Kovács László (MSZP)

1995. október 2.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy kérdésével cáfolta a sajtóban hét végén megjelent ellenzéki kirohanásokat, ugyanis ha önt egy másfél hónappal ezelőtti, botránynak nevezett művihar részletei érdeklik, akkor talán nincs baj a külpolitikával.Hadd kezdjem egy pontosítással a jegyzőkönyv kedvéért, ugyanis képviselő úr nyilván tudja, hogy Washingtonban két újság jelenik meg. Az egyik a The Washington Post, amely nagy példányszámú, és világszerte olvasott. Nos, az ön állításával ellentétben nem ebben jelent meg a cikk, hanem a Washington Timesban, amely egy sokkal kisebb példányszámú, bár elismerem , fontos réteghez szóló lap.

A botrányt tehát a Washington Times szellőztette meg a diplomáciai pletykarovatban, miszerint az augusztus 20-ai fogadáson Bánlaki György "valósággal rákiabált a vendégekre, akik az ünnepi beszéd és a koncert alatt hangosan beszélgettek". Az írás és a forrás is névtelen talán nem véletlenül.

Másnap egy jelen levő amerikai diplomata ugyancsak a Washington Timesban egy dühös olvasói levélben utasította vissza ezeket a vádakat, és védte meg Bánlaki Györgyöt, és a felelősséget a hangoskodókra hárította. Majd ugyanez egy magyar újságban is egy magyar szervezet elnökétől hasonlóképpen megjelent.

A nagykövet ottjártamkor most megerősítette, hogy valóban a megemlékező beszédet is zavarta, a Bartók és Kodály-művek előadását pedig meg is kellett szakítani a hangoskodás miatt, ezért szólt kellő hangerővel hiszen több mint ötszázan voltak jelen , de udvariasan. Az izgalmat valószínűleg a kulturális élvezet ténye és a kulináris élvezet lehetősége közötti feszültség váltotta ki... (Derültség.)..., ugyanis celofánnal letakarva ott voltak a hidegtálak.

A tanulság az, hogy a jövőben szét kell választani a kettőt ez a válaszom előremutató része... (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) De mivel a kérdés tartalmazott egy inszinuációt is Bánlaki György személyére nézve, hadd mondjam, az amerikai Külügyminisztérium vezetői minden alkalommal kiemelik Bánlaki György tevékenységét, hozzáértését. Amióta elfoglalta állomáshelyét, két látogatásom rendkívül dús programja tanúskodik az ő szakértelméről.

A támadások és a kérdés után ugyanis már csak az a kérdés vetődik fel bennem, kinek szól ez az érdeklődés: a fenntartásokkal fogadott nagykövetnek...