Csépe Béla (KDNP)
CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1994. július 4-én, a parlamenti ciklus első ülésnapján szót emeltem a kolozsvári Mátyás-szobor védelmében. Mint ismeretes, a szobor mellett immár több mint egy éve ásatások kezdődtek, veszélyeztetve annak megmaradását. Most ismét szót kell emelnem ebben az ügyben, mivel tudomásom szerint a szobor védelmében megnyugtató esemény nem történt, ellenkezőleg, a veszélyeztetettség fokozódott. Iliescu román elnök amerikai útjának első napján, szeptember 26-án erőgépek jelentek meg a székesegyház előtti téren, ahol a szobor áll, s az eddiginél jóval nagyobb területet haraptak ki a szobor környezetében.
A külügyminiszter úr annak idején egyetértett javaslatommal, hogy a székesegyházat és a szobrot helyezzék az ENSZ védelme alá, tegyék a világörökség részévé, legalábbis válaszában azt ígérte, hogy ilyen értelemben foglalkoznak majd az üggyel, és megkísérlik elérni ezt a védettséget.
Most az ásatások kiterjesztésével egy időben olyan hírek is érkeztek, hogy a szobrot esetleg Vajdahunyad várához helyezik át. Ez semmiképpen nem jelentene megoldást, hiszen megbontaná a székesegyház és a szobor együttesét, s Fadrusz János művét a nagy király szülővárosának készítette annak idején.
Amikor újra szót emelek ebben az ügyben, azt nem valamiféle érzelmi töltetű felbuzdulásból teszem. Ahogy Mátyás szobra az erdélyi, de talán az egész magyarság kiemelkedő jelképe, úgy sajnos, eltávolításának szándéka is jelképezi a romániai magyar kisebbség elleni egyre általánosabbá váló fellépéseket. Immár törvény tiltja meg a magyar zászló használatát, a magyar Himnusz éneklését Európa legnagyobb kisebbségének azon a földön, ahol Európában először hirdették meg a másság iránti toleranciát a szobortól nem messze, a tordai országgyűlésen.
Immár törvénnyel akarják háttérbe szorítani az anyanyelvi oktatást, s ennek a lélekromboló hadjáratnak már konkrét eseményei vannak Erdély-szerte. Emiatt éhségsztrájkok is kezdődnek. Tegnap is szó esett erről itt napirend előtt, és még sokszor fog szó esni, mert tudjuk, hogy itt halálos merényletről van szó egy népközösség ellen. Tegnap a Babes-Bolyai Tudományegyetem megnyitóján már nem hangozhatott el magyar beszéd, helyette az arabot ajánlották.
Immár alig esik szó a magyar-román tárgyalásokon a konzulátusok megnyitásáról, mely pedig minimális mércéje lenne a kisebbségi lét segítésének. Az alapszerződéssel kapcsolatban a román fél mereven elzárkózik a kisebbségi jogok európai szintű érvényesítésétől. Mindez történik a román elnök nagylelkű ajánlata mellett egy román-magyar történelmi kiegyezésre, melyről, mint értesültünk róla, rövidesen tárgyalások kezdődnek.
De mindez történik olyan körülmények között is, amikor nem kisebb személyiség, mint a román szenátus alelnöke etnikai tisztogatásra hív fel. Katonai alakulatokat helyeznek a magyarlakta területekre a lakosság megfélemlítésére. Megkezdődött a magyar többségű vidékek, elsősorban a Székelyföld militarizálása. Fölös számú katonai és karhatalmi erőket telepítenek ide.
Helsinkiben történt az első komoly lépés az általános európai megbékélés felé. Sajnos, még mindig ott tartunk, hogy a napokban a bukaresti Helsinki Bizottságnak kellett felemelnie szavát az emberi jogok torzulása ellen, az ottani büntető törvénykönyv módosítása kapcsán.
Ilyen körülmények között a kolozsvári Mátyás-szobor ügye nem pusztán protestálás egy jelképes szimbólum védelmében, hanem felhívás a határainkon túl élő magyar kisebbségek hathatósabb védelmére. E szobor megmaradása az egész nemzet ügye.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy szobor szól hozzánk. S amit sorsa példáz, az a mi itthoni, ellentétektől szabdalt, nehéz helyzetünket messze meghaladja. Kormánynak, ellenzéknek, az egész magyarságnak össze kell fognia, hogy elhárítsuk a készülő tragédiát. Nemcsak a szobor eltávolítását, hanem mindazt, ami mögötte van.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)