Deutsch Tamás (Fidesz)
DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Nagyon röviden három kérdésre hadd reagáljak, mert azt hiszem, ez a legélénkebb és a legnagyobb odafigyelést élvező része az általam benyújtott országgyűlési határozati javaslat parlamenti vitájának.Az első dolog, hogy '82 óta épül a vita tárgyát képező erőmű, miért csak 1995-ben jut eszébe valakinek ezzel foglalkozni. Nagyon "apró" történelmi tényekre hadd hívjam föl igen tisztelt szocialista képviselőtársam figyelmét: 1982-től '90-ig mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon kommunista rendszer volt. Tehát feltehetően önnek lett volna korábban, mondjuk, valamifajta taggyűlésen lehetősége, hogy e kérdéssel kapcsolatban a tiltakozását kifejezze. Ellenzéki erőknek nagyon kevés befolyása volt abban az időben még ennél fontosabb nagypolitikai, bel- és külpolitikai kérdésekre is, nemhogy ilyen, az előző rendszerek politikai érdeklődésének peremén lévő környezetvédelmi kérdésekre. 1990 után nem rejtettük véka alá, hogy az előző kormány érdemének nem megfelelő módon foglalkozott ezzel a kérdéssel. 1990 és '93 között a környezetvédelmi bizottság több ülésén is felvetettük ezeket a kérdéseket egyébként a bizottság jegyzőkönyvei tanúskodnak erről. 1993-ban viszont ezt ön is elmondta, mások is gyakorlatilag leállt ennek az atomerőműnek az építése, tehát ebből a szempontból magyar szempontból a legideálisabb politikai helyzet állt elő. Azt gondolom, hogy '93-94-ben, mondjuk, az előző kormány az Antall-kormány vagy a Boross-kormány működésének utolsó másfél esztendejében nem lett volna túlságosan nagy értelme fölvetni ezt a kérdést, mert úgy tűnt, hogy alapvetően nem politikai, nem környezetvédelmi, hanem gazdasági okokból ennek az erőműnek az építése leáll, és így kedvező megoldása születik a kérdésnek. Feltehetően a kereszténydemokrata ipari miniszter is ezért nem foglalkozott ezzel a kérdéssel.
Ahogy én említettem, valóban egy környezetvédelmi és egy külpolitikai vonatkozása van ennek az országgyűlési határozati javaslatnak. A környezetvédelmi vonatkozás kapcsán két dolgot hadd mondjak. Nyilvánvaló, hogy ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a vitája lehetőséget teremtett volna arra, amit a magam részéről most már sajnálok, hogy erről nem ejtett szót a parlament, hogy mi a véleménye parlamenti képviselőknek, politikai döntéshozóknak az atomenergia békés célú hasznosításáról; azon egyszerű oknál fogva, mert ez a kérdés nemcsak ebben az összefüggésben, hanem nagyon komoly belpolitikai, gazdaságpolitikai összefüggésekben az elkövetkezendő években vagy évtizedben fel fog merülni. Éppen a múlt héten hallottam a Magyar Televízió Híradójának egy tudósítását, amely azt mondta, hogy ha pontosan emlékszem az időpontra tizenöt éven belül kell leállítani a most működő paksi atomerőmű első két blokkját, amelyeket a legkorábban helyeztek üzembe. És közismert módon a magyar villamosenergia-termelés több mint 50 százalékát adja Paks, tehát ilyen értelemben, amennyiben Magyarország energiafelhasználása nem csökken és feltehetően ilyen radikális mértékben nem csökken , felmerül ez a kérdés, hogy milyen erőmű épüljön Magyarországon. Érintőlegesen erről a kérdésről lehetett volna vitatkozni, természetesen alapvetően elkülönítve a most az indítvány tárgyát képező kérdéstől. Nem esett szó erről a kérdésről, pedig én azt gondolom és ebben, azt hiszem, bár az értékítéletem nem egyezik Bauer Tamás értékítéletével , korábban is, most is a környezetvédelem ügyét illetően nagyon komoly véleménykülönbség volt és van is parlamenti pártok között. A környezetvédelmi törvény parlamenti vitája is azt bizonyította számomra, hogy fontos kérdésekben, mi több, alapvető kérdésekben van azért véleménykülönbség. Ennek a kérdésnek az eminens környezetvédelmi vonatkozását illetően tudom, hogy van véleménykülönbség minden párton belül van alapvető véleménykülönbség. Ez olyan kérdés, mint az abortusz kérdése vagy a magzati élet védelmének kérdése. Azt gondolom, nem pártmetszetek mentén hasad a parlament vagy a magyar közvélemény vélekedése, hanem pártokon belül is, a magyar társadalom különböző rétegein belül is eltérő a vélemény.
Az indítvány másik környezetvédelmi vonatkozásával kapcsolatban hadd utaljak rá, illetve kérdések formájában hadd fogalmazzam meg a következőket: azért valami van ezzel a dologgal kapcsolatban. Európában épül néhány atomerőmű bár az újonnan építendő atomerőművek száma az elmúlt időszakban tendenciáját tekintve radikálisan csökkent , Kelet-Európában vagy Közép-Európában is épül a mohi atomerőművön kívül más atomerőmű, vagy működő atomerőművek bővítése vagy átépítése napirenden van; ennek ellenére egyetlenegy olyan atomerőmű van, amelyik ilyen hevességgel szerepel nemcsak két ország belpolitikai életében, nemcsak két ország közötti diplomáciai kapcsolatban, hanem az Európa Parlament vagy az Európai Unió különböző testületeinek, szerveinek ülésein, ez pedig a mohi atomerőmű. Tehát azért valami ezzel a dologgal kapcsolatban nincs rendben! Közismertek azért azok a tények, hogy ez a térség a földrengésbiztonságot tekintve nem olyan kielégítő: földrajzi törésvonal mentén fekszik, igen gyakoriak a földrengésveszélyek; hogy nem kielégítő azoknak az építményeknek a földrengésbiztonsága, amelyeket eddig megépítettek; nem javítja egy ilyen építménynek a földrengésbiztonságát az, hogyha '82-ben kezdenek el valamit építeni és '95-ben még csak folytatódik az építése, közben pedig áll nyilvánvalóan az állagmegóvás anyagi erőforrások hiányában nem lehetett olyan tökéletes ebben a kérdésben.
Azt hiszem tehát, hogy nem lehet annyira egyszerűen elintézni ezt a kérdést, hogy elmondjuk, milyen típusú az erőmű, hogy egy nagy hírű francia cég amely feltehetően résztulajdonosa ennek az épülő atomerőműnek nem engedheti meg magának, hogy ide egy veszélyes atomerőművet építsen. Azt gondolom, ennél keményebb tények az EBRD-hitel kapcsán meg az azt megelőzően készített szakértői vélemények, az a tucatnyi javaslat, amely biztonsági szempontból javítani javasolta az épülő atomerőmű biztonsági berendezéseit bizonyítják azt, hogy itt azért valami van, valami nem pozitív dolog van a mohi atomerőművet illetően. Ezért indokolt ennek a kérdésnek a környezetvédelmi vonatkozásait is fölvetni.
Ami pedig a külpolitikai kérdéseket illeti, természetes, hogy van véleménykülönbség. Nyilvánvalóan itt azt is el lehet mondani, hogy ok-okozati összefüggést tekintve nem ez az ok, ez inkább az okozat; egy újabb terület, ahol megnyilvánul a véleménykülönbség, ami ellenzéki pártok és kormánypártok között a legnagyobb sajnálatunkra kialakult az elmúlt másfél évben mert ez bizony az úgynevezett hatpárti külpolitikai konszenzust múlt időbe teszi. Én már csak egy dolgot hadd mondjak el: azt hiszem, nehéz lenne a magyar diplomáciának, a magyar külpolitikának az ő teljesen új megközelítésmódja következtében előállt sikerek sorozatáról beszámolni. Azt hiszem ugyanis, hogy az elmúlt másfél esztendőben ez azért nem egy sikerdiplomácia a szomszédsági politikát illetően. Nem akarok itt most felsorolni tucatnyi dolgot, de éppen ma, ülésünk kezdetén a Művelődési és Közoktatási Minisztérium politikai államtitkára számolt be egy olyan problémáról, amely a román tanügyi törvény kapcsán állt elő, és amely azt mutatja, hogy megalapozottnak látszik és ez meggyőződése ellenzéki pártok külpolitikusainak és külpolitikai szakértőinek , hogy bizony itt egy olyan politikai csapdát ásott magának még ellenzéki szituációban a másfél esztendeje kormányzó két párt, amikor is ellenpontozandó az előző, Antall- és Boross-kabineteknek az általuk az ellenzéki politizálásuk utolsó egy-másfél évében már hangosan el nem fogadott szomszédsági politikáját, ők a történelmi megbékélés külpolitikai stratégiáját hirdették meg. Történelmi megbékélés csak két fél között lehet; itt a mi partnereink nem kívánnak történelmi megbékélést, ilyen megállapodást kötni velünk! Így ez egy olyan politikai csapdává vált, amely kapcsán mindenféleképpen a magasra tett lécet valahogyan át kell ugrani, eredményeket kell felmutatni. És az eredményeket erre Leitner Gábor is utalt úgy kívánja felmutatni a magyar diplomácia, hogy valóban vagy az ölbe tett kéz, vagy a felemelt kéz külpolitikai stratégiáját folytatja mind kisebbségi politikában, mind a szomszédainkkal kapcsolatban sok más területen, így ebben a környezetvédelmi konfliktusban is.
Valóban, itt külpolitikai filozófiáról, stratégiáról is szót kellett volna ejteni. Azt gondolom, hogy a külpolitikai elképzelésekben meglévő óriási különbség azért nem akadályozhatja meg azt, hogy ahogy a környezetvédelmi bizottság eddigi ülései kapcsán ez kiderült párthovatartozástól ha nem is függetlenül, de valamennyi pártban meglévő környezetvédelmi aggodalmak valamifajta megoldáshoz vezessenek; egy olyan módosító indítvány elfogadásához, amelynek kapcsán és ezt szeretném hangsúlyozni a kormány tájékoztatást nyújt erről a kérdésről és ezzel összefüggésben a különböző problémákról a parlamentnek, és amely tájékoztatás kapcsán a parlament újra napirendre tudja tűzni ezt a kérdést.
(21.00)
Azt gondolom, ez a kérdés most már kizárólag csak ennek a környezetvédelmi tartalmáról hadd beszéljek sajnos egyelőre nem megoldott, a magyar polgárok milliói számára nem megnyugtató állapotban lévő kérdés. Tehát valóban fontos az, hogy az általános vita lezárását követően, a részletes vita után a parlament fogadjon el egy olyan országgyűlési határozati javaslatot, amelyben tájékoztatásra kéri a kormányt. A tájékoztatás kapcsán a parlament újra napirendre tűzi a kérdést, és megállapíthatja, hogy milyen további teendők indokoltak ebben a kérdésben, és milyen további teendőkre kérheti fel a parlament a magyar kormányt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)