Bauer Tamás (SZDSZ)
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A Szabad Demokraták Szövetsége egyetértett azzal, hogy Deutsch Tamás képviselőtársunk előterjesztése kerüljön az Országgyűlés napirendjére, mert úgy gondoljuk, hogy egy ilyen előterjesztésnek a tárgyalása része annak, hogy az Országgyűlés betölti a kormány tevékenységét ellenőrző funkcióját. Ez az oka annak, hogy számunkra egy pillanatig sem volt kétséges az, hogy az előterjesztés napirendre kerülését támogatni kell. Ugyanakkor az a véleményem, hogy magának az előterjesztésnek az elfogadását nincs okunk támogatni. Én a magam részéről az előterjesztés elvetését javasolnám abban a formában, ahogy ez benyújtásra került, és csak azt tudom elképzelni, hogy azt a másik előterjesztést, amit módosító indítványként a környezetvédelmi bizottság benyújtott, bizonyos módosításokkal az Országgyűlés elfogadja.
Miért mondom ezt? Azért mondom, mert számomra nagyon hasznos volt meghallgatni azt, amit egy héttel ezelőtt Deutsch Tamás képviselőtársunk az előterjesztésében mondott. Tulajdonképpen az előterjesztés ráébresztett arra, hogy miről is van szó ebben az előterjesztésben.
Azt mondta ugyanis a múlt héten Deutsch Tamás, hogy ez részben egy környezetvédelmi kérdés, részben pedig külpolitikai kérdés. Én egyetértek azzal, helyesen tette ezt a megállapítását, hogy itt környezetvédelmi és külpolitikai kérdésről van szó.
Ami a környezetvédelmi kérdéseket illeti, amennyire én ezt meg tudom ítélni, az előző Országgyűlés megalakulása óta, tehát '90 óta a magyar Országgyűlés pártjai között környezetvédelmi kérdésekben nincs vita. Mind a hat párt az előző Országgyűlésben is, sőt még akkor is, amikor átmenetileg heten voltak, egyetértett az alapvető környezetvédelmi kérdésekben, csak abban voltak viták, hogy a környezetvédelmi szempontokat és egyéb szempontokat adott ügyekben hogyan kell egymással egyeztetni, de ezek a viták általában az egyes pártokon belül is voltak, különösen a legnagyobb párton belül, az előző Országgyűlésben az MDF-en belül, most az MSZP-n belül, a többi párton, többek között a Szabad Demokraták Szövetségén belül is folynak ezek a viták a környezetvédelmi és az egyéb szempontok mérlegelésében. Pártközi viták ezekben a kérdésekben nincsenek.
Külpolitikai kérdésekben viszont nagyon komoly viták vannak. Voltak az előző Országgyűlésben is, és kiváltképp vannak a jelenlegi Országgyűlésben is. Hogy csak nagyon leegyszerűsítsük a dolgot és világossá tegyük: az előző Országgyűlésben a magyar-ukrán alapszerződés körüli vita tükrözte ezeket a vitákat a pártok között. Akkor két párt képviselői szavaztak az alapszerződés ellen a kettő közül az egyik csak később vált párttá és öt párt szavazott az alapszerződés jóváhagyása mellett. Ebben az Országgyűlésben két párt szavazott az alapszerződés mellett a két kormánypárt és a másik négy párt vagy tartózkodással vagy "nem" szavazattal elutasította ezt az alapszerződést. Azt is hozzá kell tennem, hogy a külpolitika más kérdéseiben, mint az európai orientáció, nincsenek viták a hat párt között ma sem, a szomszéd országokkal kapcsolatos külpolitikában viszont nagyon komoly vita van a jelenlegi kormánypártok és ellenzéki pártok között.
(20.30)
A kormánypártok, a két kormánypárt már a választások előtt meghirdette azt, hogy fordulatot kíván elérni a szomszédsági politikában. A jelenlegi ellenzéki pártok pedig ezt a fordulatot nem fogadják el, nem kívánják, hanem egy másfajta, ezzel ellentétes külpolitikát követnek.
Ennek a külpolitikának van alárendelve ez az előterjesztés. Ebben az előterjesztésben, ennek az előterjesztésnek mindenekelőtt az indokolásában és fogalmazásában az a külpolitikai orientáció jut kifejezésre, amelyet az ellenzéki pártok követnek, és amely külpolitikai orientáció úgy képzeli, hogy a szomszéd országokban élő magyarságon azzal lehet segíteni, ha folyamatos nyomást gyakorolunk a szomszédos országokra, ha megpróbáljuk mozgósítani a nemzetközi fórumokat a szomszédos országok sakkban tartására. Ez az a politika, amit az előző kormány folytatott négy éven keresztül, és ez az a politika, ami semmilyen eredményre nem vezetett.
A jelenlegi kormány egy más külpolitikai orientációt képvisel. A határon túli magyarság érdekeinek következetes képviseletét és megalkuvás nélküli képviseletét oly módon próbálja biztosítani, hogy keresi a megbékélés lehetőségeit és a kompromisszumok lehetőségeit a szomszéd országok uralkodó nemzeteinek demokratikus választások útján hatalomra jutott képviselőivel. Ebben nem adja fel a szomszédos országokban élő magyarság ügyének képviseletét, de nem is élezi fölöslegesen a viszonyt olyan gesztusokkal, amelyek haszonnal nem járnak, károkat azonban annál inkább okoznak.
Miért mondtam mindezt el? Azért mondtam el, mert Deutsch Tamás maga utalt arra, hogy itt egy külpolitikai kérdésről is szó van. Ha jól emlékszem, Pokorni Zoltán mutatott rá a múlt héten, Szent-Iványi Istvánnal vitatkozva, hogy itt különbség van abban, amit a kormány képvisel, és abban, amit az előterjesztő képvisel. A kormány képviselője világosan kifejtette: az a cél, azt kell a magyar diplomáciának elérni, hogy ha megépül ez az erőmű, akkor biztonságos legyen, ne jelentsen biztonsági, környezeti veszélyt Magyarországra nézve.
Ezzel szemben az előterjesztő azt tekinti a kívánatos célnak, hogy érjük el az építkezés leállítását és kerüljük el az üzembehelyezést. Hát ha igaz az, hogy 85-90 százalékban elkészült ez a mű, és nem a magyar, hanem a szlovák költségvetésből, illetve a korábbi csehszlovák költségvetésből, akkor körülbelül annyi esélyünk van arra, hogy elkerüljük a mű üzembehelyezését, amennyi a C-variáns megépítésének elkerülésére volt hasonló retorikával, mint amit itt ma hallottunk. Tudtuk, hogy a C-variáns papírtigris, de a C-variáns megépült.
Elhangzott itt a múlt héten, hogy úgy kell kezelnünk ezt a mohi erőművet, mintha Magyarországon épülne. Abból a szempontból igen, hogy közel van Budapesthez és Magyarországhoz. De abból a szempontból nem kezelhetjük úgy, mintha Magyarországon épülne, hogy egy másik államban épül, egy másik állam illetékes szervei döntenek róla.
Ausztriában volt realitása annak, hogy egy elkészült atomerőművet ne helyezzenek üzembe, mert az osztrák társadalomban voltak meg azok a politikai erők, amelyek népszavazást kikényszerítve elérték, hogy ne helyezzék üzembe a művet. Az osztrák adófizetők ugyanis megtehetik azt, hogy az ő pénzükből épült erőművet nem hagyják üzembe helyezni. Ennek az atomerőműnek a leállítását azonban csak a szlovák állampolgárok érhetnék el. A magyar parlamentnek, a magyar állampolgároknak erre nincs esélyük. Egy ilyesfajta nyomás kifejtésével csak fölösleges illúziókat keltünk a magyar társadalomban, és fölöslegesen élezzük a két ország viszonyát olyan kérdésben, amiben nincs értelme élezni, mert nem érhetünk el eredményt.
Én ezért azt javasolom, hogy azt az álláspontot fogadjuk el, amit a kormány képvisel ebben a kérdésben. Azt javasolom, hogy ne támogassuk azt a Deutsch Tamás által benyújtott előterjesztést, amely az indokolásában azt állítja, hogy a kormány mindeddig nem kezelte a problémát súlyának megfelelően. Én ezt a vélekedést nem osztom. Én azt gondolom, hogy a kormány ebben a kérdésben is mint a külpolitika egészében érdemes arra, hogy az Országgyűlés támogassa. Ezért az a javaslatom, hogy az Országgyűlés ne a Deutsch Tamás által benyújtott előterjesztést támogassa, hanem alapjában véve a környezetvédelmi bizottság által elfogadott szöveget, azzal azonban, hogy természetesen a szeptemberi határidőt törölni kell. Másrészt azt hiszem, az lenne a helyes, ha ez az új szöveg egy olyan mondattal kezdődne, amelyben az Országgyűlés leszögezi azt, hogy egyetért mindazzal, amit a kormány eddig ebben a kérdésben tett és továbbra is támogatja azt. Egy ilyen módosítással szerintem ez a szöveg támogatható. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)