Kónya Imre (MDF)
DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez egy kivételes lehetőség, hogy most a szabaddemokrata felszólaló után szólhatok, ugyanis eddig több alkalommal, amikor a tandíjkérdés napirend előtt itt e Házban szóba került, mindig úgy volt, hogy a szabaddemokraták frakcióvezetője vagy frakcióvezető-helyettese szólalt meg utánam, és a megszólalásában mintegy mellékmondatban megemlítette, hogy egyébként a tandíjat a korábbi kormány vezette be, vagy a korábbi kormány határozta el. Tisztelt Országgyűlés! Most alkalmam van kiigazítani ezt a sommás megjegyzést. Amint itt, e házban helyet foglalók előtt nyilván nem titok, a tandíjkötelezettség a felsőoktatási törvényben lett meghatározva, de azzal, hogy csak abban az esetben lehet bevezetni, ha annak összes feltételei a hitelkonstrukciók, a különböző konpenzációs lehetőségek is ki lesznek munkálva. A korábbi ciklus alatt ez nem történt meg, ezért a korábbi kormányzat nem is vezette be. Ez a kormányzat vezette be, és az egyetemisták sem az ellen tiltakoznak, hogy ez be lett vezetve, hanem az ellen, hogy így lett bevezetve; és hogy ebben az évben nem a felsőoktatásra fordítják, hanem kifejezetten a költségvetésre, tehát nem tandíjról van szó, hanem adóról, amelyet a felsőoktatásban tanulók szüleire vetettek ki.
Ami pedig a tüntetéssorozat üzenetét illeti: azt hittem, hogy itt valóban egy elgondolkoztató és elgondolkozó, magába néző, tanulságlevonó hozzászólást hallhatunk. Azt hiszem, ennek itt lenne az ideje. Ugyanis meggyőződésem szerint ennek a tüntetéssorozatnak az az üzenete, hogy egyre szélesebb rétegek veszítik el a bizalmukat a kormányzatban. Egy súlyos és egyre mélyülő bizalmi válságnak vagyunk tanúi, hölgyeim és uraim. Az emberek nem bíznak a kormányban, hogy az meg tudja oldani problémáikat, ezért mennek ki az utcára.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)