Szent-Iványi István (SZDSZ)

1995. október 1.

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ami a legutóbbi felszólítást illeti, én készséggel kész vagyok elismerésemet kifejezni a tíz fiatal kerékpáros akciójáért. Úgy gondolom, hogy egy fontos ügyért hoztak személyes áldozatot, és ebben az ügyben nemcsak az a 492 ezer ember állt mögöttük, akik aláírását elvitték, hanem nagyon sok magyar Magyarországon belül és a határon kívül.Azzal azonban nem értek egyet, hogy e nehéz és mindenképpen bonyolult és sok tekintetben hátrányos helyzet ismertetése során elsősorban a képviselő úr a magyar kormányt hibáztatja. Az elmúlt néhány év tapasztalatai azt mutatták, hogy az előző magyar kormány ugyan egy egészen más politikát folytatott, de semmilyen világos, egyértelmű eredményt ezen a területen ilyen módon fölmutatni nem tudott. Sőt, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a korábbi évek politikájának a kapcsolatok elmérgesedésére, a feszültségek kiéleződésére volt hatása.

Természetesen a problémák alapvetően nem a magyar-román, a magyar-szlovák viszonylatban keresendők, hanem az adott országok belső fejlődésében, a demokrácia belső állapotában, az átalakulás eddig elért mértékében. Ezzel nem lehetünk elégedetlenek, de hibás úgy gondolkodni, hogy ez rajtunk áll, a magyar kormány az, amelyik diktálhatja a feltételeket. Az ország méretei, az ország lehetőségei korlátozottak. És azt hiszem, hogy a kormány akkor követne el nagy hibát, ha túlértékelné saját lehetőségeit és saját beavatkozási eszközeit.

Nekünk véleményünk szerint továbbra is azon az úton kell járni, amelyen eddig is haladtunk: céltudatosan, elvszerűen, mindenütt képviselni azokat a törekvéseket, amelyek az ott élő magyarság jogainak biztosítására és lehetőség szerinti bővítésére irányulnak, de kerülve azt, hogy mindez a konfrontáció és az éles szembenállás irányába menjen. Nekünk ugyanis, amikor a kisebbségek jogaiért küldünk, nemcsak az adott országokkal kell megértetnünk, hogy a kisebbségeknek biztosítani kell a jogokat, hanem szélesebb értelemben is, a nemzetközi közvéleménnyel is.

A magyar kormány olyan politikát kíván folytatni, amely megnyerheti a fontos európai országok támogatását is ebben a kérdésben, mely világossá teszi, hogy Magyarország egy európai, egy demokratikus megoldás keretein belül gondolkodik. Ez a törekvésünk, és ebben támogatjuk az RMDSZ-t is. Elutasítjuk mindazt, ami történt a tanügyi törvény kapcsán. Azt hiszem, ha itt volt képviselőtársam ma a napirend előtti fölszólalás idején, akkor hallhatta, hogy a Művelődési Minisztérium által vezetett delegáció milyen véleményt alkotott a tanügyi törvényről. Én nem hiszem, hogy vitatná a képviselő úr ezeket a megállapításokat, amelyek nagymértékben egybecsengenek az ő megállapításával. Tudjuk, hogy ebben a kérdésben már korábban Horn Gyula több alkalommal interveniált, Kovács László külügyminiszter úr is partnerének nyomatékosan kifejezésre juttatta a magyar kormány ezzel kapcsolatos aggodalmait.

Tehát nem arról van szó, hogy az ölbetett kéz politikáját folytatjuk, hanem arról, hogy a lehetőségeinknek megfelelő módon igyekszünk ezekben az ügyekben fellépni. Kérem tisztelt képviselőtársamat, hogy amikor folytatja küzdelmét ezekben az ügyekben, akkor elsősorban ne a magyar kormány tevékenységére koncentráljon, hanem azokra a konkrét gyakorlati segítségekre, lehetőségekre, amelyeket ellenzéki képviselőként is nyújtani tud az ott élő magyarok számára, s akkor biztos vagyok abban, hogy együtt fogunk tudni működni ezen a területen is. Köszönöm szépen. (Taps.)