Dögei Imre (FKGP)
DÖGEI IMRE (FKGP): Tisztelt Államtitkár Úr! A cím úgy hangzik, hogy "Meddig halogatja a szülőotthon bezárását a Népjóléti Minisztérium?" de van egy alcíme is "Szülünk vagy árverezünk?". Én innen közelítem meg ezt a kérdést.Három szülőotthont akarnak megszüntetni Jász-Nagykun-Szolnok megyében: Kisújszálláson, Kunhegyesen és Törökszentmiklóson. Negyven év alatt már a harmadik szülőotthont teszik tönkre Törökszentmiklóson. A szolnoki vélemény cinikus, a szülők véleménye tragikus.
A családoknak a gyermekáldással kapcsolatos támogatása nem pénzügyi és nem gazdaságossági kérdés, hanem a magyar nemzet elsőrendű feladata. Nem lehet megengedni, hogy a szülő nők 30-40 kilométereket utazzanak a szülés megkezdése előtt. Ugyanakkor önök, igen tisztelt kormányzat, a mentőszolgálat szolgáltatásaiért is pénzt akarnak követelni a polgároktól.
És mi van akkor, ha valamilyen ok miatt nem tud jönni a mentő? És akinek nincsen pénze, az ne szülje meg a gyermekét? Azon kevesek, akiknek még van az elöregedő gépkocsiparkba tartozó autójuk, azok a Wartburgban szüljenek meg útközben? Vagy az öreg Trabantjukban? Az államtitkár úr melyik autótípust ajánlja?
Nagyon kérem, mélyen tisztelt államtitkár úr, a Népjóléti Minisztérium adjon határozott választ arra, hogy a vidéki szülőotthonokat nem szünteti meg, nem szünteti meg az anyagi nehézségek ellenére sem. A Népjóléti Minisztérium elfogadja azt a kisgazda kisebbségi politikát, miszerint a legfontosabb állami érdek a szülőnő, a gyermekes anya és a gyermekes család támogatása. Minden csak ezután következhet.
Nekem Bokros Lajos miniszter urat is meg kell szólítanom e helyről. Nem bankkonszolidációkra és sokmilliós végkielégítésekre meg márvány pénzügyi palotákra kell ám költeni a polgárok adófizetését, hanem olyan célokra, mint a szülőotthonok! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)