Torgyán József (FKGP)

1995. október 2.

DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt országgyűlési képviselőcsoportja "Mikor tanulhatnak végre az egyetemisták?" címet adta a napirend előtti felszólalásomnak, mert a párt frakcióját és tagjait, szimpatizánsait rendkívüli mértékben aggasztja az a helyzet, ami a felsőoktatás területén kialakult. Szeretném felhívni a művelődésügyi kormányzat figyelmét, hogy nem egyszerűen tandíjkérdésről van szó, hanem a magyar jövőről, hiszen a kormányzat által javasolt megoldás, a centralizáció a polgárosodás igényével szembenáll, a teljesítménykényszert kiiktatja, és egy olyan helyzetet teremt, hogy egyik oldalról a liberális művelődésügyi kormányzat arra hivatkozik, hogy általános liberalizációt akar az oktatás területén is, közben visszanyúl a sztálinista centralizációhoz, hiszen az elképzelése szerint létrejövő egyetemi centrumok tulajdonképpen egy-egy agyaglábon álló Vörös Csepelt idéznek fel.

Ezzel szemben a Független Kisgazdapárt a megoldást abban látja, és javasolja is rögtön az ország nyilvánossága előtt a művelődésügyi kormányzatnak, hogy az állami finanszírozás fenntartása mellett az eddigiektől eltérő módon ossza el a pénzt a továbbtanuló egyetemisták között.

(9.20)

Ennek módja lehetne, hogy a diák választhassa meg, melyik egyetemen kívánná a tanulmányait folytatni, hová vigye a ráeső normatíva szerinti pénzt, és ennek a megoldása érdekében fel kellene oldani az egyetemalapításnak azt a tilalmát, ami gyakorlatilag rendkívüli módon megnehezíti új egyetem, főiskola vagy kar létesítését. Úgy gondoljuk, hogy teljes szabadságot kellene adni egyetem, egyetemi kar vagy egyetemi szak alapítására.

Ha egy olyan versengés alakulhatna ki, hogy melyik szabadon alapuló egyetemre vinné a több diák a ráeső normatívát, akkor kialakulhatna egy olyan helyzet, hogy lennének egyetemek, amelyek egyáltalán nem kérnének tandíjat, lennének egyetemek, amelyek kérnének, esetleg tönkremennének. Ugyanakkor egy olyan rendszerét lehetne kialakítani az egyetemeknek, hogy az egyházi egyetemek, amelyek nagy hírűek és óriási számú vidéki diákságnak adtak továbbtanulási lehetőséget, megjelenhetnének a versenyporondon, megjelenhetnének az önkormányzatok a különböző egyetemeikkel. Gondolják csak el képviselőtársaim, mit jelentene, ha adott esetben Eger amely már régóta szeretett volna egyetemhez jutni végre egyetemet alapíthatna; vagy Kecskemét vagy Nyíregyháza vagy Szombathely vagy Székesfehérvár. Tehát úgy gondolom, ez egyben az önkormányzatoknak egy hallatlan lendületet, fejlődési lehetőséget adna. És miután igen sok család ilyen módon a gyerekét tovább taníttathatná, megszűnne az a monopolhelyzet, amely eddig a liberál nómenklatúra szerint a burzsoázia gyerekeinek tette lehetővé a továbbtanulás jogát.

Tehát a Független Kisgazdapárt úgy gondolja, hogy ez egyben egy nagyon jelentős hangulatjavító intézkedés is lenne, mert az a sok tízezer család, amelynek a gyereke tovább tanulhatna, úgy látná, hogy lehetőséghez jut ebben az országban. Ez egyben a fiataloknál meglévő óriási munkanélküliség felszámolását is jelentené, az egyetemek között pedig egy olyan versengést indítana meg, részben az egyetemi oktatók között is, másrészt az egyetemek között, amelynek hasznát végül is a lényegesen magasabb színvonalú oktatásban az egész társadalom látná. Ez a Független Kisgazdapárt javaslata. Kérem a művelődési kormányzatot, ennek alapján oldja meg az egyetemisták problémáját. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)