Fodor István
DR. FODOR ISTVÁN honvédelmi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Honvédség 1995. és '96. év végi részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslatban foglalt, s elfogadása esetén kötelező érvényű csökkentés csak egyik, bár kétségtelen lényeges eleme annak az intézkedéssorozatnak, amelyet a haderő átalakításáról szóló és korábban elfogadott országgyűlési határozat végrehajtása feltételez.
Ám, mint azt a javaslat előterjesztése alkalmával is elmondtam, a honvédség átalakítására vonatkozó elvek kialakításánál egy olyan logikai rend követése mellőzhetetlen, amely biztosítja a biztonságpolitikai kockázatoknak, ebből eredően a honvédség feladatainak, és ehhez mérten létszámának, hadrendjének mozgósítási rendszerének, fegyverzetének és mindezek finanszírozásának harmóniáját. Így érthető, hogy az 1995/96. év végi létszámokra vonatkozó előterjesztés kapcsán a vitában felmerültek az iménti logikai rend elemei, azok összefüggései. A mostani vita tehát gyakorlatilag ismétlése volt annak, ami zárt ülésen június hónapban a Házban már lezajlott.
A kormány és a kormánypártok, illetve az ellenzék részéről elhangzott érvek oly mértékben azonosak voltak a korábbiakkal, hogy azokhoz képest új elemet egyáltalán nem tartalmaztak. Éppen ezért kérem, hogy a sommás megállapítást ne vegyék tiszteletlenségnek, hanem csak az idővel való ésszerű gazdálkodásnak, és kérem, tekintsenek el attól, hogy valamennyi elemre, valamennyi összefüggésre válaszoljak.
Arra azonban feltétlenül és ismételten rá kell mutatnom, hogy ebben a rendszerben két végpont a meghatározó. Egyik oldalról a biztonságpolitikai kockázatok, másik oldalról a pénz, amit honvédelemre fordítani tudunk. Sajnálatosnak kell mondani, hogy az egyik elem ugyanúgy, mint a másik, a napi politizálás, az ellenzéki és kormányzati pozícióból történő és szinte hivatalból ellentétes megközelítés terepévé vált újólag úgy, hogy arra vonatkozóan egyetlen javaslat vagy annak kísérlete sem volt felfedezhető. Mondjuk az, hogy a jelenlegivel megegyező létszámú hadsereg működéséhez szükséges forrásokat mely más területtől vonja el a kormány. De erre azért nem kell azt válaszolni, hogy tisztelt ellenzék, veszélyben vagyunk, üljünk le, beszéljük meg, és a társadalmi közmegegyezés reményében tegyünk javaslatot az országnak arra, hogy vonjunk el további több tízmilliárdot az oktatásügytől, egészségügytől, önkormányzatoktól, szociálpolitikától, mert jelenleg nincs ilyen veszély!
Azt senki nem mondta és mondja, hogy soha nem történhetnek olyan változások környezetünkben, amelyek a biztonságpolitikai kockázatok oldaláról a mostanitól eltérő megközelítést kívánnak. De valamennyien ismerjük a békelétszám csökkentését lehetővé tevő filozófia lényegét, nevezetesen azt, hogy az aktív külpolitika prioritásával, a hadsereg létszámának csökkentésével párhuzamosan a honvédség békestruktúrája és hadrendje mellett kialakítandó háborús struktúra és hadrend, mozgósítási rendszer és a mindezek mobilizálását esetleg indokló információk beszerzésének a lehetősége együttesen biztosítják számunkra azt, hogy csak akkor mondjuk, hogy veszély van, és csak akkor kérjünk a társdalomtól olyan áldozatot, amelyet veszély esetén az bizonyára meg is fog tenni, amikor az indokolt.
A kormány úgy ítéli meg, hogy a biztonságpolitikai kockázatok vonatkozásában nem történt olyan változás, amely a honvédség átalakításának korábbi, szándékainktól eltérő megközelítését kívánná, ezért kérem, hogy az Országgyűlés a Magyar Honvédség '95. és '96. évi részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslatot a honvédség átalakításáról korábban hozott döntés által determinált feladatok végrehajtása érdekében változtatások nélkül fogadja el.
Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül annak érdekében, hogy ez a jegyzőkönyvben rögzítésre kerüljön, még egy dologról szólnom kell. Ez az országgyűlési határozat arról szól, hogy még ebben az esztendőben alkalmazottaknak fel kell mondanunk. A törvény ezen eljárás során számunkra bizonyos esetekben egy előzetes, 90 napos értesítési kötelezettséget ír elő.
Ha az országgyűlési határozatot a tisztelt Ház a mai napon elfogadta volna, akkor ebben az esetben beleférünk a 90 napba. Ha csak a jövő héten fogadja el, akkor nem férünk bele a 90 napba. Az egyik választás az, hogy nem hajtjuk végre a határozatot, amelyet jövő héten nyilván elfogad az Országgyűlés, a másik választás az, hogy törvényt sértünk.
De ennek természetesen van mindezen túl egy költségvetési vonzata is, nevezetesen azoknak a dolgozóknak, akiknek a munkaviszonya megszűnik, végkielégítést kell fizetnünk. Az ez évi, rendelkezésre álló fedezetből ezt ki tudtuk volna fizetni, ha nem tudjuk kifizetni ebben az évben, ez a pénz nem vihető át a jövőre. Ez pénzügyi-technikai kérdés.
Amennyiben tehát jövőre történik meg a munkaviszony felmondása, akkor a jövő évre tervezett és a dolgozóink a katonák és a polgári alkalmazottak javadalmazására majdan rendelkezésre álló béralapokat fogja csökkenteni ez a lehetőség. Ezért mi arra kértük a tisztelt Országgyűlést, hogy a Házszabálytól való eltéréssel tegye lehetővé azt, hogy a mai napon a zárószavazás is megtörténjen.
Tekintettel arra, hogy itt nem a dolog érdeméről, a tartalmáról van szó, hiszen az a módosító javaslatokról történő szavazáskor eldől, hogy ezek az emberek elbocsátásra kerülnek-e vagy sem, hanem arról, hogy mindazok érdekében, akik elbocsátásra kerülnek és akik ott maradnak, egy kedvezőbb megoldást tudjunk alkalmazni, ezért számítottunk az ellenzék konstruktív magatartására. Sajnálom, hogy ehhez nem sikerült önöket partnernek megnyerni.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)