Sződi Imre (MSZP)
SZŐDI IMRE, a környezetvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A környezetvédelmi bizottság a Lezsák Sándor által előterjesztett H/1195. számú önálló képviselői indítványt megvitatta és tájékozódott. A bizottság a határozati javaslatot áttekintette, azt részben kevésnek találta másfél oldalban, azonban most az előterjesztőtől igen bőséges indoklást kaptunk. A bizottság az akkori meghallgatáson mind Lezsák Sándort, mind a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, mind a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium képviselőit meghallgatta. Megállapította, hogy a Duna-Tisza közén kialakult rendkívül kedvezőtlen, a gazdasági és társadalmi életre is széles körben kiható környezeti helyzet szükségessé teszi, hogy a probléma részletesebb megismerésével az Országgyűlés is foglalkozzon és annak megoldását elősegítse. Ezt az indoklás jól jellemzi, amely úgy fogalmaz, hogy "átfogó jelentést kapjon a természeti katasztrófával fenyegető helyzetről".Az indoklásban Lezsák úr arra is kitért, hogy hosszú távú cselekvési programot szeretne. A bizottság megállapította azt is, hogy az előterjesztett határozati javaslat más törvényekkel és jogszabályokkal nem ellentétes, sőt jól illeszkedik azokba, így a 2061/94-es kormányhatározattal összefüggésben az öntözés fejlesztésével kapcsolatban, a 2042/94-essel, az Alföld-programmal, továbbá a 2087/95-össel, amely a Duna-Tisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetével foglalkozik. Ezekkel szükséges foglalkozni; az ezekkel való összhangját vizsgálta a bizottság és megállapította, hogy az összhang jó.
A Duna-Tisza közi hátsággal kapcsolatban a bizottság azt is mérlegelte és megállapította, hogy az elmúlt tíz-tizenöt évben a talajvízszint fokozatos süllyedése volt tapasztalható. Ez a folyamat részben az aszályos időjárás, részben egyéb tényezők következtében alakult ki és egyes helyeken 2-3, sőt néhol nagyobb mérvű süllyedés is előfordul. A vízhiány okaira több felvetés fogalmazódott meg. Egyrészt, hogy az időjárási körülmények tartósan csapadékhiányosak voltak; másrészt az emberi beavatkozás negatív hatást gyakorolt, így a rétegvíz-kitermelés az elmúlt 25 év alatt megháromszorozódott, a vízkitermelés nagyobb, mint a beszivárgás; növekedett az olyan növényzet területe, amely erőteljesebben párologtat, megváltoztak a mezőgazdasági technológiák.
A bizottság azt is figyelembe vette, hogy a területen a lakosság szétszórtan él, ebből kifolyólag szervezett vízellátása nehezebben megoldható. A fentiekkel egyetértve a bizottság azt is megállapította, hogy különösen veszélyeztetettek a mező- és erdőgazdálkodás, csökkent a termelés, a minőség ennek megfelelően több esetben romlott. Mind a növény-, mind az állatvilág megsínylette ezt a folyamatot, és így több állatfaj a szikes tavakon vagy a vizes élőhelyeken kiszorult az életteréről. A lakosság vízellátásához a víz nagyobb mélységi rétegekből és sokkal költségesebb technológiákkal nyerhető az elkövetkezendő időszakokban. Veszélybe kerültek az öntözőtelepek, a halastavak, az üdülőtavak vízszintje és vízfelülete jelentősen csökkent. A helyi vízkészlet takarékosabb igénybevételére mindenesetre felhívta a figyelmet, a másik fontos teendőnek pedig a vízpótlást jelölte meg, amit Lezsák úr is említett előterjesztésében a Duna-Tisza közi csatorna ügyében.
Bizottságunk úgy foglalt állást, hogy az országgyűlési határozati javaslatot egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartja és ebben bizottsági módosító javaslattal kíván segíteni.
(19.10)
Ezt a 14-ei ülésünkön fogalmaztuk meg, s ezt követően a bizottságunk szeptember 27-én újra áttekintette ezt a témát és ennek kapcsán elkészítette a H/1195. számú javaslathoz a 3. számú módosító javaslatát. Ebben kitért azokra a fontos feladatokra, amelyek a bizottsági ülésen elhangzottak és kiemelt különböző dolgokat. Kiemelném ezek közül, hogy a tárcaközi állandó bizottságot bizottságunk nem szorgalmazta, sőt javasolja kivenni, viszont szükségesnek tartja, hogy a bizottsági módosító javaslatban tegyen intézkedést a kormány arra, hogy a tárcaközi koordináció javításának feladata és felelőse egyértelműen legyen megnevezve.
Javasolta a bizottság azt is, hogy az Országgyűlés a kormány cselekvési programja elkészítésénél jobban támaszkodjon a Duna-Tisza közi mezőgazdasági fejlesztési elképzelésére, ugyanis ha az Alföld-programot átnézzük, a meglévő terület amely mezőgazdaságilag művelt terület, s mintegy 5500 hektár volt és mintegy 141 ezer hektár az erdő , távlati változtatásában mind az első, mind a második változatban a szántóterület csökkenésével számol, és ezzel párhuzamosan nő a gyepterületek területe mintegy 5300 hektárral, és nő mind az első, mind a második változatban az erdők területe 22 ezer hektárról mintegy 98 ezer hektárra.
Ezzel kapcsolatban több kérdés felvetődött. Így az, hogy az erdőterületek az elmúlt hatvan évben mintegy két és félszeresükre nőttek, az erdősültség a talajvízsüllyedési gócokban a legnagyobb, meghaladja a 30 százalékot. A két-három méteres süllyedésű területeken ez az érték 23 százalék, az egy-két méteres süllyedésű övezetekben 18 százalék az erdősültség. Ez is felveti azt, hogy az Alföld-programmal szorosan együtt kell vizsgálni ezt a területet és ennek megfelelően kell azt áttekinteni.
A bizottságunk áttekintette azt a Magyarország térképet is, amelyen a Duna-Tisza közi homokhátságon a legnagyobb a vízsüllyedés, de természetesen az Alföld többi részén, tehát így Békés, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok megyében is, mint arról szó volt, hasonló problémák adódtak. Ezért a bizottságunk szükségesnek tartotta, hogy ezt újra áttekintse a kormány, és ahogy az elején már említettem, azt is szükségesnek tartottuk, hogy erről egy átfogó képet kapjon a magyar Országgyűlés.
Bizottságunk az általános vitát szükségesnek tartja. Köszönöm szépen. (Taps.)