Kovács László (MSZP)
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A válaszomat szeretném azzal kezdeni többször elhangzott már, itt ma is elhangzott reggel , hogy természetesen a kormány pontosan látja a negatív tendenciákat, amelyek a magyar kisebbség helyzetében jelentkeznek a szomszédos országokban a jogaik korlátozására irányuló törekvéseket. Ezeket a kétoldalú találkozókon és a nemzetközi fórumokon, a nemzetközi szervezetekben egyaránt szóvá tesszük; a konkrét relációban sem minden eredmény nélkül, hiszen az alternatív oktatás bevezetésének elhalasztására került sor. Nem állítom, hogy egyedül a kormány tiltakozása hozta ezt az eredményt de nyilván szerepet játszott benne; vagy: folyik a nyelvtörvény tervezetének véleményeztetése az Európa Tanács szakértőivel tehát bizonyos eredményeket, úgy érzem, sikerült elérni.A konkrét probléma azonban, amely ilyenkor jelentkezik, többnyire okozat, és érdemes annak megoldásán túl keresni az okok megszüntetésének a lehetőségét. Ennek lehet egyik fontos eszköze az alapszerződés, amely tudvalevőleg kötelező jogi érvényű dokumentum, mégpedig a belső törvényhozást megelőző dokumentum.
A magyar-szlovák alapszerződés jelentőségét éppen az adja, hogy három fontos nemzetközi dokumentumot, amelyek együttesen a legátfogóbban ölelik föl a kisebbségi jogok kérdését: az ENSZ közgyűlésének 1992-es nyilatkozata a kisebbségi jogokról, az EBEÉ koppenhágai értekezletének 1990-es záróokmánya a kisebbségi jogokról és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének 1201. számú, sokat emlegetett ajánlása előírásait a kétoldalú szerződést kötelező érvényű normának minősíti, amelyeknek alkalmazása a két félre nézve kötelezettséggel jár.
Soha nem állítottuk, hogy az alapszerződés azonnal változást hoz akár a magyar-szlovák kapcsolatokban, akár a szlovákiai magyar kisebbség helyzetében. Azt mondtuk és mondom ma is , hogy egy kiindulópontot jelent, egy feltételrendszert tartalmaz. Számomra kicsit különös, hogy azok, akik ellenezték a magyar-szlovák alapszerződés parlamenti ratifikálását, akik programnak tűzték ki a ratifikálás legalábbis elhalasztását, azok most az érvényesülést kérik számon miközben persze, sajnos, a szlovák parlament nem hagyta jóvá, tehát Szlovákiában a dokumentum még nem lépett érvénybe; ez a novemberre ígért ratifikálást fogja követni.
Amit pedig képviselő úr ellentmondásként vélt fölfedezni Horn Gyula miniszterelnök és Szent-Iványi István szavaiban: védekezhetnék azzal, hogy egy másfél éves kormány nem tud olyan pontosan fogalmazni, mint, mondjuk, egy kormány a negyedik évében, de azt hiszem, inkább érdemesebb azt megnézni, hogy milyen szövegösszefüggésben hangzott el ez a két nyilatkozat. Horn Gyula az idézet szerint is a kétoldalú kapcsolatokról beszélt, amelyek jól alakulnak; Szent-Iványi István a szlovákiai, romániai és szerbiai, vajdasági magyarság helyzetéről amelyben kétségtelen a romlás.
Nos, a magyar-szlovák kapcsolatokban csak néhány dolog, emlékeztetőül: az árucsere-forgalom jelentősen bővült; megállapodás született a szigetközi vízpótlásról; új határátkelőhelyek nyíltak, és megállapodás született a Mária Valéria híd újjáépítéséről. Tehát állítom igenis, hogy a kapcsolatok jól alakulnak, ehhez az alapszerződés hozzájárult, miközben a szlovákiai magyarság helyzetében igenis vannak aggasztó jelenségek. Ezek ellen a kétoldalú kapcsolatokban, a nemzetközi fórumokon eddig is fölléptünk, a továbbiakban is föl kívánunk lépni, és ezek kiküszöbölése fontos eszközének tekintjük az alapszerződést.
Köszönöm a figyelmet, és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)