Szent-Iványi István (SZDSZ)

1995. október 1.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az idő előrehaladott voltára tekintettel nagyon röviden csak azokra az elhangzott észrevételekre szeretnék reagálni, amelyekre úgy érzem, a kormány nevében mindenképpen választ kell adnom. Abban az időrendi sorrendben teszem meg, ahogy ezek elhangzottak.Tímár képviselő úr javaslata egy nagyon épkézláb, jó javaslat, de ez már megvalósult, a meleg vizet nem kell újból feltalálnunk. Ő egy jogos problémára irányította rá a figyelmet, valóban rendelkezni kell a kárfelelősségről és a károk megosztásáról, azonban abban a szerencsés helyzetben vagyunk mint ahogy itt a vitában már több utalásból elhangzott , hogy két nagyon jó megállapodás is szolgálja az érdekeinket. Mind Szlovákia, mind Magyarország mind a kettőt aláírta, tehát mind a nukleáris balesetek polgári jogi felelősségéről szóló bécsi egyezményt amiről Szüdi képviselőtársam tett említést , mind pedig az OECD párizsi egyezményét a kármegosztásról és a kárfelelősségről. Ezek már alá vannak írva, sőt mindkét ország által elfogadottak.

Tehát ha történetesen valamilyen nem várt és nagyon nem remélt baleset következik be, akkor ennek a rendezése jogi értelemben megoldott. Természetesen egyikünk sem várja azt, hogy bármi ilyen katasztrófa bekövetkezzen, hiszen azt hiszem, annak az egyéb kihatásaira kevés gyógyírt adhatnának a kártérítések.

Az Országgyűlés egyébként idén szeptemberben, tehát nem olyan régen erősítette meg a nukleáris biztonságról szóló nemzetközi egyezményt, ez is köti Szlovákiát ez is elhangzott , tehát a legfontosabb, legalapvetőbb biztonsági követelmények betartására ők kötelezve vannak. Tehát azok az aggodalmak, amelyek ezzel kapcsolatban hangzottak el, megalapozatlanok.

Tímár úr második javaslata nagyon újszerű, de nem ismerek rá precedenst, és nem is hiszem, hogy nagyon reális lenne. Azt javasolta, hogy ne csak a vélelmezett vagy esetleges károkból, hanem a nyilvánvaló hasznokból is részesüljünk. Legyünk tekintettel arra, hogy ezt a beruházást nem a magyar adófizetők pénzéből, nem magyar területen végezzük, így tehát a haszon megosztására vonatkozó kárigényünket egyetlen bíróság sem tudná elfogadni és akceptálni.

Leitner Gábor képviselőtársam felvetette, hogy a kormány felsült, mert nem tudta megakadályozni az erőmű építését. Itt felmerül a kérdés, hogy melyik kormányra gondolt képviselőtársam, hiszen valóban nagyon pontosan ismertette ennek az erőműnek a kronológiáját. Ez valóban 1982-ben kezdett el épülni, azóta nagyon sok kormány volt, olyan sok, hogy nem is biztos, hogy mindet fel tudnám sorolni: Lázártól Grószon keresztül, Németh Miklóson, Antall Józsefen, Boross Péteren keresztül a mostani kormányig. Furcsának tartom azt, hogy pont a mi felelősségünket hangoztatja képviselőtársunk, mikor előtte megjegyzi, hogy 90 százalékban már '92-re elkészült az erőmű.

Azt hiszem, ebben a helyzetben egyetlen kormány sem tud sokat tenni. Ahogy a múltkori vitában elhangzott, a nálunk sok szempontból kedvezőbb helyzetben lévő osztrák kormány amely nagyon nagy súlyt fektetett arra, hogy megakadályozza ezt az erőművet, majd pedig hogy egy üzleti keretben összekösse a bohumicei erőmű bezárásával sem volt sikeres ebben a törekvésében, pedig azt hiszem, az ő feltételei, lehetőségei mind anyagi, mind politikai értelemben szélesebbek, mint a miénk.

Képviselőtársam tett egy megjegyzést a miniszterelnök úr itteni bejelentésével kapcsolatban, ami ugyan nem tartozik szorosan a témához, de azért szükséges pontosítani. Amikor miniszterelnök úr Mečiar miniszterelnök úr szavatartó tulajdonságáról beszélt, azt egy nagyon konkrét kontextusban tette: a bősi vízmegosztás tárgyában megszületett megállapodással és annak betartásával kapcsolatban.

Bármi is legyen a véleményünk, nyilvánvalóan eltér, sokféleképpen vélekedhetünk Mečiar miniszterelnök úrról, de az igaz, hogy az akkor aláírt 400 köbméter/másodperces megállapodást Szlovákia a mai napig tartja és nagyon reméljük, hogy fogja is tartani.

Képviselőtársam szíves figyelmébe ajánlom az alapszerződés 9. cikkelyét, mert valószínűleg ez elkerülte a figyelmét. Ez a 9. cikkely ugyanis rendelkezik arról, hogy mind a nukleáris, mind az egyéb környezeti károkkal kapcsolatban egy új megállapodást kell kötni az alapszerződés alapján a két országnak. Az erre vonatkozó tárgyalások egyébként folynak, a Környezetvédelmi Minisztérium be tud számolni ennek az állásáról. Bár az előbb említettem, hogy széles körű jogi alapjai vannak a nukleáris biztonságnak, illetve a nukleáris kárfelelősségnek nemzetközi jogi alapjai is vannak, mi ezt még külön, kétoldalú alapon is meg kívánjuk erősíteni és úgy tűnik, hogy ez sikerülni is fog.

Szeretném megnyugtatni képviselőtársunkat, hogy természetesen a kormány nem tétlenkedett abban a tekintetben sem, hogy felmérje az esetleges veszélyeket és az azokra való felkészülést. Ennek érdekében elkészült az országos nukleárisbaleset-elhárítási terv, intézkedési terv, és ez már kitér az esetleges balesetek következményeinek elhárítására, korai előrejelzésére, illetőleg a szükséges lépések megtételére, adott esetben akár az evakuációra is. Mindezek persze szörnyen hangzanak, ha itt erről beszélünk, és bár nem sokan hallgatnak minket azt hiszem, nem sokkal többen, mint ahányan itt a teremben vagyunk , de azért rögtön hozzá kell tenni, hogy itt matematikailag is minimális esélyekről van szó. Tehát amikor sokat beszélünk róla, az azért van, mert nekünk ezzel is foglalkoznunk kell, de egyikünk sem gondolhatja, hogy ezek a kockázatok valóban olyan súlyosak és olyan nagyságrendűek lennének, mint amelyek bármelyik pillanatban fenyegethetik a határ mentén élő lakosságot vagy akár Budapest lakosságát is, hiszen egy extrém esetben valóban Budapestet is érintené.

Nem hiszem, hogy bármiféle kártérítést kérhetnénk azért, hogy a határ menti termelők a termékeiket nem tudják eladni, egészen addig, amíg nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, hogy ilyen kár érte őket. Gondoljunk arra, hogy Paks milyen körzetében kellene kártérítést fizetni az ottani mezőgazdasági termelőknek, ha nem tudják eladni a termékeiket. Bár őszintén szólva egyetlenegy olyan termelővel sem beszéltem abból a térségből, aki ezt szóvá tette volna. Ha valóban van ilyen baj és kár, akkor ez egy jogos igény, és a nemzetközi szerződések alapján amelyekre hivatkoztam , tehát elsősorban a párizsi kárfelelősségi egyezmény alapján ezt lehet érvényesíteni.

Tehát ha egyértelmű, hogy egy termelőtől, aki 70 kilométerre van az épülő mohi erőműtől és korábban exportált, most emiatt tagadják meg a jogot, akkor ő joggal lép fel a jelenlegi egyezmények alapján is kártérítési igénnyel.

Izsó Mihály képviselőtársam alapgondolataival én egyetértek, és azzal a realitásérzékkel is, ahogy ezt megközelítette. Ez többé-kevéssé megfelel annak, ahogy a magyar kormány is látja a helyzetet; valóban arra törekszünk, hogy Bohumicének legalább azt a két reaktorblokkját, amely ténylegesen nagyon korszerűtlen a négyből, minél hamarabb helyezzék üzemen kívül. Erre vonatkozóan talán vannak megalapozott reményeink, hogy ez megtörténik. Ez nemcsak minket érint, Bohumice egyébként sokkal inkább érinti Ausztriát, mint minket területi elhelyezkedése miatt. Ezt fontos célnak tekintjük és reméljük, hogy meg is valósulhat.

Végezetül két kormánypárti képviselőtársamhoz: a legrövidebben Sződi Imréhez és Bauer Tamáshoz, hiszen egyetértek mindennel, amit elmondtak. Én is abból indulok ki, hogy a környezetvédelmi bizottság által készített módosító indítvány jó, az a kormány számára elfogadható indítvány; örülök annak, hogy a parlament foglalkozik ezzel a kérdéssel, tehát ezt támogatni tudom.

Természetesen a technikai módosítást mindenképpen végre kell hajtani, mert szeptember 15-e elmúlt, akármit is csinálunk; november 30., december 15., bármi elképzelhető egy csatlakozó módosító indítvánnyal. Én ennek a magam részéről persze csak örülni tudok, de késztetni nem tudom a képviselőtársaimat arra, hogy megfogadják Bauer Tamás képviselőtársunk javaslatát, aki kifejezte elégedettségét a kormány eddigi lépései kapcsán. Ez természetesen önökön áll, ahogy meg tudják ítélni az eddigi lépéseinket, annak megfelelően foglalják bele vagy nem foglalják bele a módosító indítványba.

Tehát egészében azt hiszem, hogy ez egy fontos és értékes vita volt, ami itt folyt, fontos, hogy az Országgyűlés foglalkozzon ezzel, és ha ez olyan módon ér véget, hogy a környezetvédelmi bizottság úgy tudom, hogy konszenzuson alapuló módosító indítványát fogadják el, akkor biztos, hogy mind a parlament, mind a kormány csak nyert ezen az indítványon. Köszönöm szépen. (Taps.)

(20.50)