérdésben, amely az említett mohi erőmű építésének ügyét elítéli.

Én pontosan a tétlenséget kifogásolom a magyar kormány politikájában, és azt gondolom, hogy a magyar polgárok érdekében a kormánynak és a parlamentnek is cselekednie kell. 1995. április 12-én Pál László ipari és kereskedelmi miniszter bejelentette, hogy a kormány részére kidolgozta a műszaki és biztonságtechnikai megoldásokat. Hol vannak ezek? Mit tartalmaznak? A kormány hallgatása most már sokkal tragikusabb, mint eddig. Most már a hőn áhított nagy biztonság is veszélybe került, amit a legfontosabb feltételként jelölt meg a magyar kormány.

Befejezésül hadd hívjam fel tisztelt képviselőtársaim figyelmét néhány eddig még nem tisztázott kérdésre: Meg kell kérdeznem: készült-e, készül-e hatástanulmány a veszélyes területek védelmére? Egy baleset ugyanis, mint tudjuk, veszélyezteti a Duna-menti sűrűn lakott területeket, köztük Győr, Komárom, Esztergom, Vác térségét is.

Számol-e azzal a magyar kormány amivel számolnia kellene , hogy normális működés esetén is az Ipoly ezen területén az emberek megélhetési lehetősége csökkenni fog? Ugyanis mezőgazdasági termékeiket a világpiacon valószínűleg nem tudják eladni. Ebben az esetben ők jogos kártérítésre tarthatnak igényt. Nagyon sok családról van szó.

Nem tudjuk, de még a szlovák kormány sem, hogy a hulladékok elhelyezése hol, milyen módon történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül közös felelősségünkre szeretném felhívni a figyelmet. Ezért párthovatartozástól függetlenül a lelkiismeretünkre és a józan észre hallgatva tegyünk meg közösen mindent, hogy a több millió ember életét veszélyeztető mohi atomerőművet ne lehessen üzembe helyezni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)